Vergődés

Nem volt olyan rég, amikor Magyar Péternek elborult az agya, és ebből fakadóan nekilátott politizálni. Vagy már régóta tervezte, és akkor jött el a pillanat. De ez már soha nem fog kiderülni, ám azóta helyzet van, és Virág elvtárs óta tudjuk, hogy a helyzet az olyan, hogy fokozódik. Most is, de nagyon.

Emlékezhetünk, amikor friss és ropogós hősünk akkor – nem is olyan rég – nekilátott a NER-rel kötözködni, az első reakció az volt, és itt idézzük Kocsis Máté frakcióvezető elvtársat, hogy aszongya: „Magyart elhagyta a felesége, elvesztette a felesége által szerzett munkahelyeit, és ezért bosszút akar állni”.

Nem tudjuk, Kocsis frakcióvezető akkor elégedetten dőlt-e hátra, hogy sikerült jól odapiszkálnia ennek a Magyarnak, de nagy valószínűséggel igen. Hiszen, amikor a volt feleség (Varga J., hogy el ne feledjük) befáradt a stúdióba Hajdúhoz telehüpögni a világot, ő is vitte ezt a vonalat, miszerint a volt férje neki köszönhetően kapott állásokat állami vállalatoknál. Bayer elvtárs is hőbörgött ilyesmit, amiből arra lehetett következtetni, hogy ez valami Rogán által kijelölt vonal, sározási metódus.

Az elején azonban ezt a szálat elnyomta az asszonyverés, könyvek hajigálása és más cuki kurvaságok, amelyek viszont nem látszanak meghatni és elborzasztani a széles tömegeket, akik ennek ellenére és azóta is Magyarban látják azt az embert, mint aki lebontja nekik a NER-t, és elhozza az évtizede vágyott szabadságot.

Annak ellenére is, hogy az agresszivitás bélyege mellett azt is hősünkre akarták sütni ezzel a Varga által kapott zsíros állás billoggal, hogy nem csak olykor tomboló őrült, hanem jószerével hülye is, aki a volt asszony nélkül semmire sem vitte volna. Ebből fakadóan most, amikor Jucus miniszter már nincs mellette-mögötte, eleve vesztésre van ítélve.

Az egyik az, hogy a jelek szerint nem nagyon, a másik pedig, hogy annyira nem, hogy már most inogni látszik a NER monolit tömbje. A kommunikáció és a tematizálás kicsúszott a kezükből, ha úgy tetszik, kullognak Magyar után, és ebben a szokatlan helyzetben hibát hibára halmoznak. Ennek egyszerű oka van. Az, hogy Magyar közülük jött, s ha akármit is akarnak rásütni, az ugyanúgy ott marad rajtuk is.

Ennek nagyon szép példája ez a Varga által és révén kapott számos munkahely, mert mielőtt ez a vonal végleg feledésbe merült volna, Tóth Bertalan (az MSZP színeiben) megkérdezte a dicsőséges nagyurakat, az összes minisztert és azok főnökét, magát a hatalmas Orbán Viktort is, hogy 1./ ön hány rokonát, hozzátartozóját, ismerősét juttatta munkahelyhez a kinevezése óta. Illetve 2./ Milyen munkakörben helyezte el a szerencséseket az állami szervezetrendszerben?

Az egységesített válasz pedig az volt, hogy: „A vezetői kinevezéseknél minden esetben az adott munkakörre vonatkozó megfelelő szakmai tapasztalatok az irányadók”. Delikát, mert ebből több dolog is fakad.

Elsőként, hogy Kocsis Máté elvtárs hazudott, amikor ezt mondta: „Magyart elhagyta a felesége, elvesztette a felesége által szerzett munkahelyeit, és ezért bosszút akar állni”. Másodjára, Varga Judit is ugyanúgy lódított, amikor könnyezve panaszolta a stúdióban Hajdúnak ugyanezt (és zárójelben az ő félelemben és megveretve töltött életét). Illetve harmadjára, vagy most hazudnak a miniszterek, minisztériumok és maga a hatalmas Orbán Viktor is, amikor egyenválaszukban a beosztások elnyerésénél a szakmai tapasztalatokról beszélnek.

Meg vannak zavarodva. Nem találják a szavakat. S innen látszik, miért nem tudnak Magyarral mit kezdeni, hiszen vagy vallani kell, vagy hazudozni, amibe aztán – mint itt is – belekeverednek a maffia tagjai, de annyira, hogy ki sem találnak a dzsungelből.

Innen fakad, hogy ez már csak szánalmas vergődésnek tűnik, sőt, hogy képes beszéddel éljünk, az látszik, hogy tátott szájjal szaladgálnak a lingamerdőben, és más nem marad, mint az, hogy Magyar napszemüvegével foglalkoznak ráadásnak. Miközben nekünk a végtelen tengerben az jut eszünkbe, ha már Kocsis Máté, hogy a feleségénél se találtak még rátermettebbet a szuperkórház projektmenedzsmentjébe, és akkor el lehet fáradni szomorkodni az aranyhalak sanyarú sorsán.

Napokkal ezelőtt vázoltuk a mostani helyzetet, amikor a pléddel bélelt fotelünkből, kezünkben egy jó adag popcornnal figyeljük az előadást, és biztosak vagyunk abban, egyhamar ennek vége nem lesz, sőt, fokozódni fog. A vége még bizonytalan, de garantált, hogy addig is egészen jól fogunk szórakozni.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
3 hozzászólás “Vergődés
  1. Ultron szerint:

    Irigyellek, hogy neked ez szórakoztató.
    Mert számomra marhára nem az, tekintve, hogy jó ideje fontosabbnak tartom a kenyeret, mint a cirkuszt. Márpedig bármekkorára is dagad a cirkuszi sátor, a kenyér ugyanolyan száraz és penészes marad.
    Én sajnos nem tudok sírva vigadni, nem tudok jót szórakozni a saját nyomorúságunkon. Mert ebben a cirkuszban minden elhangzott szó, minden pofára esett bohóc árát megint csak mi fizetjük meg. Nekik ez úri muri, úgy hazudnak, ahogy akarnak – ugyan kit izgat, hogy egy mondaton belül háromszor is képesek ellent mondani saját maguknak? A kassza csilingel tovább, csak röhögnek rajtunk, akik popcornnal a fogaink között fogunk megdögleni.

    • kovacs_ugynok szerint:

      Hát igen, és a popkorn is csak egyre drágább lesz. A boltban is, és átvitt értelemben is.

      „Senkit nem hagyunk az út szélén” hazudta ocsmány piktor anno. Magyart ott hagyták, és még ki tudja hányukat. A különbség az, hogy nevezett felvette a kesztyűt, és a maffiára borította a szart. Remélem egy kicsit hamarabb fognak megfulladni benne a varangyék, mint az a bizonyos béka a fazékban.

    • Marika szerint:

      Ne haragudj, de amit fideszék művelnek Magyar Péterrel, az valóban szórakoztató. 🙁 Komolyan semmiképpen nem lehet venni a hazugságaikat, amibe belegabalyodnak, mint cica a gombolyagba és valóban kacagtató, hogy még azt sem veszik észre, hogy egymásnak homlokegyenest ellentmondanak.

      Egyébként bármi is lesz a Magyar Péter akció végkifejlete egy biztos. Meggyengítette rendesen a Fidesz kifelé mutató egységét és egyáltalán a kormányt, a Fideszt. Remélem sok embernek sikerült a narancsszínű szemüveget leutálni a szemükről. Akár női, akár férfi, akár uniszex. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum