Két éve lesz velünk a járvány hamarosan, és két éve folyik a titkolózó maszatolás arról, kormányunk és pártunk mit miért tesz, vagy nem tesz meg egyáltalán ezzel kapcsolatban. Amiről nem tudunk, az nem fáj, ha valami kiderül, az lerántja a leplet a tehetetlen aljasságról. Ilyen hosszú idő után derült ki, minden bizonnyal tudta kormányunk, olyan lélegeztetőket vásárol ipari mennyiségben, amelyekről már akkor ismert volt, hogy nem alkalmasak intenzív kezelésre, egyáltalán kórházi alkalmazásra sem. Mi több, életveszélyesek. Százhetvennyolc milliárd azonban már a Fidesznek is nagy pénz, nem holmi nokiás doboz vagy nejlonzacskó (vö: Völner), ezért már fájós derékkal is lehajol az ember. És le is hajoltak.
Mindezzel a lopáson túl még az az apró baj van, hogy ezekkel a kínai csodákkal akár az emberek életét is veszélyeztethetik, ahogyan az a magyari beszerzés előtt brit és kolumbiai tapasztalatokból és jelentésekből kiderült. Innen nézvést kész szerencse, hogy ezek a masinák javarészt raktárban rohadnak, illetve Szijjártó osztogatja nagylelkűségünk jeléül boldog boldogtalannak. De már ez a Mikulás szerep is bedugult, a zöm marad a raktárban, ami fideszi szempontból megint nem nagy baj, mert még a raktározáson is keres valamelyik haver. A lélegeztetőgép biznisz tehát teljesen ki van maxolva, mint annak idején Deutsch beléptető kapui. Ebből is látszik, a módszer nem új, csak a léptékek változnak.
Előbb-utóbb a napot is lelopják az égről, és nem lesz mi süsse és melengesse a kedves vezető hasát. Ma amúgy is járványnapot tartunk, aminek tükrében a mocsok mintegy felragyog, és teljes pompájában kivirágzik. Hogy a lélegeztetők nem kerültek a kórházakba, az a fentiek fényében külön öröm, de akár kerülhettek is volna, akkor sem tudnánk meg róluk semmit soha. Megtapasztaltuk ismét a jogállam orbáni működését, amikor őszentsége szarik a bírósági ítéletre, azt be nem tartja, sőt, most már odáig is eljutott, hogy azt egy rendelettel felülírja, mert ezt is megteheti. Másrészről kiderül, mire nem jó a rendeleti kormányzás: mindenre, nem csoda hát, ha egyetlenünk oly görcsösen ragaszkodik hozzá.
Közel két éve nem tudjuk, mi folyik a kórházakban, hogyan küzdenek a kórral ott, mert a sajtót – legalábbis annak nem Orbánhoz tartozó vékonyka szeletét – oda be nem engedik, vagy egyenesen kitiltják. Most mondta ki a bíróság ítélete, hogy az Emmi (Kásler birodalma) jogszerűtlenül utasította ki a sajtót a kórházakból, Kásler a koszos körmével ilyenekről nem dönthet, az a kórházigazgatók jog-, és hatásköre. Ezen a ponton luk keletkezett a tagadás és hazugság monolit falán, s bár könnyű megfélemlíteni a kórházigazgatókat, hogy azt tegyék, amit diktálnak nekik, de mindig akadhatnak partizánok. Elhajló alakok, vagy olyanok, akiknek nem rohadt el a lelke, és netán beengedik azt a nyüves sajtót a kórházba.
Hogy ennek beláthatatlan következményei lennének-e, nem tudható, jobb azonban a bajt megelőzni – gondolta a NER, és gondolta Orbán, így nosza, egy rendelettel felülírták, kikerülték a bíróság ítéletét azt foglalva utasításba, jól van, akkor nem Kásler dönt a renitens sajtó kitiltásáról, hanem az operatív törzs. Nyunyó néni, akinek nincsen erre jobb szövege. Megkérdeznénk ma is és újólag Varga Judit nacsasszonyt, hogy ez a módi szerepel-e a jogállamiság kézikönyvében amit nem talál, vagy mit tanult az oskolában illetve fogalmazóként, minek nevezik azt, amikor keresztbe leszarják a bíróság ítéletét, vagy rendelettel írják fölül, esetleg kerülik ki azt. Innen nézvést a tanárok még jól is jártak, mert esetükben is egy ítélettel van a baj.
A bíróság kimondta ugyanis, hogy a hétfői sztrájk jogszerű volt. Az Emmi (már megint Kásler cége) azonban nagyon szeretné megbüntetni a sztrájkoló tanerőket, ezért megfellebbezte a bíróság ítéletét, és most várakozik. Úgy látszik, ez az ügy kevésbé fontos, mint a kórházi titkok, ezért választotta a minisztérium ezt a döcögős utat, holott alkottathatott volna Orbánnal egy rendeletet arról is, hogy a tanárok mind bűnösek, noch dazu, mindet elevenen kell megégetni, hogy megmeneküljön a lelkük. Olybá tűnik, mintha tréfába hajlítanám a rémálmot, de ilyen szándékom nincsen nekem egyáltalán. Csak azt rögzítettem sokadszor szomorúan, hogy nem létezik olyan isteni, emberi törvény (ítélet), amit ezek magukra kötelezőnek tartanának. Azt hiszik, övék a világ.
Vélemény, hozzászólás?