A DK színházba megy

Áll a bál a Katona József Színházban. Kedvezményesen vehettek jegyet a DK tagok, amit Orbán sajtója már úgy tálalt egy Fidesz-csicska szavaival, hogy „Budapest tényleg mindenkié vagy csak a DK-párttagoké?” Ennek nyomán pedig felrémlett Gyurcsány, ahogyan királyságot vezet be a fővárosban, aminek a közepén meg ott csücsül az erkélyen a másik, akié viszont az ország. Hallatlan, mi több, olyan súlyú az ügy, hogy fegyelmi vizsgálatot követel, ami zajlik is, és ami röhej. Több okból. Tragikus, még több okból.

Mielőtt elgondolkodnánk a kultúra és a pártok, a színház és a közönség kapcsolatán, elsőként azt kell megkérdeznünk magunktól, s így ekképp a tágabb közösségtől is, a Fidesz vajon folyamodott-e ilyen kedvezményért. Tagjai akartak-e ekképp színházba menni, de a pénztáros gúnyosan képen röhögte őket ebbéli igyekezetükben azt mondván, hogy ilyen kedvezményt ők nem kaphatnak, csakis a lipsik. Vagy DK-ról lévén szó a patás Gyurcsány katonái. Ha ez – a kedvezmény kérése – a fideszisták részéről nem történt meg, akkor mi a baj?

Semmi amúgy. Mert ahogyan a tetemre hívott színház – aki igazgatójának, Máté Gábornak a lemondását követelik emiatt habzó szájjal – elmesélte a Magyar Nemzet című fideszharsonának, amely orgánum az égre szóló botrányt kirobbantotta – más szervezeteknek, cégeknek, egyebeknek is adtak ilyet, ha azok kérték. Bevett szokás ez már mindenütt, és most azt meg sem említjük a Nemzeti Színház székeit hogyan, miféle csábításokkal meg ingyenjegyekkel igyekszik föltölteni a magyar kultúra bástyája, Vidnyánszky.

Huszonnyolc DK-s élt egyébként azzal a lehetőséggel, hogy húsz-harminc százalékkal olcsóbban mehet színházba, és nem tudjuk, mi a baj. Hogy ezzel anyagi romlásba döntötték a teátrumot, vagy az, hogy egyáltalán színházba járnak, vagy az, hogy a Katonába, amit egyébként a Fidesz nem igazán szeret, mert nem tartozik a turulszaros népnemzeti vonalhoz. Ezzel a botránnyal tehát – ami nem az -, lehet ütni a nyerészkedő DK-n, a színházon, dupla haszon és tripla hangzavar, ami nagyon jól jön a Fidesznek, mert ez a lételeme.

Egyébiránt Baranyai Krisztina, Ferencváros független polgármestere is beállt a Fidesz sodrába, aki szerint ez azért súlyos ügy, mert a főváros kultúráját a DK irányítja, s ezek szerint, ha jól értjük, visszaélt a hatalmával, és indokolatlan kedvezményekhez juttatta a tagjait. Megkárosította a fővárost, azon keresztül kies hazánkat. Miattuk nem lehet a pedagógusoknak béremelést adni. Továbbá, hogy a szemét Gyurcsány színházjegyet mutyizott a párttagoknak, és nem jachtot meg kurvákat. De most majd lehet tanulni a Fidesztől, aki meg igen.

Azt lehet megtanulni a fasisztáktól, hogyan lehet egy ilyen semmi üggyel szétszedni az ellenzéket meg egymásnak ugrasztani, ami nagyon jól jön majd mindenféle választásokon, de leginkább azon, ami a nyáron következik, és épp a fővárosban kellene közös listán indulni, ha egyáltalán le akarják győzni a Fideszt. Viszont ez nem egészen biztos, mert például Donáth Anna, a Momentum oszlopa, aki nagyobbra nőtt, mint kellett volna neki, nem szó szerint, de azt mondta, neki büdös Gyurcsány. A DK a hazugság pártja, ilyenek.

S ezért ő soha többet olyan listán nem szerepel, amin Gyurcsány – így a DK – ott van. Ez az, így kell ezt, ha azt akarjuk, hogy Orbán örökké hatalmon maradjon – egyébként így is ott fog -, de azért arra a látszatra ügyelni kellene, hogy szándékunkban áll őt elzavarni. Baranyai Krisztina is adja a Fidesz alá a lovat, „ez egy nagyon súlyos ügy” – mondja, a KESMA lapok meg eltelten mosolyognak, mert nem nekik kell műbalhét csinálni, megteszi azt az ellenzék maga. Értem én, hogy nem elég tisztességesnek lenni, de annak is kell látszani, de ez nem az az ügy.

Miközben gőzerővel zajlik az ország kifosztása, letarolása és bekebelezése, amikor száz és ezermilliárdokat lopnak el, huszonnyolc kedvezményesen megvett színházjegy miatt erkölcsbajnokot játszani minimum öntökönszúrás, de ezt megszokhattuk. És nem az a baj, hogy egy ügy mellett kiállnak, akik azt hiszik, hogy ettől lesznek makulátlanok és jobbak a Fidesznél, hanem az, hogy nincs ügy. Bármilyen csoportosulás kap és kaphatna ilyen kedvezményt, hogy ez épp a DK, az vörös posztó lehet, csak épp indifferens.

Az ügyet, ahogy mondtuk, a Magyar Nemzet robbantotta ki rá jellemző módon, miszerint keresték a színházat, de nem válaszolt nekik. Később kiderült, hogy volt válasz, csak a „cikk írójának elkerülte a figyelmét”. Ebben a válaszban pedig tételesen fel lett sorolva, ki mindenki élt a neki hasonképp felkínált lehetőséggel (NAV, MTA, Mol, Richter, etc.), ami nem baj, a DK viszont igen. Mindebből csak az szűrhető le, ami az általános irány ma, hogy a Gyurcsány rohadt anyját, az ellenzék pedig ebbe erkölcsi bajnokként beleáll. Nincs több kérdés, csak a jelző: delikát.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
10 hozzászólás “A DK színházba megy
  1. kovacs_ugynok szerint:

    „Nincs fideszes média…”

    Aha. Mert ha lenne, fel kéne oszlatni a fideszt. :/

  2. Coolman szerint:

    – Itt mindenki hülye?
    – Itt? (már majdnem) Mindenki. 🙁

  3. polyvitaplex szerint:

    A pedagógus-igazolvánnyal rendelkezők is kedvezménnyel mehetnek színházba és moziba, ebből is lehetne ügyet kreálni, nem elég, hogy ott van nekik a nyári szünet, még színházjegyet is olcsóbban kapnak, mindenki mondjon le.
    A Fidesz-ellenzék DK-ellenességét nem értem, szerintem csak minimális szavazatot hozhat a kispártoknak, vannak, akik nem így látják.

  4. glorianna szerint:

    Baranyai – ha már nem tudott a szájára vigyázni, és muszáj volt neki belebeszélni a témába – alighanem jobban jött volna ki ebből a sztoriból, ha a IX. kerületi önkori dolgozóinak is kér kedvezményt. Nyilván kapott volna. Donáthék Annáját pedig végképp nem értem, ezzel a vezetéknévvel és ilyen felmenőkkel ennyire nem lehetne ostoba, tisztességtelen pedig végképp nem.

  5. hj szerint:

    Valóban piszlicsáré ügy, de attól még lehet gusztustalan. Én annak tartom, függetlenül attól, hogy megvetjük-e Vidnyánszkyt, járunk-e a Nemzeti Színházba, vagy hogy egyéb cégek is – akár Fideszesek, NER-esek – ugyanilyen kedvezményt élveznek. A DK nem egy cég, hanem egy politikai párt, egy színháznak pedig ne legyen semmilyen anyagi jellegű kapcsolata egy párttal – feltéve, hogy elkötelezett a kultúra függetlensége iránt. Szerintem.

    • polyvitaplex szerint:

      Igen, ha az ügyet kettéválasztom, és csak az első felére, tehát a kedvezményre koncentrálok, de a fideszes és ellenzéki reakciókra nem, akkor neked igazad van, a függetlenségére büszke színház ne bizniszeljen párttal, még akkor sem, ha nyilván nem nagy összegről van szó. De még akkor sem, ha Máté Gábort már nem először szeretnék lemondatni a színház éléről, és a Katona már így is, úgy is szálka a fideszes öregurak szemében, és szüksége van a jegybevételekre, de a Fidesz-KDNP az atyaúristennek sem tenné be oda a lábát?

      • hj szerint:

        Persze, én is tisztelem a Katonát is meg Máté Gábort is, és értem az érvelésedet, sőt el is fogadom. Ezért írtam a hozzászóásom végére, hogy „szerintem”. (Mert máskor ezt nem szoktam. 😉)

  6. miki1950 szerint:

    A vak tyúk is talál szemet.
    Más szemében a szálkát, a magáéban a gerendát sem.
    A pártállami fidess erről hirhedt Európában.

  7. Tom Sawyer szerint:

    Radnóti Miklős : Töredék ( részlet )

    …Oly korban éltem én e földön,
    mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,
    az áruló, a rabló volt a hős, –
    s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
    már azt is gyűlölték, akár a pestisest.
    Oly korban éltem én e földön,
    mikor ki szót emelt, az bujhatott,
    s rághatta szégyenében ökleit, –
    az ország megvadult s egy rémes végzeten
    vigyorgott vértől és mocsoktól részegen…

  8. miki1950 szerint:

    Ha valaki hibázott ez ügyben egyáltalán, akkor az a DK döntéshozója , mert tudnia kell, ha nem tojásokon lépkednek, a fidess abban a pillanatban betámadja őket.
    Utána már nem számít, hogy a fidess hivatalai, cégei ugyanazt követik el, az már a nem éri el a médiák ingerküszöbét, a bélyeg a lényeg.
    Ez intő jel valamennyi ellenzéki párt számára.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum