Nahát, ezek hazudnak

Az Orbán-rezsim a jövőben értékeli a tanárok munkáját (teljesítményét), s ha nem találja azt megfelelőnek, csökkentheti a fizetésüket. Ezt Pintér minisztériuma jelentette ki, a pedagógusok szakszervezete pedig feljajdult, hogy erről egyáltalán nem volt szó: „Felháborító, hogy a tárgyalások során a szemünkbe hazudtak”. Ha nem tisztelnénk a szakszervezetet és a pedagógusokat, s egyben nem sajnálnánk őket nagyon, akkor annyit kérdeznénk lazán, hát mire számítottál kisapám, mi mást csinálnának?

A pedagógusok szakszervezete és a pedagógusok is úgy tesznek, az, hogy Pintér minisztériuma, tágabban a komplett kormány, még bővebben a Fidesz, és legvégül maga Orbán atyaúristen hazudik, valami nóvum lenne. Olyan dolog, ami szokatlan. Pedig tudják, illetve mindenki tudja – csak akkor fáj neki, amikor őt magát éri, hozza hátrányos helyzetbe -, a hazugság, a valóság eltagadása vagy elferdítése, a sunyiság és mellébeszélés a rendszer alapeleme. A NER voltaképp erre épül, Orbán hatalma ebből ered.

Ez a genezise. Voltaképp ott dőlt el minden, amikor Orbán hazazavarta a már rég úton lévő ruszkikat, és senki nem állította le, mondta az ő képibe egyben a társadalom figyelmét is felhívva rá, hogy ez a handabandázó Soros-tanítvány nem mond igazat. Ott kezdték a kígyót melengetni a keblükön, aki mára a nyakukra tekeredett, tehát csodálkozni nem volna min. És mégis, most, mint valami nóvum állapítódik meg a lehangoló tény: „Felháborító, hogy a tárgyalások során a szemünkbe hazudtak”.

Mindig hazudnak, csak olykor lebuknak. Emlékezhetünk a jóságos nagymama képibe bújt nyunyó nénire, aki, amikor valami igazság kiderült arról, hogyan is kezeli ő a járványt, beosztottjait megrótta egy napvilágra véletlenül került e-mailben, hogy nincsen erre valamilyen jobb szövegük. És ez még az enyhébb változat, de ez is hordozza a nagyvezír filozófiáját, hogy senki ne azt figyelje, amit mond, hanem azt, amit csinál. Hát, figyeljük, és elborzadunk tőle, csak a pedagógusok viselkednek úgy, mintha ez újdonság volna.

Viszont, ha régebben még lányos zavarukban tagadni akarták, hogy voltaképp azt hazudnak, amit csak akarnak, most már arról is van papír, hogy ezt jogszerűen – legalábbis szerintük – teszik. Mert nem csak a párt, hanem a csatolmányai is ilyenek. Hadházy Ákos tette fel a kérdést a fideszes Médiatanácsnak, milyen jogon hazudik a fideszes közmédia, és miért nem tesznek ellene valamit, amire azt a választ kapta: „A szerkesztés módja, mikéntje kizárólag a médiaszolgáltató szerkesztői szabadságának körébe tartozik”.  

Sőt, ha mást is mondanának, mint a Fidesz, az maga volna a világvége, mert, ha nem a párt által előírt valótlanságot adnák elő kizárólag, hanem a másik oldal is megszólalna vagy megszólalhatna, akkor az „sértené a szerkesztői szabadságot” – így a Médiatanács indoklása, ami azt jelenti szabad fordításban, a hazugság a szabadság, az igazság a rabság. És máris ott vagyunk – pedig nem is oda indultunk – Orwell 1984-énél. „A háború: béke. A szabadság: szolgaság. A tudatlanság: erő.”

Sajnálatos, viszont így igaz, hogy ez a NER működésének alapja. Voltaképp a lopás az egyetlen igazság és kézzel fogható valóság, minden más pedig illékony mese. Hogy a pedagógusok – illetve a szakszervezetük mennyire dedós módon naiv, azt a ráismerésük másik eleme tartalmazza: hogy a kormány felrúgta a megállapodást, erkölcstelennek és etikátlannak tartják, a rendszer “kicsinyes bosszúkra” is lehetőséget ad az intézményvezetőknek, tankerületi igazgatóknak. – Minden tiszteletünk mellett: tényleg? és jé.

Mintha nem erről lett volna szó már a kezdetek óta. Mintha a pedagógusok lennének az első társadalmi csoport, akivel kicsesztek, és a saját képükre formálják azt, miközben mindenki tátott szájjal figyel, és hallgat. Mellesleg, most egy csöppet túlnézve a hazugságon, az sem tűnik fel, hogy ez az egész pedagógus-értékelés, és fizetéscsökkentéssel fenyegetés sem a munka minőségéről, hanem a lojalitásról szól? Azaz, nem azért kellene csodálkozni, hogy jé, kevesebbet kereshetünk, hanem, hogy nahát, minket ledarálnak.

Ahogyan teszik azt mindennel és mindenkivel, aki nem az ő hazugságaikat fújja, és ezen a ponton el is jutunk a Szuverenitásvédelmi Hivatalig megint, amelynek a feladata ez. Mindenkit fenyegetni és félelemben tartani, aki másképpen gondolkodik, és ennek hangot is ad, vagy akar adni. És itt már túl is jutunk a hazugságon, mert csak egy igaz lesz, a Fidesz-mantra és az Orbán szózatok, a valóság mint olyan pedig eltűnik, ha el nem tűnt már most is. Néhány cafatkája itt-ott megvan, de ezeket is elfújja majd a tavaszi szél.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
4 hozzászólás “Nahát, ezek hazudnak
  1. kovacs_ugynok szerint:

    A probléma alapvetően az orbán kormánnyal van. Kormánybuktatás céljából kellett volna tüntetniük, akkor talán többen is csatlakoztak volna hozzájuk. Ez a kisvonat már elment… :/

  2. polyvitaplex szerint:

    Ez nem új dolog, már régóta tudható, hogy a pedagógusok portfóliója és önértékelése, illetve annak hivatali ellenőrzése alapján fogják eldönteni, hogy kinek nőhet és kinek csökkenhet a fizetése.
    A szakszervezet nem most hall róla először.

  3. Anarchista szerint:

    Mint az tudható a pedagógusok jelentős része FIDESZ-es. Ha nem az lenne már rég elhagyta volna a pályát. Egyébként nem csak a pedagógusok, hanem az egész magyar társadalom szerepelt le. Senki nem követeli a kormány lemondását és a bűnösök felelősségre vonását. Senki nem hirdetett harcot a zsarnokság ellen. Akinek elege lett és tehette már lelépett a többieket meg annyira nem érdekli, hogy harcoljon is a saját és az utódai jövőjéért, életéért. Ebben az országban ez mindig is így volt. Tessék csak elolvasni Ady Endre, József Attila, Móricz Zsigmond, Radnóti Miklós stb. műveit!
    Ez az ország el fog pusztulni. Lehetne tenni ellen, de senki nem tesz semmit. Ennyi.

  4. miki1950 szerint:

    Magyar Bálint : A magyar maffiaállam anatómiája 2015
    A magyar entellektüel társadalom elfelejtett olvasni?
    Vagy olvasta, de nem hitt neki?
    Esetleg olvasta, hitte is, csak Pató Pál módon reagált?
    Az írni, olvasni tudóknak történelmi bűne ez, amit az utókor soha nem fog megbocsájtani ennek a nemzedéknek.
    Ma szégyenlem magam mind helyett.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum