A vonat nem vár

Azt mondja a kedves vezető, hogy jövőre eljövend a gazdasági növekedés visszaépítésének csudálatos éve. Nem érteni fideszül, Zarathustrával szólván nem a mi füleinknek való a kedves vezető szája, úgyhogy itt botorkálunk a sötétben. Másrészről az is lehet, épp mi vagyunk a napnak sugárán, mert minden viszonylagos. Viszont, ha a nagy visszaépítés következik, akkor volt előtte lerombolás is, vagy csak önmagában lefele felépülés, mint negatív plusz. Egyre kevésbé működik a szómágia.

Áll a kedves vezető a varázspálcájával, akárha varázslótanonc, s aszongya: múkoggy. De nem engedelmeskedik neki a valóság, hiába ragadja üstökön, sőt, esik neki újabb tébolyként fejszével. Mert ahol ezt hallottuk, a legendás péntek délelőttön, ott az is elhangzott, hogy az infláció terebélyes mesebeli fává növekedett a nyüstöllés során, viszont Matolcsynak csak bugylibicskája van. És akkor előveszi a kedves vezető a fejszét, legalábbis így ígérte, csak az nem világos, hogyha repked a forgács, mi épül.

Meg az úri pusztaság is rikoltoz, mint ismeretes. De akkor még mindig ott vannak a kommunisták, akik miatt soha nem lehetünk boldogok. Mert és ugyanis mint kiderült: „Akkor leszünk egy boldog ország, amikor azt hallják a hallgatók, hogy a költségvetés pluszban zár. De ez így van a kommunisták óta, azóta görgetjük magunk előtt.” – Akkor ebben a kontextusban, ha jól értjük, a kommunisták örököse ő, munkájuk hű folytatója, vagy mi a rosseb, mert nem lehet kiigazodni ebben a delíriumban, ami van neki.

De ez is mindegy már egészen és teljesen. Az osztrákok ráuntak a magyar vasútra. Levágják a nyugat-európai hálózatról a magyar vagonokat, s habár azt nem mondták – csak gondolják -, takarodjanak vissza a redves keletre, mármint mi, mégis csak ez lesz. Illetve téblábolás Bécsben, ha már oda valami bizonytalan időben kiérkezik a kiszámíthatatlan magyari szerelvény, akkor valahová kegyelemből odacsapják. Van érzékünk a szimbólumokhoz, mi több osztjuk Reviczky apánk axiómáját a világ hangulatként való létezéséről.

És elképesztően, valami ciklopi módon szar hangulatunk van nekünk a kedves vezetőt hallgatván. De nem azért, mert, egyre inkább látszanak rajta a hanyatlás, hogy úgy ne mondjuk, az összeomlás jelei, hanem inkább, hogy még ebbéli állapotában is élénken tesz arról, füstölgő romok maradjanak utána csakis, s a hamu alatt már semmi sem ismerhető fel abból, ami volt. De legfőképp, ami lehetett volna. S bár az adósságot a kommunisták csinálták, mint hallottuk, s ő csak azt görgeti maga előtt, mégsincs senki, aki pofán vágná.

Illetve az élet maga mégis. Hogy kies hazánk, illetve annak üszkös maradványai oda jutottak, ahová a kedves vezető több mint egy évtizede útnak indította őket. Ez az út pedig, mint ismeretes, az elmúlt száz esztendő tíz legsikeresebbike volt. Csakhogy az osztrák vasút, amelyik immár nem képletesen azt mondja nékünk, nem vár ránk ezentúl, és az értékelhető Európába igyekvő szerelvények nélkülünk kelnek útra, szó szerint itt hagyva bennünket a magyar ugaron a bő gatyánkban, fokossal a kezünkben. Avas zsírtól csüngő bajusszal.

Ilyen luk vagyunk Európa közepén. Valami különös ázsiai horda, amely arra nem képes, hogy egy vasutat saját erőből működtessen, ellenben teli pofával szidja azt, aki meg igen. Szarrá ment a vasút, szarrá ment az ország, és most jön a gazdasági növekedés visszaépítésének éve. Ez az új évjelző a számos után. Volt itt már elrugaszkodás és a kiskutya kunkori farka is, egyet azonban nem ártana tudni, hogy egy ország működtetéséhez pénz is kellene, ám, ha kilopják belőle az egészet, akkor ez a vége. Egyébként százmilliárd a kórházak adóssága.

Továbbá is egyébként, nincs pénz a tanárok fizetésemelésére. Nem futja építeni akármit is, a vonatok manapság nem, hogy késnek, többnyire már el sem indulnak. Nem szaporodunk, olyan az ország, mint egy hullaház vagy ravatalozó, és akkor itt az új szlogen még ehhez: „Nem hagyjuk, hogy visszalökjenek bennünket a Gyurcsány-korszakba”. Ezt is a kedves vezető adta elő a lefele felépülés közben, mint démont, a Gyurcsány, és a kommunisták természetesen, akik úgy eladósították az országot, hogy egyetlenünk ezt nyögi.

Lassan Kádár apánk lesz a felelős az inflációért, ha más ok és indok nem marad., erre utal a kedves vezető egyre kilátástalanabb hőbörgése. De nem kell nagyon izgulnunk, bőven lesz majd, akinek ez is megteszi, és megnyomorítva, megfélemlítve, farhátat szopogatva dicsőíti Magyarország sírásóját, aki szerint most még egy kicsit nehéz, de hozza a fejszét, vágja az infláció fáját üstökön ragadva azt, s ezzel építi vissza a növekedést a barma. Ilyen ember nincs még egy, s ha nem lenne, ki kellene találni, hogy legyen mivel riogatni a gyerekeket.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
9 hozzászólás “A vonat nem vár
  1. kovacs_ugynok szerint:

    „Gyurcsány korszak” B+!

    Nekünk, akiknek (annyira) még nem kell Cavinton, rémlik, hogy ez a „korszak” valójában kb. 2006 május 20.-tól 2009 április 14.-ig tartott. Hát ez még 3 év sincs, tezsvírek között se. Ugyanis ez volt aza az időszak amit az orbánék a parlamentben, érdemi munka helyett rá hivatkozva eszetlen sikítozással, kivonulgatással töltöttek. Aztán persze a Bajnainál is folytatták, annyira belejöttek.

    Miközben a csuti kappan (Cavinton nélkül) azt vizionálja, hogy a „Gyurcsány korszak” 2002-től 2010-ig tartott. Hát, neki lehet, 2002 után még Grazban is kezelni kellett, annyira lefosta a bokáját, hogy börtönbe kerül a 2002 előtt elkövetett bűncselekményekért. Sajnos nem került, ez pedig elsősorban a Medgyessy kormány bűne. Amolyan ősbűn, hogy még mindig ez a hazaáruló, tolvaj dzsippó finghatja itt a passzátszelet. Meg persze azok akik mögötte állnak, a putykóval az élen. :/

  2. polyvitaplex szerint:

    Egy normális rádióban a hivatásának élő műsorvezető számtalan kérdést tehetne fel a tök értelmetlenül hablatyoló miniszterelnöknek.
    Például azt, hogy harminc évvel a rendszerváltozás után miért kell kommunistázni. Vagy hogy nem tartja-e cikinek a magyar vasút állapotát, és egyáltalán, mikor ült utoljára vonaton, mikor látott utoljára állomást.
    De az állami médiában ezekre a kérdésekre még várni kell.

    • kovacs_ugynok szerint:

      Azért komunistázik, mert a rendszerváltás előtti „komunisták” mára mind a fideszben vannak, a kötéllacával az élen. Az is teli szájjal szokott komunistázni, pedig őkelme volt MSZMP-s, nem azok akiket köpködni szokott. Dumálnak ezek, süketelnek, hajtják a semmit, miközben degeszre lopják magukat még az unokáik is. Nem kéne hegyni… :/

  3. Dollárbaloldali szerint:

    Nem érdemel ez az ország és a népe szart sem! Tényleg ennyire futja a fidesztől, orbántól és a 3 milliós rajongótábortól! Ennek alapján azt mondom, hogy alig várom a köcetkező keményebb telet, hagy dögöljõn halomba a sok orbán-rajongó kõcsög!

    • kovacs_ugynok szerint:

      Ez az ország sokkal jobbat érdemelne a tolvaj orbán bandánál. Az agymosott fideszdrukkereket meg hiába szidod, az nem menti fel a hatalomba furakodott bűnözőket. :/

  4. Medve Béla szerint:

    Ez szar ügy.
    Meggyőződésem, hogy békésen ezt a hazaáruló, cinikus, populista bandát (már) nem lehet demokratikus úton (választással) leváltani.
    Itt, ennek akkor lesz vége, amikor az a 2,5-3 millió szavazója rájön, hogy durván át lettek baszva, és nekimegy ennek a senkiházi bandának. Mert egyszer vége lesz ennek is. Hiába a sok duma, meg propaganda, hogy ezek, meg azok, meg így, meg úgy…
    Orbán (és ezt most azért írtam nagy betűvel, mer egy mondatot nagy betűvel kell kezdeni), az elmúlt 200 év legmocskosabb vezetője, szennyes alak, az egész életműve egy mocsok, és minden talpnyalója, szégyentelen támogatója (és most ebbe beleértem a keresztény egyházat is) felér egy hitleri, göbbelsi megítéléssel.
    Ugyanis pontosan azt csinálják, és ha nem lesznek időben ledarálva, pontosan oda is juttatják ezt a tyúkszaros országot.

  5. miki1950 szerint:

    Mégis mivégre vannak az ellenzéki pártok?!
    Amíg azok vezetése kakasviadalon próbálják eldönteni kinek van nagyobb, addig marad orbán.
    Ahelyett, hogy a szintézis lenne a prioritás és sok -sok terepen elvégzett munka, mint ahogy azt anno a fidess sem úszhatta meg, máig ható eredménye látszik.
    Annyira nem tud szarul menni ennek a kurva országnak, hogy másfél – kétmillió stabil támogatója ne maradjon a fidessnek.
    Egyszerűen nincs más út a hatalomhoz, mint az összefogás és rengeteg munka.
    Perpill. egyikhez sem fűlik a foga még a DK -nak se, hogy a többit már ne is említsük.

  6. glorianna szerint:

    Azt olvastam a napokban, hogy a magyar költségvetés mindösszesen pár évig volt szufficites, éspedig 1949-1957 között.

  7. OhneGetzi szerint:

    Pontosabban: a vonat nem jár…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum