Futball-játékvezetői diplomadoktori

Orbántól tudjuk, hogy minálunk a futball művészet, kultúra, vallás és életforma, tehát az élet teljessége maga. Valamint soha véget nem érő éjszaka is. Vitatkoztunk már párszor az ontológia ilyen értelmezésén elnézve Orbánt tetőtől talpig és Kubatov kopaszait, de senkitől nem vitatjuk el azt a jogot, hogy úgy határozza meg magát a Brehmben, ahogyan csak akarja. Amióta viszont Bangóné lebukott, hogy nincs is olyan papírja, amilyet hazudott magának, hogy lenne, érzékennyé vált a politikai bohócok közössége mindenféle diplomákra.

Ám, ha belegondolunk Schmitt álamelnök úrelvtárs kálváriájára a szakdolgozatával, ahonnan ez a vonal eredeztethető, mindenki keresgéli a tulipános ládában a papírjait annak igazolására, hogy ő okos (mert az tudja, hogy szép). És akkor jön ez a Völner ügy. Nem elég a volt államtitkár baja a nejlonzacskóival és az ebből fakadó büntetőüggyel, a Fidesznek (kenyéradó gazdájának) is gondot okozott. Mert és ugyanis azt csak-csak elintézték, hogy ne kelljen egyből hűvösre vonulnia (lásd Simonka forgatókönyv), mert szükség van rá a harcokban-szavazatokban.

Ilyen emberrel azonban hosszú távra tervezni nem lehet, mert nem tudni, mikor viszik el őtet a zsandárok. Így ahogyan Simonka sem, Völner sem indul a tavaszi választási derbin, azaz, azt a mérhetetlen űrt, amit hagynak maguk után, valahogyan be kell tömni, mert ott szelel a Fidesz lufija nagyon. Szökik ki a lukon az eszme és az idea, plusz az ész és erkölcs, nem véletlen tehát, hogy nehéz megfelelő pótlékot találni. A Fidesznek azonban sikerült, ott állnak sorban a kamrában a bábuk, csak ki kell húzni egyet, leporolni, és küldeni a csatába bele.

Van másik – szedték elő cirkuszi módra Erős Gábor esztergomi alpolgármestert Völner helyett, aki késztetést és bizsergést érzett magában aziránt, hogy a dicsőségesek csapatának tagja legyen, közelebb kerüljön a bödönhöz vagy direkt módon szolgálja az urat. A motivációi nem ismeretesek. Csak annyi már itt a startvonalnál, hogy pöttyet zűrös a manus, összefoglalva tehát illik a mancsaftba. Készen áll a bohóccá válásra, és ennél több nem is igazán kell. Emlékszünk még Virág elvtárs tételére a bizalomról, itt is hasonképp mennek a dolgok, mert, mint tudjuk, Magyarország megy valahová.

Orbán szerint előre meg paradicsom, így kívülről egészen másfelé, de ezen nem nyitunk vitát, mert elég csak ránézni erre az Erősre, hogy kiderüljön. Amikor zűrösnek neveztem a marionettet, nem az ujjamból szoptam az ítéletet. Akadt gondja a NAV-val, foglalkoztatással, no de ki bűntelen közülünk, viszont nem is akarunk képviselők lenni, Erős viszont igen. És itt jön ez a Bangóné kavarta diploma-dolog, hogy kell valami papír, és legalábbis hiteles arról, hogy napkeleti bölcsek vagyunk minimum, hogy szétfeszíti koponyánkat a papírokban megbúvó rengeteg tudás.

Aki nem emlékszik, a tulipános láda melyik sarkában lapul a bizonyítványa, annak innentől a talaj rohadtul ingoványos, és ez az Erős még ki sem lépett a porondra igazán, máris megsüppedt. Húzza le őtet az iszap. Nyolc évvel ezelőtt a „szakterületén diplomát szerző szakemberként” föstötte le saját magát, de Bangóné után ez az önmeghatározás, föleszmélés mintegy eltűnt a CV-ből, helyette a Facebook-oldalán megosztotta az MLSZ Felnőttképzési Intézetétől kapott játékvezetői diplomáját. Innentől tisztának és ártatlannak hiszi magát, de Bangóné nélkül nem derült volna ki, hogy ő egy rigó.

Ez a játékvezetők böcsületes neve játékosi és szurkolói körökben, valamint a kurva annya, mint eposzi névragadvány. Nem szégyen játékvezetőnek lenni, csak felér egy személyiségteszttel. A jv. (magyarul rigó és a kurva annya valamint) narcisztikus, hatalommániás és mazochista. Szereti mutogatni magát nagy nyilvánosság előtt, élvezi, hogy a meccsen élet-halál, ronaldók és messik, noch dazu a kedves vezető ura, ha ő pályára léphetne, amit viszont már alkati okokból sem tehet. És a bíró (jv. valamint kurvannya), tán élvezi is, hogy kórusban elküldik őt a nuniba.

Ettől még jó embernek lehetne lenni, mert nincsenek prekoncepcióink a fütyörésző emberekkel, de jó embernek lenni nehéz, főleg, ha Fidesz közelben van az alany, és kénytelen egy játékvezetői diplomával igazolni, hogy pár éve még másmilyet hazudott, de Bangóné bekavart az idillbe. „Javaslom a politikai ellenfeleimnek is, hogy az esztergomi és a környékbeli emberekért dolgozzanak, ne álhírgyártásra pazarolják idejüket. A magam részéről az ügyeket lezártnak tekintem.” – zárta rövidre a firtatásokat, pedig elég lett volna annyit mondania: Gyurcsány.

Aki például nem játékvezető, sípja sincsen neki, pedig lehetne, ha Orbánt mindenféle gyűléseken ki akarná fütyölni, ami egy ideje viszont tilos. Bonyolult dolog ez a fütyülőkel, ami a fiúknak van, a lányoknak meg nincsen, és máris elértünk az élet zavaros, fideszi sűrűjébe, ami status quót ez az Erős minden tudásával fenn akar tartani. S ha a játékvezetői minősége (mint esszencia) miatt őt bántás nem is érheti, csak furcsa nézés, ez az utóbbi igyekvés összehúzza szemöldjeinket, pedig nem is vagyunk rózsasándorok, viszont lehetnénk.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
1 hozzászólás “Futball-játékvezetői diplomadoktori
  1. Yeti szerint:

    Bols mixer akadémiát végzett rokon kiváló koktélokat tud összeállítani.
    Nagyon szép papírja is van róla, még húsz éves se volt talán amikor elvégezte. Valahogy mégsem akar politikusnak állni, de még csak pártok közelébe se jutni.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!

Archívum