A tróger állam

Kormányunk eddig háromszázötven milliót fizetett a 2006-os események károsultjainak. Ezeket az „eseményeket” bízvást nevezhetjük zavargásoknak, más szemszögből – és valószínűleg ez a helyes – az alkotmányos rend megdöntésére tett kísérletnek. Ezt a törvény keményen büntetni rendeli. Azokat is, akik gyújtogattak, a felbújtóikat is, és az irányítóikat is, akiket ismerünk. Momentán egy részük az országot vezeti, ebből a szempontból tehát kísérletük sikeres volt.

Főleg annak fényében, hogy a jogállamot, ha úgy tetszik, az alkotmányos rendet sikerült megdönteniük annak ellenére, hogy a puccs 2006-ban nem járt sikerrel. Az akkor regnáló hatalom nem volt elég „tökös” ahhoz, hogy érvényt szerezzen a törvénynek, csak úgy, mint akkor sem, amikor Orbán kordont bontott, mintha piknikezne a téren. Tizennyolc év telt el idestova, azok pedig, akik akkor a felbujtók voltak, ma még mindig fizetnek a csőcseléknek.

Nem a mi csúfságunk ez, hanem a gyenge liberális hatalomgyakorlásé, amely a világtörténelem során csak nagyon ritkán, akkor is nagyon lassan volt képes reagálni az őt ért veszedelmekre. Orbán hatalom utáni áhítozása már sokkal korábban megmutatta azt az elvetemültségét, hogy semmitől sem riad vissza, és mindenkivel képes szövetkezni. Ez ma is látszik, amikor a világ szemetjét csődíti mindig össze, hol az erkélyén, hol pedig konferenciákon.

A magam részéről már jóval 2006 előtt elmondtam és kijelentettem, hogy ez az alak a csőcselék vezére, ami akkoriban különösen fájt a bandájának és a köréjük gyülekező bávatagoknak, mert épp polgári körökbe tömörültek, és nem láttak már akkor sem a morális és intellektuális fölényüktől, ami pedig a gyújtgatásokban és az őrjöngésben megmutatkozott ország és világ előtt. De ebből sem tanult senki sem. Főleg nem a magyar – úgynevezett – baloldal.

Viszont most nem őket temetni gyűltünk össze, de még kevésbé Orbánt dicsérni, hanem ellenkezőleg. Számos oka lehetne megvetésünk indoklásának, mint ahogyan napra-nap meg is tesszük, de ma ebből a ganyéhalomból a fentebb már említett háromszázötven milliós tételt vesszük elő. Nem mintha még csak apró sem lenne, főleg annak fényében, hogy már nem kártérítésnek, hanem zsoldnak tűnik. Olcsón megússzák tehát.

A sunyi cinizmus az viszont, ami épp próbára teszi az ember idegrendszerét, amikor arról olvas, olyanok is kapnak pénzecskét, akik meg sem sérültek, amúgy semmi bajuk nem esett, csupán a „személyiségi jogaik” sérültek a tombolás során. Arról nem tesznek említést, ezek a sérülések hogyan manifesztálódtak utcakővel a kézben és Molotov koktélt hajigálva, de nagyon szeretjük az ábrándos lelkű tomboló egyedeket, arcuk eltakarva.

De nem is róluk lenne szó, hanem a tróger államról és annak fejéről. Az emlegetett háromszázötven millióból a megsérült rendőrök (háromszázkilencvenkilencen voltak) egy kanyi vasat nem kaptak. Mindebből az fakad, hogy a bűnöző értékesebb Orbánnak, mint a bűnüldöző (lásd: kegyelmi pedofilbotrány is), illetve az ő szemszögéből nézve már rendőrből is többféle van. Az övé, és volt akkor a mai ellenzéké.   

De mindez nem egyéb, mint a történelemhamisítás egy szeletkéje, mert ezen a területen, mint tudjuk, vannak sokkal meredekebb dolgok is. Praktikus szempontból azonban ez nem annyira érdekes, hanem sokkal inkább az, hogy a csőcselékét ekképp is magához láncolja, hogyha szükség van rá, elő lehessen húzni őket a fiókból. Ilyen szükség lehet pedig egy elveszített választás is, ami után ebben az országban nagy valószínűséggel kő kövön nem maradna.

Ennyit jelent ez a hír, ami tegnap napvilágot látott, nem többet és nem kevesebbet. Illetve annyival azért mégis, mert megmutatja az állam értékválasztását, ami az ócska. Tovább haladva ezen a mezsgyén, ezekkel a kifizetésekkel ez az állam azt üzeni, hogy törni-zúzni, gyújtogatni megengedett, sőt, jutalmat érdemlő aktus, holott más helyeken az állam feladata a rend fenntartása volna. Erre találták ki, ezért jött létre.

Magyarország azonban egy másik hely ezen a bolygón, itt a tróger állam feladata egy ember szolgálata, erre szolgál a törvényhozása és a törvények be nem tartása is. Azaz, a cél szentesíti az eszközt metódusból fakadóan csak az a helyes, ami Orbánnak a hatalom megragadásához és annak megtartásához szükséges. Nincs közjó, nincs morál, semmi sincs. Orbán van, ahogyan húsz éve is mondtam: a csőcselék vezére.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
10 hozzászólás “A tróger állam
  1. hj szerint:

    Már hogyne járna kártérítés annak, aki kissé megkésve érve az MTV-székházhoz, már nem talált Túró Rudit a szétzúzott automatában? Szegénynek máig hatóan sérültek a személyiségi jogai!

  2. kovacs_ugynok szerint:

    Hogy ez mennyire így van, mi sem bizonyítja jobban, mint a legfrissebb kubatov fociultrás „performansz”:
    „Te semmirekellő sz*rházi! Nekünk életfogytig tartó szenvedély, neked életfogytig tartó kínszenvedést!”
    https://index.hu/sport/2024/03/03/tordai-bence-parlament-ferencvaros-fradi-ultrak-szurkolok-uzenet-molino-beszolas/

    Pedig megint csak egy tudatos „félreértésről” van szó, mint anno 2006-ban. Megint a csőcseléket használja fel a fidesz a politikai céljai érdekében, a normális magyarok ellen. Na ez a valódi nácizmus.

  3. Ultron szerint:

    Gyönyörűen le volt ez zsírozva. Balhé, dobálás, gyújtogatás (kubatovval a karmesteri poszton), cserébe immunitás, stadionok és közpénz-eső.
    Azt nem tudom, győzikét is előre beigérték nekik vagy csak év végi bónusz lett…

  4. polyvitaplex szerint:

    Nem tudom, nem azért tartják-e napirenden 2006-ot, különböző formákban és indokokkal, hogy az akkori félelmeket pavlovi reflexszel újra és újra felidéztessék az átlagemberekben (magamat is közéjük sorolom). A köveket dobáló, gyújtogató tüntetők akkori látványa még ma is bizonytalan, nyugtalanító érzéseket hozhat felszínre, akárcsak a határkerítést szaggató migránsoké, de szerencsére van egy erős kezű vezetőnk, aki vigyáz ránk.

    • kovacs_ugynok szerint:

      Ez az első fejezet a diktátorok kézikönyvében. Fosasd be a népet valós és vélt fenyegetésekkel, aztán tündökölj a megmentő szerepében… :/

  5. Coolman szerint:

    Kedves Kázmér!
    Szeretettel köszöntöm neve napján. 🙂
    Köszönöm az írásait. Tartják bennem a lelket, hogy ne fáradjak bele.

  6. Yeti szerint:

    Ennyi év elteltével már komolyan számolni kell az úgynevezett „második generációs” „károsultak” kártalanításával is!
    Örökös kárpótlás, főleg azoknak akik annakidején még a közelébe se kerülhettek a történteknek.

    Sajnálatosan tényleg nem akadt egy tökös rendőr, aki időben letörte volna a villáskulcsot a praclival együtt. Most azért már akadna, nem is egy amelyik akár a tömegbe is lőne, ha a gazda azt várná el. Persze ez csak az én feltételezésem, no de az eddigi keserves tapasztalatok alapján.

    • kovacs_ugynok szerint:

      Kis ország ez, mindenki mindenkinek a rokona. Külső „politikai támogatás” nélkül vakmerőség ilyenekkel vigéckedni. Amit a jelenlegi hatalomba furakodott bűnözők is nagyon jól tudnak. Bár ahogy múlik az idő, annál jobban csökken a veszélyérzetük, és ez látszik is.

  7. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Soha nem felejtem azt az októberi napot, amikor a T-34 forgolódott a Kossuth téren. Mondtam is a bratyesznak, ilyen jó 56-os filmet még nem láttam. Aztán mutatta a sarkban, hogy „ÉLŐ” .. 😼🤪

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum