Díszőrség

Arra kér minket a soknevű hadügyminiszter, a visszalépő ásványvizes férje, hogy menjünk a várba díszőrséget nézni, ami egy új tradíció kezdete. No most, nyelvi és időzavarba kerül az ember, mert a tradíció múltat és hagyományt jelent, ezt meg most akarják kezdeni, ráadásul terepruhában. Amúgy meg megy a rosseb díszőrséget bámulni, inkább a lányok szoknyás lábának ringását, mint a szép magyar vitézeket. Gyönyörű leventéket.

Az a barlanglakó (lásd: Kázmér) egyéni gusztusa, neveltetésének hiátusa a NER szempontjából ma már, hogy genetikusan irtózik az egyenruhától, amely képzeteiben erőszakszervezetek egyedeit takarja, vagy mindenféle olyan formális csoportot, ahol parancsolgatnak. Ettől a díszőrség még lehet szép, de leginkább mókás mégis, még az angol medvekucsmások is. Nos, az tradíció, de ez maximum egy miniszteri rendelet pöcséttel.

Őszintén szólva azonban meglepett az ásványvizes férje, aki sok nevének megfelelően eddig ilyen Noszty Feri módján élte a miniszteri életét, még, amikor katonalovakhoz ment látogatóba, akkor is parádés kocsival tette ezt, ezért nehezen értelmezhető, hogy a díszőrsége meg terepruhás lesz, aminek tán az az üzenete, hogy háborús időket élünk. Így még itt is permanens készültségben vannak a tartalékosok, ha hull az atom lefele, akkor el tudják kapni.

Visszatérve azonban még erre a terepruhára, ettől az lesz az ember érzete, mint amikor a járvány idején lettek a honvédők fegyveresen az utcára vezényelve, hogy lepuffantsák a vírusokat. Meg a kórházakba is ki lettek vezényelve, most meg már az iskolákban tanítják a betűvetést, amitől az embernek az a benyomása, hogy itt a hadsereg feladatai végzetesen összekeveredtek, és a nagy békeóbégatásban már azt sem tudják, mire való.

Ez valószínűleg nincs így, de látszik, hogy a kirakat nagyobb, mint a raktár, hogy ránézvést honvédjeinknek füstje van, de lángja nincs, magyarán, mint ahogy az ország cuzammen, ez is leginkább cirkusz, de a rosszabbik fajtából. Ítéletem akkor sem lehetne megengedőbb, ha a legzsinórosabb huszármentében állnának ott a díszőrök szoborként, mert az is csak a fecsegő felszín a hallgató mély mellett, de ez a terepruha azért fura egy üzenet.

Örömmel láttuk azonban mindeközben soknevű miniszter urunkat és ásványvizes nejét a meccsen, Németbe’. Ott ültek a VIP páholyban, sorban a többi mellett, mint a madarak a dróton. Tucatnyi – vagy több – oligarcha és csókos, és az összesnek a nyakában ott volt a mimagyari szurkolósál, feltehetőleg azért, mert a kedves vezető induláskor ilyennel fotózkodott, így az összes többi is szaladt a boltba egy sálért, hogy le ne maradjon.

No, ez az igazi egyenruha. A szervilizmus egyenöltözete, a hűség ruhadarabja, ahogyan a képen is látszik, egyek a bajban a főnökkel, csak arra a szenvedésre lennénk kíváncsiak, amit azok az alanyok élnek át ilyenkor egy ilyen mancsaftban, akik amúgy nem szeretik a focit. Ez a Szentkirályi eddig nem járt meccsre Schmidt Máriával ellentétben, a történelemhamisító most nem volt ott, Orbán visszalépő bábja viszont igen. Tegnap emlegettem a kremlinológiát.

Ma is eszembe jut látva a stadionban a díszes társaságot, ahogyan lefittyedő ajkakkal tekintik meg a meccset, mert a saját jövőjük szempontjából az a lényeg, minden más nem számít. Ez a soknevű is például annyira ért a hadügyhöz, hogy régebben, mint emlékezhetünk, a háborúra tekintettel mindenki számára engedélyezte a hadi öltözet viselését, kész csoda, hogy civilben látni mimagyart az utcákon, s nem alavjuőrmesterekkel van csurig a flaszter.

Mindemellett azt vethetik a szememre, és majd vetik is bizonyára, díszőrség mindenütt van, ennek semmi se tetszik, vagy más szemszögből mindenbe beleköt. Nem. De – többek közt – ebbe igen az emlegetett genetikus determináció miatt, másfelől pedig, hogy amiként a soknevű ezt kitalálta elég röhejes, de nekik valószínűleg így is jó. Meg a ló nélküli huszárok is jók a mimagyarnak, mint hungarikum. Színház az egész világ.   

Nem tudom, emlékszünk-e a Mr. Bean sorozat azon részére, amelyben Atkinson hülye turistát alakítva csinál bohócot az angol királyi testőrség medvekucsmás díszőrségéből, és nos, nagyjából a viszonyunk ilyesmi az egész teatralitáshoz, de ezekből a terepruhás magyar bábukból még bohóc sem lehet. Viszont – és ez már korunk szava – az ember emögött is tételez valami sunyiságot, valamit, ami majd akkor derül ki, ha olyan lesz a helyzet.

Mindemellett az is megjegyzendő, ez a soknevű a magyar kormány tagja, s mint ilyen, legalább kormányozni tudnia kellene, mint szinte immár állandó jelzője ez Orbán galerijének. No de, ez épp nem az a képesség, s ha még az összes többi munkálkodását is megnézzük, akkor összeáll a kép, ami az országé a csőd szélén, terepruhás díszőrséggel, futballmeccset bámulva, háborút nyüszítve, szotyolát zabálva. Röhej volna, ha nem lenne tragédia.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
7 hozzászólás “Díszőrség
  1. Coolman szerint:

    Ez (is) gyönyörű. Köszi Kázmér.

  2. Ultron szerint:

    Hízlalják az amúgy is túlsúlyos egójukat, fitogtatják a végtelen hatalmukat – és persze ebből is kilopják a magukét (mármint a miénket…).
    Ennyi a dolog értelme.

    Azt amúgy nem tudom, az egész világ színház-e, vagy csak ez a szerencsétlen szarhalom itt körülöttünk – és nem is különösebben érdekelne, viszont sajnos a jegy árát mindenki fizetni köteles, nem csak a célközönség. Ráadásul ez még csak nem is színház, maximum egy kertaljai cirkusz, szánalmas ripacsokkal, élükön a bohóckirállyal, s az egyetlen attrakciójuk a nagyüzemi lopás.

    Mondanám, hogy van mááásik, de úgy tűnik, sajna nincs.

    • István szerint:

      (Szerintem) cirkusz az egész világ, csak az előadás/környezet itt-ott (nyugatabbra) jóval ‘színvonalasabb’… egyelőre…

  3. Csáki Zoltán szerint:

    Cirkusz és kenyér kell a népnek!! Ezt ugye több mint 2000 éve tudjuk!!
    Mivel a kenyér már fogytán…vagyis a rávaló…így marad a cirkusz!!
    De!!! Akkor lesz itt igazi cirkusz, ha már a NER által kitalált népbutító cirkuszai nem találnak befogadásra a morálisan lezüllesztett lelkekben sem!!

  4. polyvitaplex szerint:

    A tradíció már korábban elkezdődött, ugyanis az egyik újságcikk szerint a miniszter maga is a palotaőrségnél szolgált tartalékosként. Nosztalgikus tradíció, amilyen Orbánnak a stadionépítés.
    Nemcsak Londonban, hanem egy csomó fővárosban vannak díszőrségek, látványos őrségváltások, csak az a különbség, hogy nem harci, hanem kifejezetten történelmi egyenruhákban parádéznak.
    Nem is olyan régen, a 90-es években még Budapesten is volt ilyen, a Hősök terén, az Ismeretlen Katona sírjánál, de az túl messze van, nem lehet látni a Karmelitából.

  5. Yeti szerint:

    Gondolom azért terepruha, hogy ne legyenek feltűnőek a sok kutyaszar között. Csak nehogy valami hülyeturista véletlenül a farkukra lépjen.

    • Nyista szerint:

      Szerintem azért „terepruha”, mert a Magyar Hobvédségnél ez az ún. négyszín nyomott egyenruha a gyakorló. Szóval a díszőrség gyakorlóban parádézik díszruha helyett. Ez a „ló nélküli huszárok” továbbgondolása. Díszruha nélküli díszegység. Persze volt már király nélküli királyság felkészül az ellenzék nélküli Parlament és az állampolgári jogok nélküli büdös paraszt…ööö állampolgár.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum