Úgy tetszik, elmehetek már én a jó kurva anyámba. Legalábbis, ha ártunk és ormányunk útmutatásait követem, akkor sürgősen fölhagyok az ilyen irkáló életmóddal, mert ez egyáltalán nem komilfó a munkaalapú társadalomban. Megvallom, szégyellem is magam nagyon, hogy nem felelek meg az új idők embereszményének, akinek pedig keze olajtól iszamos, szekerce töri, de legalább és minimum egy kolbásztöltő lafog ki belőle. Ezt vizionálja egyre gyorsuló iramban ez az egész cirkuszi alakulat, amelyet valami félreértés okán kormánynak neveznek, amely kommunista brigádnak tagja Balog teológus is, aki épp újra tegnap basztatta a merengő bölcsészeket, és ezzel megint zavart terelt az erőbe.
Nagyapám tanító volt, a nemzet napszámosa úgymond, akit egy falu imádott, aztán siratott, amikor nyugdíjba ment. Sógornője, a család Nennéje úgyszintén, és ők ketten valami elementáris erővel voltak igen boldogok, amikor én magam – már kurva régen – megkaptam az igazolásomat arról, hogy jogosult vagyok embereket irodalomra és a magyar nyelv izgalmaira oktatni. Csillogott a szemük, hogy a famíliából nem vész ki ez a népnevelő irány, és most mindketten buzgón forgolódnak a sírjukban szegények. Mindez, ahogyan így végiggondolom, érdekes fönnforgásokat fog okozni hamarosan, amikor eljő a pedagógusok nagyszerű napja, hogy akkor nekik mit fognak mondani, milyen szép hazugakat.
Mellesleg persze a csillogó szemekkel előadott valótlanságok nem tartoznak az általuk elvetett eszközök közé – hogy virágba borultan fogalmazzak -, ámde mégsem erről óhajtanék épp mesélni. Hanem, hogy mi a tököm bajuk van ezeknek a bölcsészekkel, ez, ami izgat. És éppen ez, a kérdezés igyekvése zavarja őket, mert még a prágai német ajkú zsidót sem ismerik, aki pedig oly igen találóan fejtette ki Josef K. fő-, és egyetlen bűnét, jelesül, hogy nem kérdezett. De beszélek itt. Egyre inkább kitetszik, mit is akarnak ezek a rossztét lelkek. Egy méretes falansztert, és építik is hangyaszorgalommal. Visszatérve a nemzet napszámosaira: ők ma sokkal inkább a mi vezérünk napszámosai volnának, ugye.
Mint ahogyan nincs már egyetlen apró szelete sem elbaszott életünknek, ahol ne ilyen mókuskáderek ülnének, s ha a kurzus bűneit súlyozni lehetne, akkor tán ez kerülne az első helyre. Azért valamire fölhívnám a becses fijúk figyelmét. Az általuk minden dolgok eredőjének tartott Jézus is egy romkocsmában merengő bölcsész volt. Mert igaz ugyan, hogy az apja – jogilag ugye és nem spirituálisan – ács lett volna, de a rohadt kölök cseszett az egészre, sarut viselt, loboncos szőrzetet, tisztára deviáns volt a csávó. És még pláne baszott a szekercére, helyette inkább szónokolt, és a haverokkal vacsorált, borozott bizonytalan helyeken. Egy darab kolbász nem sok, de annyit sem töltött meg saját kezűleg, így lett belőle felforgató alak, ez meg nem illik a képbe sehogyan sem. Bonyolult egy dolog ez, csiszolni köll a részleteken még a mi teológusunknak is. Akinek szőrmentén azt is jelzem: Kassák Lalira sem azért emlékezünk, mert Győrben kalapálta a vagonokat. Sokkal inkább az üvegszamovárja miatt. De ezeknek beszélhet az ember.
Vélemény, hozzászólás?