Halottak napja

Nem volt jó napja a halottaknak tegnap, mert a Fidesz szerint „politikai hisztériakeltés” folyik általuk és a nevükben. Az országgyűlés népjóléti bizottságában egy tájékoztatót hívtak össze, ahol a belügynek – amely minisztérium alá az egészségügy is tartozik, és ez nagyon sok mindent elmond – be kellett volna számolnia „a kórházak tisztaságáról és higiéniás állapotáról”. Ezt a beszámolót fújták le a fideszisták a hisztériakeltés indokával, amiből már sejthető, hogy nem a kórházi takarítónők hozzáállásáról lett volna szó.

Előzménye volt a megbuktatott csevelynek, mégpedig a halottak. Rengeteg halott, akikre épp most emlékezünk amúgy, tehát megérdemlik, hogy gondoljunk rájuk máshogyan is. Úgy jelesül, hogy az sem biztos, halottnak kellene lenniük, csupán „a kórházak tisztasága és higiéniás állapota” ölte meg őket. Ilyképp bízvást nevezhetők ők a rendszer áldozatainak is. Ezért a mély hallgatás. Mondhatnánk azt is, a totális kuss, mert nehezen lehetne eget verő sikerként eladni, hogy kis túlzással a magyar kórházba bekerülni felér egy halálos ítélettel.

Voltak erről más suttogások és sikolyok, amelyekről mindenki azt hitte, csak vele vagy a hozzátartozójával fordulhat elő, ám kósza mendemondák szóltak arról, hogy mással is. Nemrég azonban kiderült, olyan nagy a baj, amit már ezek szerint érdemes eltitkolni, és kies hazánkban buzgón ezt is teszik. A Direkt36 azonban utána járt a dolgoknak, le is írta, ezek szerint el is olvasták, csak kevesen, hogy hatalmas problémát jelentenek a kórházi fertőzések az egész országban, amelybe rengetegen halnak bele. Hullunk, mint a legyek.

Nos, ezt szerették volna megdiskurálni ott a népjóléti bizottságban (hogy miért nem jó, hanem egészen rossz a léte a magyarnak, amely lét gyakorta nincs is már), és ez lett lefújva az állítólagos hisztériakeltés miatt. Az ember azonban ilyen csak már, ha meghal valakije, akkor hisztizik, de a jelek szerint a fideszisták nem szeretik ezt, mert nem illik bele a rózsaszínű, csupasiker képbe. A taktika, amit már jól ismerünk, hogy amiről nem beszélünk, az nincsen, amiről nem tud azistenadta nép, azért nem ábrándul ki belőlünk.

Csakhogy menet közben meghal. S innen tetszik ki, hogy a Fideszről tudtuk már eddig is, nem nagyon törődik az alattvalók életével (hogy annak jobbításán dolgozzon), most azonban az is kiderült, a haláluk se nagyon foglalkoztatja. Összefoglalva tehát, hogy a magyar él-e, hal-e teljesen mindegy, egy a lényeg, a szavazat. Csak közben nem kellene óbégatni arról, hogy fogy a nemzet, amikor kis túlzással maga a kormány irtja a hozzá nem értő intézkedéseivel. A fertőzések miatti halálokat nem lehet pontosan összeadni, mert igyekeznek eltitkolni.

A Covid-járvány idején nehezebb lett volna hallgatni, ezért számolni kezdték a halottakat, és a számláló 48495-nél állt meg. Róluk sem beszél már senki, maximum tegnap vagy ma kapnak virágot a sírjukra. Mindez is csak azért lett érdekes megint és újra, mert szintén ennek a mozgásba lendült népjóléti bizottságnak az ellenzéki tagjai végre bejuthattak abba a raktárba, ahol a járvány alatt vásárolt tizenkétezer „lélegeztető” gép áll bontatlanul, a háromszázmilliárdos biznisz haszna meg már valakinek a zsebében.

Egyébként a raktározás is Rogánnak fial, aki így az országon végigsöprő halálon még mindig jól keres, de az az érdekesebb, hogy változatlanul szabadlábon van. Ezen a ponton beszélhetnénk vakcinákról, maszkokról, egyebekről is, de mindenről olyan mély hallgatás van, mint most a kórházi fertőzésekről, amit a Direkt36 kicsit megbirizgált. Ennek nyomán támadt egy rezignált tisztázási kedv, amit a Fidesz elemi erővel semmisített meg. Így megy tovább minden a maga jól kitaposott útján, és továbbra is halunk, de ami a lényeg, csöndben.

Innen nézve már csak egy kérdés maradt, hogy érdemes-e. Mármint meghalni. Nem igazán, ez a válasz, hiszen hovatovább, mint szintén ezekben a vészterhes napokban kiderült, ma egy nem annyira tehetős család szinte kilátástalan helyzetbe kerül, ha egy családtag meghal. Mert nem igazán tudja kifizetni a temetés költségeit. Ezt is mindenki tudja, csak épp akkor szembesül vele, amikor ő van soron, mert neki van halottja. Ma Magyarország tehát nem tudja biztosítani állampolgárai számára sem a méltó életet, sem a méltó halált.

Pedig ennél fontosabb dolgok nem igazán vannak. Ha úgy vesszük, e kettő a minden, amibe a Fidesz tizenhárom év alatt belebukott. S ha szóba akarja valaki hozni, akkor hisztériát kelt, kormányzó erőink reakciója pedig a hallgatás, mi több, az elhallgatás. Tanultak a vezérüktől, már csak az hiányzik, hogy az ilyen irányú érdeklődésekre is azt a választ kapja az ellenzék: boldog karácsonyt. De voltaképp ezt is kapja más alakban. Ám nem velük kellene elszámolni a Fidesznek, hanem a lakossággal, akinek azonban erre sincs igénye. Csöndben él, és halkan hal meg.