Most jönnek a templomból

Elválik tehát a Tóth Gabi. Nem nagy ügy, akárkivel megeshet, elég bizonytalan intézmény ez a házasság, azaz, hogy hősünk fölbontja, az engemet bulvárilag egyáltalán nem érdekel. Maga az organizmus sem izgatott, míg meg nem találta magában az Istent, vagy annak hűlt helyét, hogy mit óbégat, érdektelen. Amit előad, olyan messze van tőlem zeneileg, hogy csak üveggolyós távolságban lehet mérni, egy egészen más univerzumban élünk, viszont, hogy most válik, az átjött a féreglyukon, szüremkedett a szingularitáson túl, és idepottyant elibém.

Mégis föl kell hívjam a figyelmet arra, ennek ellenére sem Tóth Gabiról írok, hanem az egyesben fölfedezve az általánost egyszersmind Szájer ereszéről, Varga Juditról és név nélkül mind a többiekről, akik végül lebuktak. Így megy ez, a végén minden kiderül, még csak az utolsó ítéletet sem kell megvárni, ha már ez a mezsgye is játékban van, illetve máma ez lesz igazán. Arról lesz szó többek között, hogy mit adott nekünk a Fidesz kereszténysége, ami nincs, és hogyan nyomorította meg azokat, akik ezt az egész cirkuszt nekünk hazudják.

Nem tudom, érezni-e, milyen higgadtnak tűnik a hangom, pedig olyan gyomorideg munkál bennem, amilyentől régebben egyszer már kilukadt a pejslim, s hogy ez ne történjék meg újra, meg kell írnom ezeket a nyavalyásokat, akik azt hitték és hiszik még most is, hogy megmondhatják, hogyan éljünk. Holott ők egészen más elvek szerint pergetik a napjaikat, mint amit velünk szemben követendő mintaként előadnak, de tudjuk, hogy mindig a legszentebb családok mélyin rejtőznek a legmocskosabb titkok és bűnök. Így megy ez.

Fura egy dolog ez a hit, ami vagy nincs, vagy van. De egy bizonyos szint fölött nehéz nem agnosztikusnak lenni, ám ez általában magánügy, mint az is, ha valaki önszántából leborul. Még furább a vallás, ami már tanításokon alapul, s általában valamikor a holocénban azért jött létre, hogy az emberek ne falják föl egymást elevenen. És még kiábrándítóbb az egyház intézménye, amely emberi felépítményként azért született, hogy a hit és a vallás segítségével uralkodjon az embereken. Ilyen foglárok a papok, akik a lelkeket tartják rabságban.

És még legangolóbb egyház és állam összekapcsolódása, amely út a totalitárius rendszerek felé, ahol a népség testét és lelkét is magáénak tudja a hatalom, ezért prüszköl az ész ez ellen, és erről szólt századokkal ezelőtt az úgynevezett felvilágosodás. De nem akarnánk itt sem történeti, sem vallástörténeti esszét írni, bár Jézus, mint a mágikus kultúra szülötte megérne egy vasárnapi nagymisét. Hogy bemutassuk, mennyire nincs köze hozzá annak a képnek, amit a keresztény egyházak mára kialakítottak csakis a saját hasznukra.

Mert hát, Tóth Gabiból indultunk ki, aki a lelkét a magyar államegyháznak adta el, aminek a feje Orbán Viktor, és ezen nem kellene csodálkozni. Az ő eszméi és torz világképe terjed a szószékekről, és ennek az egésznek lett a felkent papnője Tóth Gabi, amikor nem is olyan rég csak az ennek megfelelő igét hallhatuk tőle, miszerint ők mekkora szent család, és milyen keresztényi szeretetben énekelgetnek, főznek a pápának, meg nevelgetik egyszem gyermeküket. És akkor most Tóth Gabi huss, lecsúszik az ereszen.

Mindeközben arra kérve mindenkit, hogy tartsa tiszteletben a magánélet szentségét. Viszont épp a fentiek miatt nem lehet, ugyanis gondolkozásunk tárgya épp most köpte szemen magát, ott csordogál a csula az orcácskáján. Visszamenőleg hiteltelen minden, amit a megtalált kereszténységről nagy hangon hadovált, leolvadt a máz, mint ahogyan Varga Juditról is. Hogy nincs itt kereszténység, nincsen hit, az ég egy világon semmi sincs, csakis a baksisért előadott cirkusz van, hogy mi meg a pofánkat befogjuk, de az nem megy.

