Deutsch is elkxrta

Bemutatják Brüsszelben az Elkúrtuk című filmalkotást, amit a magyar sajtó meglehetős eufemizmussal nemzetközi premiernek nevez. Abból a szempontból a megállapítás mindenképpen igaz, hogy nem kies hazánkban vetítik a nagy művet. Ám, ha ott lennénk, ahogyan nem tudunk, de – és ezt hangsúlyosan mondjuk – nem is akarnánk, látnánk, hogy kik ülnek a moziban bent, és e szempontból a premier nem igazán lesz nemzetközi, ha azon maximum a bűnös városban dolgozó, oda akkreditált fideszista magyarok vesznek részt. Vetíthetnék ez alapján akármely magyar ugari moziban is, ahová a tanulókat kötelezően, igazolatlan hiányzás terhe mellett viszik busszal a nagy bámulásra.

Ám ne legyünk előítéletesek, biztosan megjelenik pár szélsőjobbos figura, és ezt nem egyéb miatt tételezzük, mint azért, mert tudjuk, kik szervezik a kinti vetítést. A Polgári Magyarországért Alapítvány Brüsszeli Képviselete és a Magyar Hullám Közéleti és Kulturális Társaság intézi az orgazmikus aktust, s ennek fényében vonjuk magunkra az előítéletesség ódiumát, amikor a mozilátogatók világnézetéről ítélünk látatlanban. Mert az viszont igaz, hogy az életet más szemszögből szemlélő organizmusok saját belátásból oda nem mennek, magukat ilyennel nem mérgezik. De locsolgatni kell Kálomista egóját, akinek az a téveszméje, hogy a film „nagyot megy”.

Ebbéli örömében pedig már a második részt is beígérte, ami legyen az ő nyomora. Voltaképp az Elkúrtuk című film – hogy hol vetítik, és hány embert terelnek el megnézni azt – teljességgel érdektelen, így a brüsszeli játszás is az volna, ha nem lenne ezen a földön Deutsch Tamás. Ámde van. Mi magunk nem tudjuk mi okból, mi volt a teremtő célja vele, de Isten szándékait halandó nem ismerheti. Számunkra az látszik az alapító atyából, hogy időnként twitterezik, ám, hogy azon túl mivel foglalatoskodik, az ismeretlen homályába vész. Már csak azért is, mert, mint az tudvalévő, Brüsszelben mindenhonnan kivágták a pártjával együtt.

Ez a Deutsch Tamás nyilvánult meg most úgy az Elkúrtuk brüsszeli vetítéséről, hogy „itt állandóan a jogállamiságról próbálnak kioktatni minket. Ugyanakkor 2006-ban a baloldali kormányfő, Gyurcsány Ferenc parancsára rendőrcsizmák tiporták a jogállamiságot hazánkban, az akkor már uniós tagállam Magyarországon”. E ponton újólag arra mutatnánk rá, 2006-ban a Fidesz által feltüzelt és irányított hordák a jogállamot akarták megdönteni, viszont az az érdekes helyzet állott elő, hogy állati tüntetőkkel Brüsszelben is találkoztak már, és ugyanúgy járnak el velük szemben, mint annak idején a magyar rendőség a mieinkkel.

Azzal a különbséggel, hogy a brüsszeli rendőrök valószínűleg keményebbek a magyaroknál. És most, hogy mindezt elmeséltük Deutsch Tamásnak, még arra is felhívnánk a figyelmét, ha és netán, egészen véletlenül olyan ember is megnézné mindezt, aki megnézés nélkül is nem a Fidesz nótáját fújja, tudni fogja, az egésznek hol a helye. Mert az a különösség mindebben, hogy a filmben Dobrev Klára maga a megtestesült gonosz, aki utasítást ad a szemkilövetésre. No most, Dobrevet ott ismerik, ő az Európai Parlament alelnöke, s ebbéli minőségében tisztelik is. Míg viszont Deutsch nem is olyan rég nem győzött rimánkodni, hogy azért maradhasson ott kicsinyég.

Sőt, ami még rosszabb hír talán Detuschnak, hogy a Fideszt is alaposan ismerik már, és éppen ezért nem lepődnek meg azon, hogy mocskolódó és hazug filmet visznek oda, de nem fognak törődni vele. Ennyi méltóság még maradt bennük, ha annyi nem is, hogy az egész galerivel szemben hathatósan fellépjenek. Ez viszont a mi bajunk. De, hogy összegezzük ezt az egészet, a brüsszeli vetítés ezért nem mérföldkő, nem dicsőség és semmiféle haszna sem lesz, hacsak nem annyi, hogy az undor még mélyebb gödreibe löki a kollégisták galerijét, de a jelek szerint ez nekik már teljesen mindegy. Már ők is feladták az önbecsülésüket, ha volt nekik ilyenjük egyáltalán.

Ha nem ügyelek, még elkezdem szánni őket, de attól mentsen meg az Isten, úgyhogy, mielőtt ilyen baleset történne, még búcsúzóul azt is elmesélem, hogy a 2006-os történések régóta fönt vannak a Youtube-on, ott minden megtekinthető, így az a veszély fenyeget, hogy odakint azért utánanéznek a film állításainak, és akkor az lesz, mint amiről fentebb beszéltem. Egyébként a Fidesz ilyen, és az összes fideszes (lásd: Deutsch), hogy nem veszi figyelembe, amikor külföldön kinyitja a pofáját, nem otthon van, nem a saját agyhalott idiótáinak beszél. Ebből fakadóan még az is lehet, hogy élénk lesz a film visszhangja, csak nem olyan, mint amilyet Deutsch gondol.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum