Retteg a fene

Szerencsétlen szírek. A kedves vezető a maga suttyó stílusában pénteken mintegy odasuhintva a libernyákoknak az omladozó nyugaton, ilyet böfögött az éterbe bele: „Mi készen állunk arra, hogy nyitunk egy korridort, akinek kell, és a migránsok fölmasírozhatnak ott Ausztriáig, Németországig, meg Svédországig. Ha kell nektek, vigyétek.” – Mondta ez a mi egyetlenünk a tavaszi választások lázában égve mindig, és ezek a szírek ezt komolyan is vették. Így a híradójukban közölték a néppel, miszerint Magyarország lehetővé tenné, hogy aki onnan menekülni akar, futrohan a halál elől, kies hazánkon keresztül eljuthat Nyugat-Európába.

Ki a hülye? Tehetnők fel a kérdést, de az ilyesmi már fölösleges, de például Bakondi ne visítozzon mindezek után, ha a menekülők ott kopogtatnak a GYODA-n, hogy tessenek minket beengedni, indulnánk azon a szabad ösvényen a mesés Nyugatra. Az a sajátos helyzet állott elő, hogy a szírek nem ismerik a mi kedves vezetőnket, s habár az egész országukat visszabombázták a középkorba, és nem győzik elszenvedni az új és még újabb csapásokat, még ebbéli helyzetükben is úgy gondolják, ha egy ország vezetője valamit kijelent, annak van hitele. Nem olvasnak KESMA lapokat és nem néznek M1-et, ha meg a Kossuthot hallgatják, így járnak.

Ez a szerencsétlen félreértelmezés nem a szírekre nézvést minősítés, hanem Orbánra és magára a NER-re, eredménye pedig lehangoló. Voltaképp azt mutatja, amit mi már észre sem veszünk, mert ebben élünk, s csak legyintünk, hogy itt nemcsak az adott, de még az elhangzott szónak sincsen semmilyen hitele. Itt Orbántól Vargáig és mind az összes többi alávalóig terjedően beszélnek, ami a szájukon kontroll nélkül kijön, hogy itt a kommunikációnak már csak egyetlen célja van szinte, hogy a rajtuk kívül álló világot fékek és gátak nélkül mocskolják. A szírek pedig korridor helyett azt találják, hogy itt éheztetik őket, ráadásnak pedig lerúgják a veséjüket.

Egye erősebb a migráncsozás megint Brüsszelnek küldött fizetési felszólítással, undort keltő rémüldözést mutató kisfilmmel, s most azzal, hogy Orbán a hétvégi boszniai kirándulásáról is – ahová egyenesen két nem is kormánygéppel utaztak a galeri tagjai – azt üzente, hogy megvédjük a határainkat. Hogy milyen elképesztően aljas játék folyik itt a migrációval, azt Orbán kebelbarátja, Lukasenko lengyel játszmája is mutatja, aki a menekülőket biofegyverként használva kavarja a fekáliát, és mindezek után, sőt, 2015 fényében Orbán is ugyanezt teszi, de ezt is tudtuk és tudjuk. Emberéletekkel és emberi sorsokkal azonban nem komilfó játszadozni.

De ugyanezt a járvány kapcsán is elmondhatnánk, és hasonképp az egész életünkről, amit így ül meg az Orbánból és Fideszből áradó mocsok. Mert például mára az is kiderült, hogy az emlegetett, menekülőkkel riogató film is nettó hazugság. Az egyik lap, véve a fáradságot, elment Mórahalomra, ahol azt mondták a helyiek, hónapok óta nem láttak egy kósza migráncsot sem, ami abban a filmben mára vonatkozó állításként szerepel, maximum 2016-ban volt igaz. Szó szerint azt mondta a megkérdezett: „Retteg itt a fene”. Ki fél akkor és mitől, ez az adandó kérdés, és csak egyetlen autentikus válasz létezik erre, mégpedig az: Orbán. Ő viszont fenemód.

Éspedig a hatalma elvesztésétől, mióta csak megszerezte azt. Minden törvény, azok átalakítása és azok áthágása, az összes hivatal, krumpliosztás és pénzszórás választások előtt, minden a hatalom görcsös és göcsörtös megtartását szolgálja, ha az ország belegebed, akkor is. Bibó kell ide: „Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától…” – Reménylem, így már világos, ki fél, ki nem, és miért. És az is, ki az, aki a félelmekkel riogat. Nincs mondandóm máma több.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
1 hozzászólás “Retteg a fene
  1. Yeti szerint:

    Ha az ország főtáltosa kijelent valamit, akkor nem neki hanem az alattvalóinak lesz hitele – fizethetnek még a dédunokáik is miatta.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!