Orbán Viktor is most jön a templomból, hogy az áhitattól szóhoz sem tud jutni, Szájer ügyéről meg ne is beszéljünk, mert már kitárgyaltuk, és akkor is fölfordult a gyomrunk. Meg az összes többi Borkaistól, Kaletástól, a buzgó keresztény pedofilig. Ők a NER életvezetési mintái, és erkölcsének hordozói. Abban egyébként biztos vagyok, hogy Tóth Gabi most sem fogja érteni, miért foglalkoznak a válásával, mert ez meghaladja a képességeit, de ez legyen az ő nyomora. Belefér az eddigiek közé, csak kicsit színesebb a paletta.

Milyen szépen és higgadtan tudtam mindezt végigvinni, az igen. Még akkor is, ha bizonyára lesz olyan vélemény, kit érdekel ez, fontosabb dolgokkal kellene foglalkozni. De ujjamat intőn fel kell emelnem, hogy de bizony, fontos ez, mert ebben rejlik a Fidesz legfontosabb hazugsága, amire az összes további mocskot építi. Mintha Nietzschét olvastak volna az aljanép számára kitalált erkölcsről, amivel azokat féken lehet tartani. Így jobb, ha tudod, ezt a játékot űzik veled a keresztény értékeket hazudva, és innen láthatod, hogy csak untermensch vagy a szemükben. Bizony, én nyájasom.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
5 hozzászólás “Most jönnek a templomból
  1. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Teljesen igazad van! Haa van pofájuk arról értekezni, hogy a Szájer mennyire hiányzik Brüsszelből ( hát v.kinek biztos 🤣), meg a többi f@sz, a Deutsch, most már a Varga is ismét. Hát kik képviselnek minket ? Bocs, ezen tényleg muss röhögnöm.. Belegondoltunk ?
    Viszont vígadjunk, majd most jön a 20.-a. Naa azt rohadtul várom, mióta a Szent Istvánt gurították. Jaa, a Turul elött 🤣🤣
    Bocs, tudom hogy sírni kéne, dee ezt már megbeszéltük…🤣
    Jaaj meg elöttünk még az un. BÉKE-B@LF@SZSÁG menetük , az élen a díszpintyekkel. Szegény Krisztus. Hát ha tudja mit művel vele a Semjén, biztos lekívánkozik a keresztről..
    Szerintem nagyon szórakoztató műsorok várnak ránk, ha hozzák a szokásost, amit most úgy érzem , hogy jogosan elvárhatunk.. 🤣 Jaaj én bízok a Filippbe is ..😂
    És akkor még a Győzikét meg sem említette senki 🤣

  2. kovacs_ugynok szerint:

    „Magánéletet” akarnak ezek a magyar adófizetőkön élősködők? Akkor nem kellett volna kilépni a rivaldafénybe, és a kutya nem törődne a magánéletükkel. Senki nem szorított ezeknek a HÜPI-knek pisztolyt a fejéhez, hogy törleszkedjenek a politikusokhoz, vagy legyenek a miniszterelnök haverjának az aranyásója.

    Jáj, hát ő csak egy kis extra közpízt akart, én meg hogy veszem a bátorságot hogy baszogatom érte! ÉN B+, akinek ezek mind a nyakán élősködnek. Ami miatt itt majd 60% a munkavégzés adója olyan fizetésekért, ami után Ausztriában több €100 segíly járna, és 27% az ÁFA. Rohadtul nem sajnálom ezeket.

    A prolitikus meg ha magánéletet szeretne, húzzon el a versenyszférába dolgozni! Igaz, ha ott meglopja a munkáltatóját, úgy kibasszák mint macskát szarni, és még börtönbe is kerülhet, amint kiderül. :/

  3. Ultron szerint:

    Ha a köz vagyonából magántőkét csinálnak, ne csodálkozzanak, ha a magánéletük meg közügy lesz…

  4. polyvitaplex szerint:

    Őket is meg lehet érteni, fiatalok még, élni egy kicsit, világot látni, ismerkedni, kipróbálni ezt-azt. Rogán is elvált, Deutsch Tamás meg nem is tudom, hányszor.
    Lehet, hogy pont valamelyikük lesz Tóth Gabi új férje. Az is lehet, hogy mindketten.

  5. kovacs_ugynok szerint:

    Edina értekezik a témában. Fenomenális!
    https://youtu.be/S0am-J4kagU

    Csak pár beszólás: „matyó lotyó”, „Szűz Mária félreqrt”, „Ember tervez, Isten perverz”. Persze ezek csak szövegkörnyezetből kiragadott szavak, ő jobban el tudja mondani.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum