Az ellenzék kivéreztetése

Kocsis Máté extraprofitot vél felfedezni a pártok gazdálkodásában, és ezt hárommilliárd forint erejéig el is szedné tőlük, hogy fizetnék be a nemzet gázszámlájára, úgy is, mint rezsivédelmi alap. Sok kérdést fölvet, és rengeteg folyománya van Kocsis Máté elgondolásának, amely már az említésével elindult a megvalósítás útján (hangsúlyos tj hangkapcsolat a’la Kádár apánk), tehát a pártoktól el lesz szedve a pénz, ha belegebednek vagy fejre állnak visítva akkor is. Ha jót akarnak maguknak, akkor kussolnak erősen.

Mert, ha felemelnék szavukat az ellen, hogy a Fidesz el akarja lehetetleníteni őket, akkor a képükbe kapnák: nemzetietlenek, sőt, nemzetellenesek, mert azt akarják, hogy Mária néni megfagyjon. Ebből fakadóan szó nélkül fogják tűrni, hogy Kocsis Máté elszedje a pénzüket, aminek semmi köze nincs a „rezsivédelemhez”, sokkal inkább a kedves vezető bosszújához, mert sok kellemetlenséget okoztak neki a kampányukkal, amiért lakolniuk kell. Ha a Számvevőszéknek nem megy, hoznak rá határozatot.

Kocsis Máté tehát a pártok „extraprofitjáról” sző omló álmokat, ami duplán is abszurd és közgazdasági nonszensz. A pártok nem gazdasági szervezetek, profitot nem termelhetnek, mert abból élnek, amit kapnak. Más szemszögből maga az extraprofit fogalma sem létezik más helyén a világnak, csakis a NER-ben, és arra született, jött erre a világra, hogy Orbán folytathassa alamuszi és aljas aknamunkáját a multik ellen, mint ahogyan azt már tapasztalhatjuk tizenkét hosszú éve, plusz immár másfél hónap, nyolc óra és tizenkét perc.

Ma és momentán azonban nem arról elmélkedünk, hogy a spárok és lidlek miért vannak a kedves vezető bögyében – persze azért, mert nem az ő kezében vannak -, hanem jelenlegi ábrándozásunk tárgya a Fidesz és a többi pártok viszonya, figyelembe véve a kedves vezető hajdani kijelentését, miszerint „ellenzék nélkül is működik a parlament”. És egyébként valóban látjuk, most is így van, mert semmit nem jelent, ha az ellenzéki képviselők fizikai valójukban ott megjelennek, a dolgok ugyanúgy folynak, mintha ott sem lennének.

Valóban eljutottunk a dilemmáig, hogy az ellenzéki létnek jelenlegi formájában van-e értelme a NER-ben, de ezt nem nekünk kell eldöntenünk, hanem a pártoknak maguknak. Amúgy is haldokolnak, hogy még a pénzüket is elszedik Mária néni fázós bütykeire mutogatva, az a haláltusát csak fölgyorsítja kicsit, de nem ezzel kezdődik el. Innen nézvést Kocsis Máté kivéreztetési szándéka csak annak a bizonyítéka, hogy a Fidesznek ilyen tetszhalott állapotban sem nagyon kellenek, arra valók csupán, hogy Kövér pedellus tudjon kit szénné büntetni.

Igen ám, vethetnék a szememre jogosan, Kocsis javaslata ugyanúgy vonatkozik magára a Fideszre – és bimbajára, a KDNP-re is -, amiben igazuk, van, de mégis tévedni tetszenek. Mert és ugyanis a két kormányzó erő pénztárcája megegyezik az országéval, a minisztériumok, a kormány közpénzből elvégzik azt, amit nekik maguknak az elkülönített büdzséből kellene – propaganda, uszítás, etc. -, így e pártoknak pénz maximum bambira kell, illetve pogácsára, másra gondjuk nagyon nincsen. Hogy ezt állampártnak nevezik, azt viszont nem én találtam ki.

Viszont mégis így van, ez a típusú szerveződés azonban másikat nem tűr maga mellett. Így, ha az Unió közepén be nem tilthatja őket, de és azonban kivéreztetheti társadalmi érdekre hivatkozva, majd, amikor megszűnnek, sajnálkozva széttárja a kezét, hogy ő nem tehet semmiről, tetszettek volna okosabban gazdálkodni – mondja. Jelen pillanatban ez látszik jönni a Kocsi-féle javaslatból, valamint az a kérdés is, amit a választópolgárok április harmadika után amúgy is feszegetnek, van-e így értelme az ellenzéki létnek egyáltalán.

Más szemszögből, hogy érdemes-e bejárni a parlamentbe díszletnek és bohócnak, ez azonban már minden egyes képviselő saját lelkiismeretén múlik. Ők elvannak és ellesznek ott, pénzeik elszedetvén viszont épp azt nem tudják tenni, ami amúgy hasznos volna és egyedül üdvözítő, hogy vidéken építsenek bázisokat, mert nem először bizonyosodott be, a Fideszt megverni csak ott lehet, ha lehet egyáltalán. Ennyi Kocsis Máté aljas javaslatáról ma reggelre épp elég, de akad itt még egy apróság, ami azonban a leglényegesebb mégis.

Csak úgy a morfondírozás kedvéért – mert a választ amúgy tudjuk -, arra kíváncsiak lennénk azért, hogy vajh, az ilyen népükért aggódó kocsisok mikor fedezik fel az extraprofitot Mészárosnál, vőmuramnál, illetve a bőséges számú udvartartásnál. Mikor jutna eszükbe pénzt elvonni az egyházaktól, futballistáktól és a többi, mert tudjuk, sohasem. Addig is azonban, míg mindenki mást kivéreztetnek a közös tehervállalásra hivatkozva, ők ebből annyit vállalnak, hogy Mészárosné milliós órában vezet jótékonysági műsort az ura televíziójában.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum