Leszállástechnika

És akkor megszólalt Kocsis Máté. Egy bizonyos időpontban tette ezt, ami a mi világunkban, amelyben az idő lineárisan és egyforma sebességgel telik, nem elhanyagolható tényező, úgy is mondhatnánk, bizonyíték. Itt természetesen eltekintünk amúgy az idő kétes természetétől, attól, hogyha sheldonok volnánk, kiselőadást tartanánk, hogyan viselkedik ez a jószág a fekete lyukak közelében, lassul le, vagy az eseményhorizontot átlépve visszafordítható (elméletben), de ezt azért nem tesszük, mert Kocsis Mátéról van szó.

Ő pedig, amióta az aranyhalait elsiratta, mint akiket az energiaválság miatt a haver tavába kellett költöztetni albérletbe, nem vehető igazán komolyan. Elcseszte úgymond az efféle renoméját (ha egyáltalán). Hiába öltött azóta okulárét magára, hogy okosabbnak látszódjék meg komoly alaknak, tudjuk ki ő és honnan jött, csak azt nem, hová megy. És most, hogy elhelyeztük hősünket térben és illékony időben, felidézzük szavait, hogy miért ihletett meg minket, akárha mackóvágy a mézet. Azaz, költői pennánkat feledve, nézzük, miből élünk.

Abból kedveseim, hogy Kocsis et. azt mondta a híradások szerint, miszerint a Fidesz, ahogyan öntudatos fasiszta párthoz illik, nem is akar, és soha nem is akart Meloni frakciójába ülni, a következő indokok alapján, idézzük: „A szélsőségesen magyarellenes román AUR-t felvették az ECR frakciójába. Szó sem lehet arról, hogy a Fidesz ilyen párttal üljön egy frakcióban az Európai Parlamentben! Kizárt!” – Látjuk a dupla felkiáltójelet, mint írásjelét a határozott szándéknak. Másképpen ezt úgy mondanánk, megazisten. De inkább mögéje nézünk.

Nem véletlenül kezdtünk el indításként az idő linearitásáról elmélkedni, mert és ugyanis e törvény alapján azt kellett tapasztalnunk, amit Kocsis et. dupla felkiáltójellel óhajt eltakarni, hogy a gazdája e kijelentés előtt kuncsorgott Meloninál (ECR), hogy nagyon szeretne beülni abba a frakcióba. És arról is jöttek hírek, hogy Orbán gazda kosarat kapott. Azért mégpedig, mert a pártcsalád több tagja jelezte, hogy a magyar kormánypárt belépése elfogadhatatlan számukra. Ilyen az, amikor valakinek szaga van, illetve rühellik.

Ezen a ponton látjuk ám, hogy Kocsis et. (és a Fidesz) pofára esik a biciklijével, de azt akarják bemagyarázni, hogy ők így szállnak le. Csak úgy, mint amikor, hogy megelőzzék a Néppártból való kicsapatásukat, inkább kiléptek, ezzel mentve az eltaknyolás kínos képét. Most pedig, mint kitetszik, be sem akartak oda lépni, ahol egy nappal előtte elutasították őket. Föltehetnénk persze a kérdést, Kocsis et. kit néz hülyének, de tudjuk a választ: mindenkit. A dolgokat azonban a Fidesz szemszögéből is érdemes vizsgálni.

Azt kell górcső alá venni, hogy miként pár napja már értekeztünk róla, miszerint Európa peremén kódorognak kitaszítva és lesajnálva, meddig akarnak még önmaguknak is hazudni. Mert az is kérdés volna, hogy a magyarellenes románok miért rosszabbak, mint a magyarfaló Fico, tehát például innen is látszik, Kocsis indokai meglehetősen izzadságszagúak. De ennyit sikerült kitalálni annak bizonyítására megint, hogy ők így szállnak le a bicikliről. A Fidesz létezése manapság ebben a leszállástechnikában mutatkozik meg.

Illetve abban még, mint emlékezhetünk doktorminiszter urunk működési kézikönyvére, hogy ők nem egyebek óhajtanak lenni Európában, mint bot a küllők között, azaz értelmezve, mindenkinek, mindenhol betesznek, kukacoskodnak és szemétkednek. Csodálkozunk, hogy rühelli őket mindenki? Egyáltalán nem. Ám ennek ellenére azt kell világosan látnunk, hogy ebben az esetben maga az idea (amit Orbán megálmodott), a nacionalisták internacionáléja nem működik, mert természeténél fogva működésképtelen.

Most őt golyózták ki, aztán egy másikat fognak, ahogyan ő is megtenné ezt akárkivel, ha hatalmában volna, de mint kitetszik, ilyen neki épp nincsen. Inkább már csak egy kis körömpiszok, az általa szeretett hasonlatnál maradva az a nímand a pálya szélén, akit senki nem akar választani a csapatába, labdája meg már régen nincsen. Orbán eljátszotta a jogait akárha Vladimir és Estragon, miközben Godot-ra vártak, ami azért történt vele, mert benne csücsül Putyin seggében. Ezt nem nézi el neki a többi fasiszta.

Mérleget is vonhatunk akár, bár az elmúlt napokban többször is megtettük, de érdemes újra. Nos, olybá tűnik, hogy doktorminiszter urunk az utóbbi hetekben nem sallerokat és kokikat kapott, hanem egészségesen tökön rúgták. Nem lett ötven százalék feletti a győzelme, Stoltenberg idejött helyre tenni, az Európai Bíróság odapörkölt, indul a túlzottdeficit eljárás, és Meloni is ajtót mutatott. Hát, nem egy virágkarnevál, és ehhez képest érdemes nézni, ahogyan Kocsis a szemüvegében még mindig öntudatot hazudik. Pedig csak kínos vonyítás van.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
4 hozzászólás “Leszállástechnika
  1. polyvitaplex szerint:

    „Sose szeretnék olyan pártcsaládhoz tartozni, amelyik elfogadna engem tagnak”, mondaná Woody Allen (eredetileg Groucho Marx mondta), mert így gondolkodik egy neurotikus értelmiségi, töpreng, mérlegel, nem elég magabiztos.
    Ezzel szemben a fiúk az agresszivitásig lehengerlőek és kételyek nélküliek, vagy legalábbis ezt a képet szeretik sugározni magukról, mindig a másik a hibás, a sajtó, a tüntető diákok, a vak komondor, a külföld.

    • hj szerint:

      😀😀😀 Nekem is pont Woody Allen szövege jutott erről az eszembe.
      Meg a „Hegedűs a háztetőn”-ből az a jelenet, amikor Tevje elmegy a legnagyobb lányáékhoz megnézni a varrógépet, majd amikor a család noszogatja, hogy már indulniuk kellene haza, akkor dacosan kijelenti, hogy ő bizony majd csak akkor indul, amikor ő akar indulni, aztán fél percre rá közli, hogy na, ő most akar. Csak hát ez egy szeretetteljesen humoros jelenet, és Woody Allen sem a humortalanságáról ismert, ellenben ezek a borzalmas NER-figurák… Azt pedig Királyhegyi Páltól tudjuk, hogy akinek nincs humora, az mindenre képes.

      • polyvitaplex szerint:

        Nekik is van egyfajta humoruk, például amikor Orbán egy interpellációra válaszol, mindenki nagyon jól szórakozik. Öniróniájuk nincs.

    • Ultron szerint:

      Ezt egyszerűbben is meg lehet fogalmazni:
      Az okos ember mindenben kételkedik, a hülye meg mindenben baromi biztos.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum