Valaki már igazán lemondhatna a brancsból

A Pegasus kémszoftver gyártója kijelentette, még az is lehet, szerződést bont kormányunkkal, mert a termékét nem arra használja, amire megvette, azaz, terroristák, szervezett bűnözők és hasonszőrűek, hanem az ellenzéke ellen. Nem erre készült, mondják az izraeliek, ők nem ilyen feltételekkel és felhasználásra adták el, tehát botrány van, mégpedig nemzetközi. Júliusban robbant ki ez az egész mocskos ügy, kormányunk pedig azóta sunnyog pintérestől vargajuditostól cakumpakk, mígnem jött nekünk Kósa Lajos néhány napja.

Lajos nem volt rest se kába, és bevallotta, hogy a belügy vette meg a készséget nem megengedett célokra, azóta újra áll a már majdnem elcsituló bál, viszont most sem történik semmi. Ha tegnap azon merengtünk, nem tudni igazán, Deutsch Tamás mivégre van ezen a világon, Kósára hatványozottan igaz ez, belőle, mint az régóta kitetszik, kontroll nélkül jönnek elő a szavak, és annyi galibát is okozott már, hogy az sem világos, mire tartja a Fidesz. Nagy valószínűséggel nem hagyja az út szélén érdemei elismerése mellett.

Kósának már rég le kellett volna mondania hivataláról az örökösnő, a mama disznai és még számos más ügy miatt, a Fideszben azonban, mivel nem párt, hanem galeri vagy maffia, ilyen erkölcsi kötelmek nincsenek. Haszonelvűség van, ki termeli a szavazatokat a gazdának, ki nyomogatja megfelelően a gombot. Simonka is már rég előzetesben, sőt, utólagosban kellene legyen, ehelyett ott szavazgat a parlamentben, sőt, olykor kikérik az ügyészségtől, nehogy hiányozzon. Itt és most, ezek után is kellene vennie valakinek a kalapját, de senki nem megy sehová.

Majd akkor, ha Orbán arról rendelkezik, s mint valami pasa, megküldi a selyemzsinórt szíves felhasználásra. Túllépve azonban egy pillanatra ezen a morális dilemmán, hogy a Fidesz miért fetreng a mocsokban, és ez miért jó neki, pillantsunk oda is, hogy az izraeliek baja az, nem arra használják a programjukat, mint amire gyártották, s mint amire vették. És ez ránk nézvést nagyobb baj, mint, hogy miért nem takarodik el közülük akár egy is szépszerével, mert az csak az ő erkölcsi nyomoruk tükre. Kövér házőrsége ugyanis komoly fegyvereket vett vagy kapott.

Szó szerint azt lehetett olvasni tegnap, hogy tömegoszlatásra alkalmas és ideális gránátvetőt vásárolt a pedellus magánhadserege. Sőt, szó volt a hírben mesterlövész puskákról, géppisztolyokról, egyebekről, és fölmerül a kérdés, ezeket miért és mire szeretnék használni, mert a házon belül Hadházy lopós táblái vagy Jakab ereszcsatornái ellen maximum, ilyen veszedelmek ellen viszont ezek a készségek elég ütősek. És itt segít nekünk megint Kósa, aki szerint ezekkel drónokra lehet és fognak vadászni. Imádjuk ezt a Kósát, ha nem lenne, ki kellene találni magunknak.

A bajok azonban annál sokkal nagyobbak, mint hogy a félhülye Kósán röhögjünk. Mégpedig azért, mert analógiánkban, ha a kémszoftvert nem a terroristák, hanem ellenünk használta a rezsim, akkor ebből fakadólag mire gondoljunk, amikor azzal etetnek, hogy a gránátvető a drónok ellen van. Lehet, hogy a fideszes frazeológiában a drón az ellenzéki álneve, vagy én nem is tudom. Még csak az sem mondható, hogy aggódásomnak alapja nincs, mert tudjuk, hogy a fiúk, és élcsapatuk, Kubatov kopaszai hajlamosak elveszteni az eszüket.

Ha van költői kérdés, akkor van költői ábrándozás is. És amikor azon morfondírozok, hogy miért nem mond már végre le valaki a maffiából, akkor ez az, mivelhogy normális üzemmenetet tételez, míg viszont mifelénk, mint tudjuk jól, háború van. Mégpedig életre-halálra. Sőt, ezen túl is a Fidesz működése sem felel meg a bevett erkölcsi normáknak, mert nem terroristák ellen harcol, hanem boltol velük (Ghaith Rashad Pharaon), bűnözőket bújtat (Gruevszki) vagy gyilkosokat (baltás) enged szabadon. No most, ilyenek kezébe lehallgató szoftvereket és fegyvereket adni istenkísértés.

Remélem, értjük az aggodalmat, amikor látjuk a báránybőrt Orbánra terítve, illetve, ahogyan belebújt az ordas. Bugy gátov, vszigdá gátov, azaz, légy készen, mindig készen, tanították a kommunista elvtársak annak idején, és lám, mennyit ellestek tőlük a kollégista elvtársak. Szinte egyek velük. Most viszont nem történik semmi. Varga Judit – akinek mindezek után elsőként kellene elhúznia valami meleg helyre -, utoljára Prágában sörözött egy kép szerint, azóta se híre, se hamva a lelkemnek. Már szinte hiányzik, hogy boszorkányüldözést visongjon.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum