A napokban kétszer is fölbukkant a „szellemi honvédelem”, ez a szintén fideszi körökből származó, de amúgy a lózungon kívül az ég egy világon semmit sem jelentő szókapcsolat. Kövér pedellus élt vele elsőként, amikor a Nemzeti Múzeumot nevezte a „szellemi honvédelem erődjének”, de Kövér pedellussal már régen nem foglalkozunk. Beckett mester után szabadon, eljátszotta a jogait, hogy törődjünk vele. Immár csak konstatáljuk, tudomásul vesszük mintegy, amikor épp valami szöveg fölbugyog lelkének éjfekete gödreiből, akárha elbődül egy tehén, vagy röffent a coca, édesmindegy, a hátsó udvar hangjai ezek.
Nem is tudható, hová képzeli a bástyákat és lőréseket a múzeum épületén, ahonnan vissza lehet verni a kultúra szakadatlan támadásait, amelyekkel egyfolytában meg-, és be akarják szennyezni a szittyamagyar tudatot. Adyval: gémes kút, malom alja, fokos, vad csókok, bambák etc., plusz a kereszténység. Kövérről ennyit, mondanivalójáról még inkább, de, hogy parlagon ne maradjunk, itt van nekünk mindjárt Lomnici Zoltán maga, a CÖF-ös nagyhangú ember, aki az anyacégétől, a CÖF-től vehette át a „Szellemi honvédő” díjat, amit stílszerűen Győzikével ünnepelt meg, hogy meglegyen az egész sztori bukéja.
Győzikét kedveljük amúgy. Élete és munkássága arra tanít, hogy semmiből is nagyon jól lehet élni, ha a nagyközönség arra vevő, hogy az ő óbégatását nézze, akkor bégetni és óbégatni kell. Győzikében úgymond egyesült a szellemi minimumban megtalált piaci rés, hasonképp van ő az érte rajongó közönséggel, mint a Fidesz a hívőivel, szintén csak a kognitív nihil az, ami egybetereli azt, ami egybe tartozik. A világ így kerek. Hogy Lomnici Győzikével ünnepli a szellemi honvédelmet, arra azonban rámutat, mi az a szint, amit a szellemi honvédelem képvisel, ezt csak úgy minden külön értesítés helyett jegyezzük meg.
Többek mellett egyébként Szijjártó külügyes is részesült a CÖF elismerésében, az ő szellemi honvédős plecsnije nagyon jól mutat majd a Lavrovtól kapott kitüntetés mellett, ami miatt büszkén viseli az eposzi jelzőt: szaralak. Azt nem tudjuk, Szijjártó kivel csűrdöngölt határtalan örömében, de el tudjuk képzelni, ő Kis Grófóval szokott danászni és fotózkodni, és máris ott vagyunk az Adytól megénekelt szinten. Viszont arra is bizonyságot kapunk, hogy ezek a butaság bátorságával szemlélik a világot, amiben csak az a baj, ha valaki nem annyira debil, mint ők, azt nem tartják magyarnak, illetve embernek sem nagyon.
A kitüntetések átadásával párhuzamosan a CÖF fel is szólított. Nagyságának és befolyásának teljes, röhejes tudatában az Egyesült Államokat és az Európai Tanácsot, hogy azonnal hívják tanácskozásra Ukrajna és Oroszország képviselőit az ukrajnai háború lezárása, a béke megteremtése érdekében. Egyúttal javasolják, hogy a népfelség elve alapján kérjék ki az Európai Unió lakosságának véleményét arról, hogy békét vagy háborút szeretnének. – Szerintük ez így megy. Lomnici csettint, és Putyin cukorborsó lesz, de az Unió lakosságának véleménye sem kutya, sőt, egyenesen döfinek mondható.
Ez is úgy megy az álmok mezején, hogy az Unió lakosai azt mondják, ne legyen háború, és legott nem lesz háború, ez már majdnem az akarat diadala, ami náci beütéséről most feledkezzünk el, és utaljunk csak arra, hogy már Schopenhauer sem ment vele semmire. Igaz, ő nem is volt magyar szellemi honvédő, akik eszerint csak toppantanak egyet, morcosan körbenéznek, és a világ egyből úgy fütyöl, ahogyan ők elképzelik. Most ehhez tessenek elképzelni Gáspár Győző jámbor tekintetét, és a siker garantált egyből, sőt egészen biztosan. Elképesztő, hogy ezek az alakok szomjasan nem ittak még Domestost.
Ne legyünk azonban annyira gonoszak, mint amennyire vagyunk, és konstatáljuk, hogy a CÖF „Szellemi honvédő” díját azok kaphatják meg, akik „munkásságukkal kiemelkedően hozzájárultak szuverenitásunk, identitásunk megőrzéséhez és hagyományaink ápolásához”. Ebben a feltételrendszerben számunkra csupán az „identitás” és „hagyományaink” szavak jelentése nem egészen világos, mert tartalma ennek sincsen, még csak jól sem hangzanak, mert például ezen a Lomnicin nem látunk semmi identitást, sem mondjuk szuverénséget, aminek a kiinduló alaptétele az volna, hogy ne Orbán seggéből üzengessen.
Nem lehet azonban minden tökéletes, mint ahogyan Szijjártó is tudomásul veszi, ha őt szaralaknak tartják, ha honvédő, ha nem, ez viszont már némi identitást mutat, segít neki, hogy elhelyezze saját magát a világban. De tényleg gonoszak vagyunk azonban, semminek sem tudunk örülni, sőt, mindenbe belekötünk, az ilyen színjátékokba azonban különösen. Viszont egy dolog még most sem egészen világos, hogy Győzike hogy a francba keveredett ide megint, hogyan csinálja, hogy mostanában mindenhol ott van, ahol ezek. Ő lett a házibohócuk vagy az udvari bolondjuk, a Fidesz népi szála. Meg a Kis Grófó, illetve a többi szarleső. Itt van kész minden.
Vélemény, hozzászólás?