Éberség, elvtársak, éberség

Harc folyik az infláció ellen Neriában, mert a kedves vezető kijelölte a vonalat és a célt. Egyszámjegyű legyen az a rohadt infláció nem több és nem kevesebb, s mindebben az a kiváltképp érdekes, hogy a harc – mivel mi mindent másképp csinálunk – nem a közgazdaság eszközeivel folyik, hanem csupán hasra ütve. Csak úgy porzik. Aztán meglátjuk, mi lesz, ha elül a felhő. Végül is, lehetne rosszabb is. Hiszen a kedves vezető eljárhatott volna a fehérorosz Lukasenka módján, aki leegyszerűsítette az eljárást, és betiltotta az inflációt rendeletileg. Hogy mire ment vele, arról azóta nincsenek hírek, pedig járt nála maga Szijjártó elvtárs is.

Ő ezért büszkén zsebelte be másodjára is a szaralak minősítést, de ettől még nem lesz olcsóbb a Tescóban a zsömle, úgyhogy másképp kellett odahatni az árakra. Az élen ebben Nagy elvtárs, a parasztminiszter haladt, aki nem is olyan rég a boltosokat tette meg felelőssé az Európa bajnok magyar pénzromlásért. Elmélete szerint ők a bűnösök, generálják a hiányt, így hajtva fel az árakat mégpedig akként, hogy nem teszik ki a polcra az árut, a magyar proletár pedig ott tombol a térköveken, hogy drága is a cucc, de még nem is lehet kapni. Ilyenkor lehet emlegetni az elhibázott szankciókat, esetleg szőrmentén a Sorost.

Ettől azonban olcsóbb nem lesz semmi. A második fázisban – mert ez az első -, amit egyszerűen nevezhetünk szimpla vonyításnak is, ugyanis a haszna csak annyi, a NER az ő dolgozó népért való hősies küzdelmében elkezdte ellenőrizni a boltokat hatóságilag. Vizsgálta, hogyan hajtják fel az árakat az ördögi és imperialista multik, akik a mélymagyar Mária néni zsírján szeretnének dagadtra hízni. Ám a Fidesz, mint a NER élcsapata innentől fogva résen volt, hogy szarrá büntessen minden boltost és boltot, akik veszélyeztetik a kedves vezető kitűzött célját, ami az egyszámjegyű infláció, hogy el ne feledjük. De más se kerülje el a figyelmünket.

Így például az se, hogy még ekkor sem történt érdemi lépés a közgazdaság eszközeivel a brutális drágaság leverésére, mert az uniós pénzek híján nagyon jól jött és jön az üres kincstárnak a beléje ömlő tengernyi ÁFA. Hiába könyörgött mindenki, hogy ahogyan más vidékein a világnak számos példa van arra, az alapvető élelmi cikkek esetében ezek eltörölhetők, és mégsem hal bele senki, ilyen minálunk a hatalom jellege miatt elő nem fordulhat. Ez a hatalom pedig fideszhatalom, és olyan, hogy szarik az emberek fejére, a velük való törődést csak bábozza, mit a kisdedeknek a vasárnap délelőtti matinét.

Ez az előadás pedig tegnap érkezett új felvonásához, ami az, hogy árfigyelésre kéri fel a lakosságot az egyszer már emlegetett Nagy elvtársminiszter. Az árfigyelés lesz a drágaság kalmopirinje most az ideák szerint. Ez abból állana, hogy a guvadt szemű állampolgár járna boltról-boltra, kis noteszébe éberen jegyezgetné az ott tapasztalt árakat, majd pedig jelentené a hatalom e célra létrehozott központjának, és az árak ijedtükben ettől olyan zuhanásba kezdenek majd az idea szerint, hogy átszakítják azt a nyüves padlót. Nem először vagyunk fölkérve házmesternek, hiszen, mint emlékezhetünk a családokat is lesni kell.

Aztán jelenteni azt is, ha valaki illetlenül nyilatkozik az apa férfi, az anya nő fideszista családmodellről arra gondolva, hogy züllött és beteg társadalmunkban a besúgásnak nagy hagyománya, következésképp bimbózó gyakorlata is van. És ebben nagy valószínűséggel a maffiának jó a szimata. Mondhatnánk, nem olyan nagy ügy a boltokról jelenteni, mennyi ott a zsömle, de azt nem hagyhatjuk szó nélkül egyáltalán, milyen jellemző is ez, milyen transzparens töketlenség az infláció elleni érdemi munkálkodás helyett besúgásra kérni a talpasokat, akiknek ettől jobb nem lesz. Csak kiélhetik az ösztöneiket.

S ha most az a vád érne, hogy minek lovagolok én, nyargalászok mintegy ilyen semmi apróságokon, akkor arra kell rámutatnom göcsörtös ujjaimmal, hogy az ilyesmitől megy teljesen szarrá az amúgy sem fényes életünk. Még továbbá azért is horkanok gyakorta ezeken, mert mutatják a hatalom töketlenségét, hogy kormányozni ugyan nem, de hergelni és följelentésre buzdítani nagyon is tudnak, ezzel sem tagadva meg a magyarság nemzeti vonásait. Mert nem újdonságot találtak ki. Ez megy a Kárpátok alatt száz vagy ezer éve, semmit nem tanulunk, és jobbak sem leszünk. Ezért fogunk végül elbukni. (Megdögleni, ha úgy tetszik.)