Élet a zavarosban

Mint emlékezhetünk, kormányunk jól túljárt az imperialisták eszén (akiknek természetesen nem lennénk a helyében most), és lemondatta Szili Katalint a kormánymegbízotti állásából, hogy megtarthassa a kuratóriumi pénzecskét. Ugyanakkor, és itt verte át kormányunk azt a Brüsszelt, ugyanazzal a lendülettel főtanácsadót csinált ebből a Sziliből azt remélve, hogy akkor így rendben is lennének a dolgok. Nem, nincsenek rendben, és nemcsak azért, mert bár kormányunk úgy véli és azt hiszi, a távoli Brüsszel hülye. De nem, csak egy kicsit lassú, és nagy valószínűséggel reagál a trükkre, aminek a vége az lesz, hogy nem jön az a kis pénzecske.

Erről már elmélkedtünk egyszer arra jutva, hogy ez nincsen jól. Most viszont újabb aspektus merült fel, mégpedig Navracsics által, aki a brüsszeli pénzszerző állásából fog nyugdíjba menni, de eredmény nélkül, most azonban – mert másért nem, de ezért nagyon is – azért lettünk figyelmesek a szavaira, mert Sziliről szóltak, csak éppen másképp. És úgy, hogy ebben benne van az egész elcseszett és leharcolt hazánk, s benne, illetve ormain a Fidesz a maga moráljával, ami mindent visz, de legfőképp a pénzeket. De nem mókázni gyűltünk össze, sőt, nem is dicsérni, hanem temetni inkább az egész bagázst és vele az életünket.

Minden relatív, az időn és a téren kívül még a Fidesz erkölcse is, ez pedig olyannyira, hogy egyáltalán nincsenek benne cölöpök, jelzőkarók és gátak. Ez a Navracsics ugyanis arról mesélt, hogy az a Szili más néven, de ugyanazt csinálja, ami miatt le kellene mondania az egyetemi kurátorságról, tehát, hogy főtanácsadó és nem megbízott, azaz, ez az átváltozás nem egyéb, mint szimpla hazugság, tehát a legnyugodtabb hangon közölte, hogy ez így jól van. Mert, és itt fölemeljük intőn a göcsörtös ujjunkat, „már nem olyan aktív a politikai életben”, tovább víve magunk által, nem számít, vagy, ki az a Szili, hogy bajt okozzon.

Ha Szili volnánk, akkor felvonyítanánk, amint halljuk, hogy ez a Navracsics sercintve a pofánkba köpve nevez minket nímandnak vagy outsidernek, de ez így a kettejük nyomora, csak a mi gyomrunkat fekszi meg. Ezen túl azonban ez a megjegyzés fölfödi mintegy a Fidesz-erkölcsöket, ami az, nem baj, ha tilosban jár, ha nem látszik. Kiegészítve: lehet lopni csak ne vegyék észre, és így tovább és még tovább, a végén pedig a következtetés, törvény, szabály nem számít, betartani nem kell, csak nem szabad lebukni, és akkor minden a legnagyobb rendben van. Mert a morál is, a törvény is viszonylagos.

Lehet halászni a zavarosban, mindent lehet, csak csöndben és halkan. Az egészben azonban az a legszebb, hogy mindezek után Navracsics elégedetten távozott a beszélgetésről, ahol mindezeket kifejtette. És eszébe nem jutott elgondolkodni azon, mik jöttek ki a száján, ami azt mutatja, már észre sem veszi, föl sem tűnik neki, amiket beszél, s amivel lebuktatja voltaképp az egész díszes kompániát. Navracsicsot a maffia normálisabb tagjaként tartják számon egyesek, de csalatkozniuk kell, nem csak a képe róka, hanem a beszéde is, és az is érthető, miért hazudozik összevissza a brüsszeli pénzekről.

Ilyen hozzáállással nehéz lesz akármennyihez is hozzájutni, ha nem megfelelni akarunk a feltételeknek, hanem mindenféle trükkökkel elterelni az imperialisták figyelmét, ami viszont felettébb munkás és kudarcos dolog. Azon a tájékon még pislákol valami az erkölcsből és a tartásból, s ha az volt a Fidesz-szándék, hogy majd Brüsszel is hozzájuk züllik, nos, az nem fog menni. De épp itt meg is találjuk a Brüsszel iránti óhatatlan gyűlölet okát is: a tiszta viszonyokat nem szeretik a zavarosban élők, illetve más szemszögből ez a bűnöző utálata minden tisztességes emberrel szemben, akivel nehéz egy levegőt szívni.

Épp erre utal Orbán megjegyzése is, amikor Brüsszelből Belgrádba menekült biliárdozni, és dákóval a kézben kifejtette, mennyivel jobb ott a levegő, mint a számára nagyon nyomasztó Brüsszelben. És már helyben is vagyunk, illetve körbe is értünk a moráltól a lopásig, a tiszta beszédtől a bűzlő hazugságig, Szilitől a kuratóriumig, Navracsicstól a kunyerálásig és a zsebre rakott országig. Ilyen az összes, és ezen a ponton a dilemma már csak az, hogy a Fidesz ilyen fertőző, hogy ezzé válnak a berkeiben, illetve a másik opció, hogy azok mennek oda, akik ilyenek, mert becsületes ember oda már nem teszi be a lábát. Ez utóbbi lesz az igaz.