Fokozás

„Hódmezővásárhelyen különösen nagy a tétje a június 9-ei választásnak, hiszen itt indul Márki-Zay Péter, Magyarország legháborúpártibb politikusa… Az az ember, aki két esztendővel ezelőtt azért küzdött, hogy Magyarországot belevihesse a háborúba, és hogyha 2022-ben megnyerte volna a parlamenti választást, akkor bizony ma Magyarország nyakig lenne az Ukrajnában zajló fegyveres harcokban… Márki-Zay Péter számára tehát egyedül az a fontos, hogy Magyarországot belevigye a háborúba…”

Nem igazán jelent meg ez a szöveg az országos sajtóban, de az MTI kiadta. Szijjártó Péter külügyminiszter dumálta ezt bekapcsolódva a hódmezővásárhelyi kampányba, és így, első ránézésre az a vélekedésünk, hogy ennél mélyebbre süllyedni már nem nagyon lehet. De a Fideszről és a fideszistákról mindig kiderül, hogy nincs a béka segge alatt a gödörben az a nívó, amit ne tudnának alulmúlni, úgyhogy várjuk a folytatást. Van még bő három hét a választásokig, tehát lehet alámerülni az általuk kavart trutyiba.

Amikor kitalálták ezt a háborúpárti dumát, már akkor mindenki tudta, milyen ordas, alávaló hazugság ez az egész, arra azonban nem számítottunk, hogy lehet fokozni. Nem a vonyítást, amit művelnek, mert az soha nem ér véget és mindig hangosabb, hanem nyelvtani alakként, mint látjuk: háborúpárti, háborúpártibb, legháborúpártibb, akárha gut, besser Gösser. De van egy luk a történetben. Orbántól tudjuk, hogy mi, akik nem rájuk szavazunk, az alapfokot képviseljük a történetben, mi vagyunk sok milliónyian a háborúpártiak.

Most látjuk, hogy Márki-Zay érdemelte ki a felsőfokot (legháborúpártibb), a középfok még hiányzik, arra lehet aspirálni. Amúgy isten látja lelkemet, nem különösebben kedvelem a hódmezővásárhelyi polgármestert, de akkor sem emlékszem arra, hogy hadat üzent volna Putyinnak, vagy ilyen szándékai lettek volna. Ha most Szijjártó ezt akarja rákenni, akkor hazudik, de ezzel sem állapítottunk meg olyan túl nagy újdonságot, ez a fideszistáknál fokozhatatlan alapállapot, ők a mocsok archetípusa.

Ezzel azonban Szijjártó közöttük is az élre tör. Nem hallottuk, milyen tónusban hangzott el mindez, de elég olvasni is ahhoz, hogy fölidéződjön bennünk Goebbels tata 1943. február 18-i beszéde a berlini Sportpalastban, ahol totális háborúba hívta válogatott hallgatóságát. Valami ilyen üzemmódban van a Fidesz, akik a háborús óbégatást járatják a csúcsra. Más ebből a kampányból már nem hallatszik, és nem az a baj (dehogynem), hogy egyéb mondandójuk nincsen, hanem az, ha úgy gondolják, ez elég a győzelemhez.

És még az is lehet, hogy igazuk van. Bár olybá tűnik, hogy tizenkilencre húztak lapot, de már nem egyszer vált be ez a taktika. Buzgólkodnak a közvéleménykutatók, minden nap előállnak valami friss eredménnyel, amelyekben az a közös, hogy a Fidesz olyan negyven százalék körül billeg, azaz kies hazánk bávatag közönsége jó részének ennyi éppen elég, tehát nekik szól a cirkusz. Nekik mondta Orbán is azt tegnap, hogy „a június 9-i választásokon álljanak ki a béke mellett és segítsenek elzavarni a brüsszeli héjákat”.

Akik szintén háborúpártiak, mint maga Márki-Zay. Amúgy a brüsszeli héják és a hódmezővásárhelyi polgármester helyében a gatyáját is leperelném Orbánnak és Szijjártónak, illetve az összes többinek, akik személyeskedve háborúpártiznak. Ehelyett azonban mi csöndben kérődzve figyeljük ezt az eszement tombolást, aminek a hazugság volta abból is ki fog derülni, hogy június 10-én reggel egycsapásra fog eltűnni a kommunikációból, ám addigra véget ér a szavazás, és lesz neki eredménye vagy ilyen, vagy olyan.

Mindemellett ugyan tudjuk, de nem árt újólag fölidézni, hogy a magyar honvédség vezérkari főnöke arról ábrándozik, hogy a hadsereget immár a fegyveres konfliktusok megvívására kell fölkészíteni, illetve a Belügyminisztérium az iránt érdeklődik a szakiskoláknál, hogy azoknak a háborús időkben mire van szükségük. Ez annyira nem lepi meg az embert, hiszen a fasizmus lényege a militáns uszítás, és akkor ezen a ponton tegyük hozzá Márki-Zayt (és önmagunkat), mint akik a háborúval kelünk és fekszünk, azt szoktunk reggelizni.

És meglepve látjuk, nem passzol a történet, egyáltalán nem kerek, nincsen neki se eleje, se közepe, sem vége. Egyetlen elnyújtott ordítás van, hogy hasogat az ember füle tőle, görcsbe rándul az undortól a gyomra, és nagyon sokszor érez késztetést arra, pofán vágja egyesével mind az összes tutuló organizmust, akiknek semmi egyéb gondja nincsen, mint hatalomban maradni, ha amúgy beledöglik az ország akkor is. Ez is a Harmadik Birodalomra hajaz. Ott is az volt, hogy vagy győzünk, vagy megdöglünk, minden más lényegtelen. Így vagyunk itt is.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
5 hozzászólás “Fokozás
  1. Yeti szerint:

    Vagy degeljenek, vagy degeljenek, minden más lényegtelen.
    Így vagyok ezzel itt is.

  2. polyvitaplex szerint:

    „akkor sem emlékszem arra, hogy hadat üzent volna Putyinnak”

    Lehet, viszont az uniónak sem üzent hadat, és ezzel kimerítette a háborúpártiság tényállást.
    Nem akarja elfoglalni Brüsszelt? Háborúpárti.

  3. kovacs_ugynok szerint:

    Pedig le lehetne egyszerűsíteni a kérdést. A fidesz meglopja és hülyének nézi a választókat. Akarsz olyanra szavazni, aki meglop és ennyire hülyének néz? Hát én nem. :/

    Kedves un. ellenzék! Ez csak pár mondat. Lehet teleplakátolni az országot ezzel a szöveggel. A fidesz ennél cifrábbakat is kiplakátolt, úgyhogy szerintem akadálya nem lenne. Vagy dolgozzatok, vagy ti is mentek a történelem szemétdombjára…

  4. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Csak annyit tennék hozzá, hogy a 18 éves fiamnak, és haverjainak is tele a hócipője a nácikkal. Most inkább nem osztanám meg, miket írnak maguk között, pedig használják a magyar szaftosabb jelzőit is.. Ráadás, hogy ők már angolul is kiteszik, csak a miheztartás végett.

    A Náci Gauleiterok meg valószínűleg be vannak osztva a hét napjaira. Hétfő Lázár, kedd Menczer, szerda Szíjártó, a Novákot kidobták a Sándor ablakából Spanyolba, a Varga meg Bozsokon osztja már az észt. 🙃 Helyettesnek esetleg beugrik néha egy-két nyeretlen kétéves .. Azok mondjuk rendesen fel tudják dobni a kabarét 🤣
    A verseny pedig, a „ki tud oltári nagyobb baromságot kitalálni ?” -ról folyik… 🤪

  5. trabant szerint:

    „Orbán is azt tegnap, hogy „a június 9-i választásokon álljanak ki a béke mellett és segítsenek elzavarni a brüsszeli héjákat”.

    Inkább Putyint kéne elûzni a békepártiaknak Ukrajnából.
    Orbánéknál a logika zéró? A Fidesz szavazóinál is?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum