Lassan lehullanak az álcák, végre egyirányú és világos lesz minden. A kedves vezető beleunt a velünk való törődésbe, az érettünk való harcba. Velünk csak a baj van minduntalan. Munkahelyet követelünk. Fizetést akarunk. Orvost a rothadó lábunknak. Gyerekeinknek iskolát. Közlekedni óhajtunk. Egyfolytában csak zabálnánk. Nyugdíj után sóhajtozunk. Meg ki tudja és tudná még felsorolni, mi minden kívánalommal raboljuk minielnökünk drága idejét, aki most mindezt megunta. Nem igazán kellene hallgatni őt péntekenként, és igazából már nincs is miért, mert unalomig ismerjük az összes fordulatot, most azonban helyzet van, illetve más a helyzet. Szar a helyzet.
A rezsicsökkentéses lufi kidurrant, és milliók lesznek kénytelenek szembesülni azzal, hogy nem drága lesz az áram és a gáz, nem egyszerűen bosszantón kerül majd többe mindez, hanem megfizethetetlen lesz. Nagyon sokan, a hatalom számára majd megdöbbentően rengetegen egyszerűen nem tudják kifizetni a számlákat, mert nem keresnek annyit. Magyarország az összeszerelőüzemek országa, amelyeket a multik azért telepítettek ide, mert egyrészt Orbán fizetett nekik, másrészt adóparadicsomot teremtett, és legfőképpen azért, mert olcsó munkaerőt kaptak ezüst szegélyű kistányéron. És ráadásnak még a munkások jogait is elvette Orbán, nem tudják a saját érdekeiket képviselni.
Hogy mindeddig úgy-ahogy megéltek, azért lehetett, mert, mint ahogyan a gazdaságtól, úgy az élet minden területéről száműzte a piacot Orbán, keleti bérekből fizette a keleti rezsit a magyar rabszolga, akinek így jutott arra, hogy a saját munkaerejét újratermelje, ezért nem lázadt fel. Illetve nem is lázadhatott, mert nincsenek jogai. Az elmúlt időszakban nem a magyar gazdaság teljesített jól, hanem a német autóipar, és az egyre nyilvánvalóbb diktatúra is azért kapta meg az Unió pénzét, hogy a német autóiparnak jó legyen itt. Az Unió pénze arra – is – jó volt, hogy a piaci energiaárral se kelljen találkoznia a magyar munkásnak. Ez egy ideig az államnak jó volt, még keresett is rajta olykor.
Most viszont megszűnt az ihletett állapot, az egekbe szökő energiaárakat az állam képtelen finanszírozni, és az eddig oly nagy kegynek és jótéteménynek beállított rezsicsökkentést megszünteti. Ha egy évvel ezelőtt teszi, nem lett volna ilyen brutális következménye, viszont nem is nyert volna választást. Most viszont, a legnagyobb recesszió és az egekben lévő árak idején egyszerre szabadítja rá a piacot az eddig burokban tartott, és annyit is kereső magyarokra, amiből tragédiák következnek. De az ilyesmi Orbánt nem igazán szokta érdekelni, a tegnapi rádiós szeánszon azonban volt egy olyan mondata, amitől lefagyott az ember, fölállt a szőr a hátán, vagy kinyílt a bicska a zsebében gusztus szerint.
Midőn a rezsi dolgáról, kérdezte a drága mikrofonállvány minielnökünket, ő a következőket válaszolta neki: „Mindenki vezet családi költségvetést, majd meglátják, hogy mi fér bele, és mi nem fér bele”. Az élet nem fér bele, csezmeg. Nem hinném, hogy le kell fordítani vagy értelmezni kell ezt a mondatot, de, hogy megteszem, annak az az oka, hogy jól az eszünkbe véssük, égessük mintegy miniszterelnökünk jövőjére nézvést. Azt mondta minekünk tehát, a népnek, akiért eddig a vérét ontotta, nem érdekeltek, csináljatok, amit akartok, felőlem föl is fordulhattok. És ezen túl is még rengeteg minden van ebben a mondatban, hogy fingja sincs a magyar emberek pénzügyi helyzetéről, vagy pedig igen, de leszarja.
Az életképtelenek, az annyitisérek nem kellenek a NER-nek. Pár nappal ezelőtt friss, ropogós köztársasági elnökünk is elszólta magát, amikor Brazíliában kifejtette, nehogy már azok járjanak jól, akiknek nincsen gyereke. Ezzel ő is rámutatott egy számukra haszontalan rétegre, akikért nem igazán kár, Orbán csak kibővítette ezt, ha nem tud megélni valaki, hát forduljon föl. Ezért mondom, hogy végre letisztultak a viszonyok, sok idő után tisztán láthatunk, hogy szükség ránk nincsen. Nem olyan nagy trauma ez, mert úgyis tudtuk, azoknak igazán képen vágás ez, akik hittek és rá szavaztak. Ők meg fognak hasonlani az ő lelkükben, hogy Istenük elengedte a kezüket. De lehet, most is azon gondolkoznak, ki tehet erről. Tán a Soros.
Vélemény, hozzászólás?