A tróger állam

Kormányunk eddig háromszázötven milliót fizetett a 2006-os események károsultjainak. Ezeket az „eseményeket” bízvást nevezhetjük zavargásoknak, más szemszögből – és valószínűleg ez a helyes – az alkotmányos rend megdöntésére tett kísérletnek. Ezt a törvény keményen büntetni rendeli. Azokat is, akik gyújtogattak, a felbújtóikat is, és az irányítóikat is, akiket ismerünk. Momentán egy részük az országot vezeti, ebből a szempontból tehát kísérletük sikeres volt.

Főleg annak fényében, hogy a jogállamot, ha úgy tetszik, az alkotmányos rendet sikerült megdönteniük annak ellenére, hogy a puccs 2006-ban nem járt sikerrel. Az akkor regnáló hatalom nem volt elég „tökös” ahhoz, hogy érvényt szerezzen a törvénynek, csak úgy, mint akkor sem, amikor Orbán kordont bontott, mintha piknikezne a téren. Tizennyolc év telt el idestova, azok pedig, akik akkor a felbujtók voltak, ma még mindig fizetnek a csőcseléknek.

Nem a mi csúfságunk ez, hanem a gyenge liberális hatalomgyakorlásé, amely a világtörténelem során csak nagyon ritkán, akkor is nagyon lassan volt képes reagálni az őt ért veszedelmekre. Orbán hatalom utáni áhítozása már sokkal korábban megmutatta azt az elvetemültségét, hogy semmitől sem riad vissza, és mindenkivel képes szövetkezni. Ez ma is látszik, amikor a világ szemetjét csődíti mindig össze, hol az erkélyén, hol pedig konferenciákon.

A magam részéről már jóval 2006 előtt elmondtam és kijelentettem, hogy ez az alak a csőcselék vezére, ami akkoriban különösen fájt a bandájának és a köréjük gyülekező bávatagoknak, mert épp polgári körökbe tömörültek, és nem láttak már akkor sem a morális és intellektuális fölényüktől, ami pedig a gyújtgatásokban és az őrjöngésben megmutatkozott ország és világ előtt. De ebből sem tanult senki sem. Főleg nem a magyar – úgynevezett – baloldal.

Viszont most nem őket temetni gyűltünk össze, de még kevésbé Orbánt dicsérni, hanem ellenkezőleg. Számos oka lehetne megvetésünk indoklásának, mint ahogyan napra-nap meg is tesszük, de ma ebből a ganyéhalomból a fentebb már említett háromszázötven milliós tételt vesszük elő. Nem mintha még csak apró sem lenne, főleg annak fényében, hogy már nem kártérítésnek, hanem zsoldnak tűnik. Olcsón megússzák tehát.

A sunyi cinizmus az viszont, ami épp próbára teszi az ember idegrendszerét, amikor arról olvas, olyanok is kapnak pénzecskét, akik meg sem sérültek, amúgy semmi bajuk nem esett, csupán a „személyiségi jogaik” sérültek a tombolás során. Arról nem tesznek említést, ezek a sérülések hogyan manifesztálódtak utcakővel a kézben és Molotov koktélt hajigálva, de nagyon szeretjük az ábrándos lelkű tomboló egyedeket, arcuk eltakarva.

De nem is róluk lenne szó, hanem a tróger államról és annak fejéről. Az emlegetett háromszázötven millióból a megsérült rendőrök (háromszázkilencvenkilencen voltak) egy kanyi vasat nem kaptak. Mindebből az fakad, hogy a bűnöző értékesebb Orbánnak, mint a bűnüldöző (lásd: kegyelmi pedofilbotrány is), illetve az ő szemszögéből nézve már rendőrből is többféle van. Az övé, és volt akkor a mai ellenzéké.   

De mindez nem egyéb, mint a történelemhamisítás egy szeletkéje, mert ezen a területen, mint tudjuk, vannak sokkal meredekebb dolgok is. Praktikus szempontból azonban ez nem annyira érdekes, hanem sokkal inkább az, hogy a csőcselékét ekképp is magához láncolja, hogyha szükség van rá, elő lehessen húzni őket a fiókból. Ilyen szükség lehet pedig egy elveszített választás is, ami után ebben az országban nagy valószínűséggel kő kövön nem maradna.

Ennyit jelent ez a hír, ami tegnap napvilágot látott, nem többet és nem kevesebbet. Illetve annyival azért mégis, mert megmutatja az állam értékválasztását, ami az ócska. Tovább haladva ezen a mezsgyén, ezekkel a kifizetésekkel ez az állam azt üzeni, hogy törni-zúzni, gyújtogatni megengedett, sőt, jutalmat érdemlő aktus, holott más helyeken az állam feladata a rend fenntartása volna. Erre találták ki, ezért jött létre.

Magyarország azonban egy másik hely ezen a bolygón, itt a tróger állam feladata egy ember szolgálata, erre szolgál a törvényhozása és a törvények be nem tartása is. Azaz, a cél szentesíti az eszközt metódusból fakadóan csak az a helyes, ami Orbánnak a hatalom megragadásához és annak megtartásához szükséges. Nincs közjó, nincs morál, semmi sincs. Orbán van, ahogyan húsz éve is mondtam: a csőcselék vezére.