Kakas a szemétdombon

Mint emlékezhetünk, doktorminiszter urunk még a múlt héten úgy indult európai hadjáratra a Facebookon (Twitteren), hogy teleordította a közösségi teret, mit fog majd ő ott tenni. Hogy kérdőre vonja mind az egész Brüsszelt, akik azért nem adnak pénzt Mária néninek a sparhelt mellett, mert ami neki jár, azt Zelenszkijnek küldik, illetve ellopják, ebből fakadóan pedig az Unió csődben van. Doktorminiszter urunk harcias kiskakasként delirálta, hogy akkor most szétcsap Brüsszelben, megtudja, megvédi, etc., hogy Mária néninek a sparhelt mellett nagy csodálatában kiesett a protkó a szájából.

Ehhöz képest egy kurva szó nem sok, annyit sem szólt, nem kérdezett, nem vont felelősségre senkit, hanem csendesen ücsörgött a sarokban. Viszont most már nem csak az a szint, hogy ki sem meri nyitni a száját a nagyok között, hanem senki még csak nem is kíváncsi rá. S lehetőleg, ami komoly tanácskozás, és fennáll annak a lehetősége, hogy megvétózza ez a mi budiharcosunk, oda meg sem hívják. Az Unióban és a NATO-ban jogászok serege dolgozik azon, hogy olyan kiskapukat találjanak a döntésekre, amiből Orbánt (Magyarországot) ki lehet hagyni, hogy ne tudjon nagy károkat okozni.

Orbán – és tetves csapata – egyáltalán nem tényező az országhatáron kívül, de még ez sem elég, azt is látnunk kell, úgy menekülnek előlük, mint valami pestisesektől, s ha mi magunk a határon túlra kóválygunk, tapasztalhatjuk, lassan ránk sem néznek másként. Az erőt és a nagyságot azonban valahol meg kell mutatni, erre pedig alkalmasabb terep nincs, mint a magyar parlament, ahol az ellenzéket még csak létezőnek sem tekintve szinte lehet beléjük – s így az általuk képviselt választópolgárokba is – törölgetni a szaros csizmájukat. Nem teszem fel újólag azt a kérdést, minek járnak be oda az ellenzékiek.

Hát, a fizetésért, mert más értelme nincsen. Amikor a parlamenti ülésről születnek a tudósítások azzal, hogy megkezdődik a vita, illetve más olyan fogalmak, amelyek arra utalnak, hogy annak a cikrusznak, ami ott folyik, volna a kutyafingnál nagyobb jelentősége, akkor az ember meghasonlik. Mert nincsen. valószínűleg még annyi sem. Ma azonban nem ezen mélázunk, hanem a hangnemen, és azon a cinikus bunkóságon, ahogyan az ellenzékkel bánnak és beszélnek ott (meg az ő választóikkal), illetve ezzel párhuzamosan arra mutatnánk rá, milyen alávaló az, aki Európában meg sem mer szólalni, itthon viszont játssza a nagyfiút.

Orbán tegnap bent volt a parlamentben, és kérdezni is lehetett tőle. Ám túllépve ismét azon, hogy minek, azt azért jegyezzük meg, ha mi lennénk például az LMP, akkor egy szívlapáttal kínáltuk volna meg doktorminiszter urunk telt pofáját. De LMP (sem) vagyunk, szerencsére, így nem nekünk kellett azt a szart, amit Orbán a képünkre kent, letörölnünk. Az LMP ugyanis az akkugyárakról érdeklődött, hogy mennyi lesz még, mire Orbán nyájasan azt felelte: „lehet, hogy több…, mint LMP tag”. No most, ezzel azt mondta az LMP-nek, hogy voltaképp nemlétezőnek tekinti, a baj mégsem ez, hanem a válasz hiánya.

Doktorminiszter urunk megint boldogkarácsonyt mondott, csak más alakban. S ugyanezt tette, amikor a világbajnok inflációról kérdezték őt az ellenzékiek, akiknek a felelet az volt, őket ez úgysem érinti, mert guruló dollárban kapják a pénzüket. Orbán tehát permanensen nem válaszol semmire, helyette azonban cinikus-gőgösen törli a ganyés csizmát a kérdezőbe, olyan pökhendien, mint valami falusi birtokos vagy ÁVH-s verőlegény, és a két hasonlat egyáltalán nem volt véletlen. Az öntudatra és a szellemi nívóra utalt így együtt, amiből kikerekedik doktorminiszter urunk arcéle és morális nívója: zérus.

Mindemellett dolgozatunk igazi célja a működés jellegének felfedése volt, hogy amiként Orbán brüsszeli ténykedésén és itthoni ámokfutásán is látjuk, fölfelé nyalunk, lefelé taposunk. És íme, uraim és hölgyeim a Fidesz-lét esszenciája, amely egyként jellemző Orbánra, és lefelé elindulva ugyanígy az utolsó falusi párttitkárig, főispánig vagy lombkoronaépítő polgármesterig. Ezek gauleiterek, mindegyiknek megvan a maga szemétdombja, ahol királynak érezheti magát. Orbáné az egész ország, ahol voltaképp önmagán kívül más létezőt el nem ismer, embernek senkit nem tart, a kerítésen túl viszont ma már behúzza a fülét és a farkát is. Nyomorult féreg.