És akkor megszólalt Kocsis Máté. Egy bizonyos időpontban tette ezt, ami a mi világunkban, amelyben az idő lineárisan és egyforma sebességgel telik, nem elhanyagolható tényező, úgy is mondhatnánk, bizonyíték. Itt természetesen eltekintünk amúgy az idő kétes természetétől, attól, hogyha sheldonok volnánk, kiselőadást tartanánk, hogyan viselkedik ez a jószág a fekete lyukak közelében, lassul le, vagy az eseményhorizontot átlépve visszafordítható (elméletben), de ezt azért nem tesszük, mert Kocsis Mátéról van szó.
Ő pedig, amióta az aranyhalait elsiratta, mint akiket az energiaválság miatt a haver tavába kellett költöztetni albérletbe, nem vehető igazán komolyan. Elcseszte úgymond az efféle renoméját (ha egyáltalán). Hiába öltött azóta okulárét magára, hogy okosabbnak látszódjék meg komoly alaknak, tudjuk ki ő és honnan jött, csak azt nem, hová megy. És most, hogy elhelyeztük hősünket térben és illékony időben, felidézzük szavait, hogy miért ihletett meg minket, akárha mackóvágy a mézet. Azaz, költői pennánkat feledve, nézzük, miből élünk.
Abból kedveseim, hogy Kocsis et. azt mondta a híradások szerint, miszerint a Fidesz, ahogyan öntudatos fasiszta párthoz illik, nem is akar, és soha nem is akart Meloni frakciójába ülni, a következő indokok alapján, idézzük: „A szélsőségesen magyarellenes román AUR-t felvették az ECR frakciójába. Szó sem lehet arról, hogy a Fidesz ilyen párttal üljön egy frakcióban az Európai Parlamentben! Kizárt!” – Látjuk a dupla felkiáltójelet, mint írásjelét a határozott szándéknak. Másképpen ezt úgy mondanánk, megazisten. De inkább mögéje nézünk.
Nem véletlenül kezdtünk el indításként az idő linearitásáról elmélkedni, mert és ugyanis e törvény alapján azt kellett tapasztalnunk, amit Kocsis et. dupla felkiáltójellel óhajt eltakarni, hogy a gazdája e kijelentés előtt kuncsorgott Meloninál (ECR), hogy nagyon szeretne beülni abba a frakcióba. És arról is jöttek hírek, hogy Orbán gazda kosarat kapott. Azért mégpedig, mert a pártcsalád több tagja jelezte, hogy a magyar kormánypárt belépése elfogadhatatlan számukra. Ilyen az, amikor valakinek szaga van, illetve rühellik.
Ezen a ponton látjuk ám, hogy Kocsis et. (és a Fidesz) pofára esik a biciklijével, de azt akarják bemagyarázni, hogy ők így szállnak le. Csak úgy, mint amikor, hogy megelőzzék a Néppártból való kicsapatásukat, inkább kiléptek, ezzel mentve az eltaknyolás kínos képét. Most pedig, mint kitetszik, be sem akartak oda lépni, ahol egy nappal előtte elutasították őket. Föltehetnénk persze a kérdést, Kocsis et. kit néz hülyének, de tudjuk a választ: mindenkit. A dolgokat azonban a Fidesz szemszögéből is érdemes vizsgálni.
Azt kell górcső alá venni, hogy miként pár napja már értekeztünk róla, miszerint Európa peremén kódorognak kitaszítva és lesajnálva, meddig akarnak még önmaguknak is hazudni. Mert az is kérdés volna, hogy a magyarellenes románok miért rosszabbak, mint a magyarfaló Fico, tehát például innen is látszik, Kocsis indokai meglehetősen izzadságszagúak. De ennyit sikerült kitalálni annak bizonyítására megint, hogy ők így szállnak le a bicikliről. A Fidesz létezése manapság ebben a leszállástechnikában mutatkozik meg.
Illetve abban még, mint emlékezhetünk doktorminiszter urunk működési kézikönyvére, hogy ők nem egyebek óhajtanak lenni Európában, mint bot a küllők között, azaz értelmezve, mindenkinek, mindenhol betesznek, kukacoskodnak és szemétkednek. Csodálkozunk, hogy rühelli őket mindenki? Egyáltalán nem. Ám ennek ellenére azt kell világosan látnunk, hogy ebben az esetben maga az idea (amit Orbán megálmodott), a nacionalisták internacionáléja nem működik, mert természeténél fogva működésképtelen.
Most őt golyózták ki, aztán egy másikat fognak, ahogyan ő is megtenné ezt akárkivel, ha hatalmában volna, de mint kitetszik, ilyen neki épp nincsen. Inkább már csak egy kis körömpiszok, az általa szeretett hasonlatnál maradva az a nímand a pálya szélén, akit senki nem akar választani a csapatába, labdája meg már régen nincsen. Orbán eljátszotta a jogait akárha Vladimir és Estragon, miközben Godot-ra vártak, ami azért történt vele, mert benne csücsül Putyin seggében. Ezt nem nézi el neki a többi fasiszta.
Mérleget is vonhatunk akár, bár az elmúlt napokban többször is megtettük, de érdemes újra. Nos, olybá tűnik, hogy doktorminiszter urunk az utóbbi hetekben nem sallerokat és kokikat kapott, hanem egészségesen tökön rúgták. Nem lett ötven százalék feletti a győzelme, Stoltenberg idejött helyre tenni, az Európai Bíróság odapörkölt, indul a túlzottdeficit eljárás, és Meloni is ajtót mutatott. Hát, nem egy virágkarnevál, és ehhez képest érdemes nézni, ahogyan Kocsis a szemüvegében még mindig öntudatot hazudik. Pedig csak kínos vonyítás van.
„Sose szeretnék olyan pártcsaládhoz tartozni, amelyik elfogadna engem tagnak”, mondaná Woody Allen (eredetileg Groucho Marx mondta), mert így gondolkodik egy neurotikus értelmiségi, töpreng, mérlegel, nem elég magabiztos.
Ezzel szemben a fiúk az agresszivitásig lehengerlőek és kételyek nélküliek, vagy legalábbis ezt a képet szeretik sugározni magukról, mindig a másik a hibás, a sajtó, a tüntető diákok, a vak komondor, a külföld.
😀😀😀 Nekem is pont Woody Allen szövege jutott erről az eszembe.
Meg a „Hegedűs a háztetőn”-ből az a jelenet, amikor Tevje elmegy a legnagyobb lányáékhoz megnézni a varrógépet, majd amikor a család noszogatja, hogy már indulniuk kellene haza, akkor dacosan kijelenti, hogy ő bizony majd csak akkor indul, amikor ő akar indulni, aztán fél percre rá közli, hogy na, ő most akar. Csak hát ez egy szeretetteljesen humoros jelenet, és Woody Allen sem a humortalanságáról ismert, ellenben ezek a borzalmas NER-figurák… Azt pedig Királyhegyi Páltól tudjuk, hogy akinek nincs humora, az mindenre képes.
Nekik is van egyfajta humoruk, például amikor Orbán egy interpellációra válaszol, mindenki nagyon jól szórakozik. Öniróniájuk nincs.
Ezt egyszerűbben is meg lehet fogalmazni:
Az okos ember mindenben kételkedik, a hülye meg mindenben baromi biztos.