Kocsis Máté fenyegetőzik

Minden további előtt, hogy eleget tegyünk az illendőség illékony szabályainak, érdeklődnénk Kocsis Máté aranyhalainak hogyléte felől. Hogy egészségben vészelték-e át a rezsicsökkentés növelését, mikor is gazdájuk könnyeket hullatva telepítette át őket egy baráti halastóba. Vagy már akkor is hazudott. Nagy volt a szája neki, mint ahogyan most még inkább, amikor a százharmincvalahány bátorak főnökévé, frakcióvezetővé választották meg újólag, amitől úgy kinyílt a csipája, hogy nekilátott azon frissiben fenyegetőzni. De nagyon.

Mielőtt tovább haladnánk azon az úton, amit a Máté frakcióvezető nekünk mára gondolati mezsgyéül megszabott, megemlékezünk a Münchener Post nevű újságról, amit Adolf bácsi barnaingesei letámadtak, a berendezést ripityára törték, majd az akkori és ottani gazda bájosan, de határozottan bezáratta, lévén, nem tetszett neki, amit a redakció róla és a rendszeréről irkált. De nem vagyunk mi a Harmadik Birodalomban, meg különben is Orbán Viktor soha nem vetemedne arra, hogy elhallgattassa az őt bíráló orgánumokat.

Helyette megveszi és lezülleszti őket, de akkora nagy a baloldali médiafölény, hogy még mindig akad, aki, illetve ami nem a Rogán-propagandát fújja, és ezt veszélyesnek érzik a fiúk, valamint az elbarbárult lányok is. És különben is, telik az idő, semmi sem ugyanúgy tökéletes, mint 1933-ban, tehát új módokat kell kitalálni a magunkféle fals hangok elhallgattatására. Bár a müncheni események sem kizártak, mert miért is adott volna Novák nacsasszony a pápára hivatkozva kegyelmet egy terroristának. Amíg kérnek tőle valamit, addig mással próbálkoznak.

Mert, hogy szavunkat ne feledjük, amint megkapta újólag a magas hivatalt a Máté vezető, sajtótájékozott, vagy sajtótajtékozott egyet legott, ahol pedig a következők hagyták el az ajkait. Szuverenitási törvényjavaslatot nyújtanak be alkotmánymódosítással az ügyben, hogy „borsot törjenek azoknak a baloldali újságíróknak… az orra alá, akik úgy gondolják, amerikai dollármilliárdosoknak vagy brüsszeli multinacionális cégek érdekeinek eleget téve politikai hatalomhoz kívánnak jutni, és utána… ki akarják fizetni ennek a támogatásnak az ellenértékét.”  

Megállunk egy szóra, de csak azért, hogy a Máté frakcióvezetőt teljesen píszítlen módon küldjük el oda, ahová amúgy érdemei szerint való. Majd, ha az aranyhalas sokkot már kiheverte, arra hívnánk fel a lankadó figyelmét, hogy ne akarjon az orrunk alá borsot törni már csak azért sem, mert nem törünk hatalomra, ugyanis nem olyanok vagyunk, mint ő. Nem szolgáljuk más érdekeit, csakis az ország megalázott és kisemmizett lakosságáét, továbbá, s ami a leglényegesebb, semmiféle milliárdostól nem kapunk egy kurva fillért sem.

Ellentétben a fideszsajtóval, amely viszont közpénzből kap nagyon súlyos tíz-, és százmilliárdokat, de voltaképp ez most ebben az aktuális összeröffenésben nem is igazán érdekes. Hanem az érdekelne, mi lesz az a bors az orrunk alatt, Recsk vagy szolid börtön, netán átnevelőtábor, vagy valami ilyesmi. És továbbá, hogy mindezt alapszarba foglalják a bátorak, az külön delikát. Ahol a sajtószabadságot kellene deklarálni, oda kerülnek majd a bájos fenyegető passzusok a jogállam jegyében. Viszont van egy kis gond.

Az jelesül, hogy ugyan más nevében nem, de a magaméban beszélhetek, és azt vagyok kénytelen közölni, hogy mindez engemet nem érdekel. Nincs mit veszítenem ugyanis, lakást, vagyont, semmit sem, mert semmim nincs, következésképp teszek arra, ha be akarják fogni a pofámat, az nem fog menni. És nagy valószínűséggel vannak még így egypáran az országban, és egyre többen lesznek minden valószínűség szerint. Az a tömeg pedig, amelyiknek nincs vesztenivalója, veszélyes bír lenni nagyon. Bizony, Máté frakcióvezető.

Az a nagybüdös helyzet, hogy a kocka már rég el van vetve. Ez, ami itt van, édes kis diktatúra, s ha most az volna a szándék, hogy szorítani óhajtanának még rajta, törvényt hozva fenyegetni, rendőröket harcba hívni vagy végül a kopaszokat, már teljesen mindegy. A diktatúráknak is megvan a törzsfejlődése, s éppen ez a hőbörgés mutatja, hogy a Fideszé leszálló ágban van, akkor szoktak ilyesmiket bevetni. Idő kérdése, és Máté frakcióvezető meg a csürhéje megbukik. Nem tudni mikor, de mindenképp. Ez törvényszerű – ennyit a borsról az orrom alatt.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
5 hozzászólás “Kocsis Máté fenyegetőzik
  1. kovacs_ugynok szerint:

    „Kocsis Máté Sándor (Budapest, 1981. május 6. –) magyar „jogász”, „politikus”…”

    „A budapesti Lónyay Utcai Református Gimnáziumban érettségizett 1999-ben, majd 2004-ben szerezte meg a diplomáját a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán.”

    Na ez itt az igazán érdekes:
    „Ezt követően 2004-től 2006-ig a Századvég Politikai Iskola és a Budapesti Corvinus Egyetem közös, másoddiplomás képzésén folytatott tanulmányait politikai szakértő szakon.”

    Mi a faszé nem lett inkább pap ez a kis buzi? Végül is annak tanult.

  2. miki1950 szerint:

    Ha egyszer egy hatalom elindul a diktatúra megvalósításának az útján, az nem fog megállni annak valamely szintjén, mert képtelen rá ,mint ahogy az a bizonyos eldobott malomkő is az.
    Akik aktív alakítói, tettesei a folyamatnak, azok ebből semmit nem vesznek észre, mert a kialakított érdekviszonyok elnyomják az észlelő szenzorokat és csak mennek előre az úton mint a fuvaros lovak.
    Az látszik viszont, hogy egyre gyorsuló ütemben vágtatnak a végzetü(n)k felé, egyre magasabbra téve a tétet, ami az eddigi tapasztalások szerint forradalmakban, vagy háborúkban végződtek.
    Nem iróniának számom, de a hirtelen jött fene nagy fegyverkezési mánia mintha fentieket szándékozna igazolni – ha háborúra készülnek azért, ha belső felkelésre, akkor meg azért.
    Csakhogy ez egy porbafingó , ám nagy álmokat kergető kis szatelit ország, ugyanilyen jellemzőkkel leírható vezetéssel.
    Ezért a kifutása nem látható, de sejthető, és csak a buktát láthatjuk az út végén.

  3. kovacs_ugynok szerint:

    Ó B+! „Ezek” tényleg annyira hülyék, hogy nem lehet szavakat találni! Vagy ennyire pofátlanok, hogy eljátsszák, ha a svédek a magyar demokrácia hiányát vizslatják, akkor a mencer orbán(sejhaj)cickány is jól bebizonyítja, a svédeknél sincs demokrácia, mégis mit képzelnek ezek a svédek. Hát ez kész…
    https://index.hu/belfold/2023/09/23/menczer-tamas-allamtitkar-svedorszag-demokracia/

    Tényleg kéne már valamit tenni mer ezek annyira ostobák, hogy még pár év és tönkreteszik teljesen ezt az országot, nemcsak anyagilag, de szellemileg is. :6

  4. miki1950 szerint:

    Épp most vannak itt svéd vendégeim, és amikor elmondtam nekik, hogy náluk nincs demokrácia, alig tudták abbahagyni a nevetést.
    Utána csak legyintettek.

  5. Anarchista szerint:

    Próbálom elképzelni, ahogy húgyos Máté fenyegetésére minden renitens újságíró és baloldali teleszarja a gatyáját és abbahagyja a rablóbanda kritizálását. Én nem félek tőled te kis csuhás, köcsög! Az újságírói hivatás és a politikai aktivizmus kockázatos műfaj. Aki ezt vállalja az számol a kockázattal is. Ezért kurvára biztos, hogy azok sem félnek tőled és a szaros kis fenyegetéseidtől, azok sem akiket el akarsz hallgattatni te mocskos kis orbán cseléd! Menj inkább mély torkozd le a felcsúti gecit!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum