A bolgár légtér rejtelmei

Észak-Macedóniában EBESZ csúcsot tartanak, amelyre uszkve ötven ország jelentkezett be. Akkor azonban, amikor kiderült, a Szijjártót kitüntető Lavrov is érkezik, számos ország hirdette meg a bojkottot. Olyanok, mint Ukrajna, Észtország, Lettország, Lengyelország, illetve akadtak olyanok, akik beugrottak egy pofavizitre (USA, Nagy Britannia és EU-s vezetők), de villámgyorsan távoztak is, nehogy összefussanak az orosszal. Barbár agresszorral nem tárgyalnak. Ez az alapattitűd, amit magára valamit is adó külügyes képvisel.

A mi Szijjártónk azonban izgatottan utazott a találkára, mit is várhattunk volna tőle mást. Szokásos Facebook-bejegyzésében, amelyen kivételesen nem tornacipőben fotózkodott, osztotta az észt is a maga módján és tőle telhetően: „A mi érdekünk az, hogy kelet és nyugat között civilizált együttműködés legyen, azzal ugyanis Magyarország jól jár. A civilizált együttműködés alapja a párbeszéd, a párbeszédhez pedig kommunikációs csatornák kellenek. Ha ezeket bezárjuk, akkor a békés együttélés lehetőségét semmisítjük meg.”

Így a futsalos. Csak, amikor ezeket vagy ő vagy a csapata papírra vetette, illetve képernyőre írta, hirtelen a civilizáció fogalmát csúfolta meg. Lévén, akivel ő olyannyira párbeszédet óhajt, jelesül az oroszok és az őt kitüntető Lavrov, meglehetősen barbár háborút folytatnak Ukrajna ellen, és a történelem minket arra tanít, hogy az ilyenekkel egyezkedni nem kell, és nem is lehet. A párbeszéd egyik eleme az volna, hogy takarodjanak ki Ukrajnából, mire egy válasz érkezne csakis, azt ugyan nem. És itt vége is lenne a diskurzusnak.

Ezek a kilátások és lehetséges kimenetelek indokolják azt, hogy ezt a párbeszédet ebben a formában fölösleges elkezdeni, az csak Szijjártó álmaiban él, de Szijjártó itt már nagyon régóta érdektelen. Arra való, hogy direkt az ellenkezőjét csinálja, mint a civilizált országok, s amikor arra utal, mert erről is értekezett – vagy ő vagy a csapata -, hogy a világ két részre szakadt, ebben igazat kell adnunk neki, mert nem csípőből küldjük el a francba. És ennek az igazságnak az is a része, hogy mi, illetve ő és ők a rossz oldalra álltak.

Lavrovnak, és a vele együtt utazó Marija Zaharova külügyi szóvivőnek azonban jókorát kellett kerülnie a röpcsivel, mert Bulgária azt is megtiltotta nekik, hogy belépjenek a légterébe, és ez új szintje a szankcióknak, annak ellenére is, hogy ennek azért más a tartalma. Nem gondoltuk volna, hogy a bolgárok ilyen tökösek, mint ahogyan azt is szájtátva nézzük, amikor jönnek az adatok a román GDP-ről, átlagfizetésről és demokrácia-állapotról, hogy csak lesünk, midőn a lesajnált országok rohamléptekkel haladnak el mellettünk, aminek valami oka azért lehet.

Akárhogy is vesszük, Bulgária berepülési tilalma egy értékválasztás, mint ahogyan az is, hogy Szijjártó kitüntetést kap a repülni nem engedett embertől. Illetve ez az értéktelenség választása, ha ez az ellentétpárja amannak, de nagy valószínűséggel ez így nem egészen jó kifejezés. A kérdés az, hogy Szijjártó, rajta keresztül pedig az Orbán ülepéből nézgelődő Fidesz választ-e egyáltalán valamit, vagy egészen más mozgatórugói vannak annak, amit kormányzás és külpolitika címén előadnak hatalmas hangzavarral.

Cui prodest, azaz, kinek van belőle haszna, vagy kinek áll az érdekében (indíték) – szokták feltenni bűnügyi nyomozásokkor az okot, indokot keresve, s ezt bízvást megtehetjük Orbánnal és galerijével szemben is. Amikor azt az ámokfutást nézzük, amit kormányzás címén előadnak, a maguk felé hajlított törvényeket és az intézményesített lopást, mindennek az üldözését, ami a hatalmukat egy kicsit is veszélyezteti, akkor a válasz egyértelmű. Minden csakis nekik és miattuk van, az összes madár nekik fütyöl. Lavrov is.

Illetve, ha már a fütyölésnél tartunk, ami a mostani nemzeti konzultációban szuverenitásunk veszélyeztetője, akkor mindezt tovább gondolva arra kell jutnunk, hogy igazából ez a Lavrov fütyöl nekik Putyin kottájából. Ez pedig más érdeke nem lehet, mint az övék, mert a miénk nem. Tisztán látjuk a dolgokat, de kitörölhetjük vele az arschunkat egyrészt, másfelől pedig ábrándos-szomorú szemekkel nézzük, ahogyan Magyarország mindeközben, s ezek miatt süllyed el a pöcegödörbe. Ahonnan mindenki menekül, Szijjártó meg szájtátva rohan bele.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
6 hozzászólás “A bolgár légtér rejtelmei
  1. kovacs_ugynok szerint:

    Senkinek kétsége ne legyen, hogy ezeket az „okosságokat”, amiket a futsalos külügyér mond, gyakorlatilag a Kremlben fogalmazzák. Ahogy kettőt lehet találgatni, miért is fújják az orbánék a passzátszelet a ruszkiknak.

    Ahogy Magyarország marha „jól járt” 40 év alatt szovjet gyarmatként. Kit akarnak hülyének nézni ezek a hazaáruló tolvajok? Ezt mindennap a pofájukba kéne mondani! Kedves un. „ellenzék”? :/

  2. polyvitaplex szerint:

    Nem értem, hogy az oroszok miért hallgatják le a Külügyminisztériumot, Szijjártó önként is átadhatná a barátjának a kért infókat, civilizált együttműködés, párbeszéd, kommunikációs csatornák, pont úgy, ahogy ez a táskacipelő mondja.

    • hj szerint:

      Lehet, hogy ez már rég így is van, ahogy „szeretnéd”: barátnőm évekkel ezelőtt mesélte, hogy amikor a külföldi öröksége ügyében kellett telefonálnia a Külügyminisztériumba, a hölgy, aki vette a hívását, orosz akcentussal beszélt.

  3. miki1950 szerint:

    Igaz, hogy orbán putyinnak a palotapincsije, de ezért nem érdemes lavrovra és szijjasra kihegyezni az orosz és a magyar külpolitikát (már ha orbán ámokfutását nevezhetjük egyáltalán külpolitikának) ,
    mert a végrehajtói státuszt tök mindegy, melyik alattvaló tölti be.
    Az ítélőszék elé így is, úgy is putyin és orbán kerül.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum