Igehirdetés után

Naiv voltam. Nyeretlen kétéves. Vad álmodozó tegnap, amikor ugyan csak elméleti szinten, de fölmerült bennem annak az előfordulhatása, hogy Orbán nagyvezér minden józanságot nélkülöző esztergomi delirálása után netán valamelyik bátorak a százharmincvalamennyiből mint Buddha a fa alatt, megvilágosodik, és azt mondja magában, most már aztán elég. Vagy mint Peresztegi tanár úr a fizika órán nekünk, rosszalkodóknak: ez már sok a többnél. Nem kell mindig bírni a nyelvet, ha tudatunk tartalmait a nagyvilág elé óhajtjuk tárni.

No most, nem úgy van az, hogy gyere cipó, hamm bekaplak, s netán valamelyik bátorakkal ilyen baleset előfordulhatna. Hanem az ilyen előadások után hitükben megerősödve özönlenek ki a nagyvilágba a kis gauleiterek, megy az összes a saját ganyédombjára, ahol már ő a Jani, vagy legalábbis az a képzete, és teszi azt, amit a vezér szóval, tettel vagy hallgatással beléje vert. S ugyanígy aztán a kis apró hívecskék is hozzá teszik a magukét, ölöndülnek meg átkozódnak, és a világ olyan fideszi kerek lesz, mint egy narancs, ami azonban rohad erősen.

Mert mi késztethette volna Hidvéghi Balázst (Facebook profilja szerint független Európai parlamenti képviselőt – vajh, mitől független a lelkem) arra, hogy egy főispánnál jelentse fel a Liszt Ferenc Repülőtér egyik boltját, ahol szerinte „öncélú homoszexuális tartalmakat árusítanak gyermekkönyvek között”, amit kies hazánkban törvény tilt? De nem is ez, hanem a feltehető nyomozati munka, midőn Hidvéghi Balázs hosszasan vizslatta a reptéren a gyermekkönyveket, hogy erre rábukkanjon. És sikerült neki.

Megtette a szükséges lépést Hidvéghi Balázs a főispánnál, s már ez, hogy kihez-mihez fordul a nyomorával, már megmutatja nekünk, hol is élünk. De nem is ez, hanem a buzgalom, hogy ugyan ebből a szempontból mindegy is már, mit, kit és miért jelent fel, a lelkesedés, amivel a trágya bensővé válik, amiket ilyen esztergomihoz hasonló szeánszokon szí magába, s él azok szerint, mint szaros zsinórmérték, lehet messzebb menve, mint amire a gazdája voltaképp kérte. De az is igaz, hogy Orbán nem kér ezektől semmit már.

Az apportírozás után maguktól ilyenek. Mert ugyanígy mire vélhetnénk egy másik egyed, bizonyos Szarvas Attila (KDNP) visítozását, hogy egy XVIII. kerületi művelődési ház kiállító teréből vegyék le drMáriás Schmidt Szűz Mária-képét, lévén és állítólag oda gyermekek is járnak, ezen túl pedig a kép „vallási és erkölcsi értékeket” sért. Legalábbis Szarvas szerint, aki, ha jól értjük, erre hivatkozva akarja bezáratni a kiállítást. Talán fordulhatna ő is az illetékes főispánhoz, mint Hidvéghi kollégája, hogy teljesek legyenek az örömök.

Ez a Szarvas egyébként onnan eredezteti az erkölcsi és vallási felháborodását, hogy neki tíz gyermeke van, ami derék, de nem érdem, és az ügyhöz az ég egy világon semmi köze nincsen. Tán azért is, mert ránézve Szarvas elvtás Facebook-oldalára, ahol elengedte a légbe a sivító hangot, azzal találkozunk feliratként: „Szarvas Attila korlátozta, hogy ki szólhat hozzá ehhez a bejegyzéshez”. Azaz, csak az ő, és téveszméit dicsőítő kommentekkel találkozhatni ott, hogy a tízgyermekes apuka még véletlenül se szembesüljön a valósággal.

Mert neki is az Orbán-ige jelenti kizárólagosan azt, nos tehát akkor mit is várhatnánk el a trágyahalom legalján Mária nénitől és Feri bátyámtól, innen pedig az következik, hogy a szarvasok és hidvéghik felelőssége az ország totális lezüllesztésében talán még nagyobb, mint a gazdájuké. Természetesen soha nem feledve azt, mi és ki a tébolyda eredője, amire ezek az akarat, erkölcs, ész és gerinc nélküli organizmusok csak ráerősítenek. Ha úgy tetszik, ők kenik szét a szart az országban minden mennyiségben.

Innen és ebből pedig csak annyi következik nagy szomorúan, hogy ha Orbán meg is bukna, a szelleme még évtizedekig itt maradna, azaz, a NER és benne Orbán (meg a sleppje, az imádói és kitartottjai) nagyobb kárt okoztak és okoznak, mint a tatárjárás, pedig az sem volt, piskóta. De még azok sem mosták át ennyire az akkoriak agyát. Mindemellett Batu kán nagy valószínűséggel egy úriember volt Orbánhoz képest, de, hogy jellemesebb, az teljességgel bizonyos. Tehát ez a helyzet, Buddhában testvéreim. Nem rossz. Szar egyenest

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
3 hozzászólás “Igehirdetés után
  1. Ultron szerint:

    Bizony, naiv vagy, Rezeda. Ebben a rendszerben bármi jóban, pozitív dologban reménykedni elemi naivitás.

    u.i.: független = beépített fideszes. Szívesen!

  2. kovacs_ugynok szerint:

    Mi ez a kishitűség, „hogy ha orbán meg is bukna”? Nincs más választása, buknia kell!

    Az, hogy utána mi lesz? Egy emberöltő kell hozzá, hogy helyrehozzuk a kárt amit okozott. Sajnos mi ezt már nem fogjuk, megérni. De elkezdhetjük.
    De minél tovább odázzuk az elkerülhetetlent, annál nagyobb lesz a kár is.

  3. kovacs_ugynok szerint:

    Amúgy az orbán (és akik mögötte állnak) vastagon beavatkozott a választás rendjébe. A fidesz elnökeként ő a király a fideszben. Tehát ő válogatja ki a fidesz parlamenti képviselőit, akik aztán biztosan őt választják meg az atyaúristennek is. A többi meg már csak az átalakított választási rendszeren, és az ország összes pénzén múlik, hogy ezeket a kiválogatott képviselőket bejuttassák a parlamentbe, és be is jutnak, a 22-es csapdája. Heller elégedetten csettintene.

    Csak meg kell nézni kik képviselik a fidesz színeiben a választókat. Ezek közül hány tudna a versenypiacon havi több milliót szakítani? A hendebubu? Az 5.német? A rezsisziszi? A tállai? Ne röhögtessetek. Minden érdekük megvan ahhoz, hogy „kiválasztottak” legyenek, és „hálából” az orbánt hatalomban tartsák. Nagyon nem jól van ez így emberek! :/

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum