Novák K. apokalipszise

Novák miniszter erődemonstrációnak érezte az általuk gründolt demográfiai csúcsot, ilyképp az lehet, hogy az augusztus 20-i giccsparádé pedig nemzeti nagylelkünk előbuggyanása volt a csikóbőrös kulacsból. Ízlések, értékek és eszmék különbözően vannak jelen az egyes organizmusokban, Novák miniszterben ekképp. Ez a világ lenyomata benne. Mint volt szíves kifejteni, a demográfiai csúcs – ami tényleg nem tudjuk mi célt szolgált az ünnepi kosztümök megmutatásán túl -, azért volt erődemonstráció, mert azon a szomszédos nagyhatalmak képviselőin kívül megjelent maga Mike Pence, Trump alelnöke is, akivel nem kellene annyira dicsekedni.

Kinek milyen a gusztusa persze, sőt, madarat tolláról, Orbánt pedig a haverjairól ismerni meg, bár ez csak ront az amúgy is gyászos összképen. Magának a demográfiai csúcsnak pedig épp Orbán maga adta meg az összegzését már Novák miniszter előtt pénteken a Kossuthon. Ez annyi volt, hogy a végén az amúgy is a konyhában kikötő nők szüljenek két rántott hús klopfolás közben, különben jönnek az afrikaiak a kis ágyékkötőikben és lerombolják sokat szenvedett keresztény hazánkat. Novák miniszter meg vasárnap delirált a Kossuthon, ami olyan pártrádió, ahol az elvtársak kifejthetik a direktívákat, és még csak fizetni sem kell érte. Mi tesszük meg azt, holott nem is akarjuk egyáltalán.

No most, míg pénteken Orbán azt a vízióját tárta elibénk az éter hullámain keresztül, ha nem toszik eleget a magyar, jönnek az ősemberek, Novák erre úgy kontrázott rá, hogy az egész, általuk műveltnek tartott világ is hasonlóan vélekedik. Itt voltak a demográfiai csúcson a Fidesz politikájának dicsőségét zengeni filozófusok, vállalati emberek és olimpiai bajnokok, és a legfőbb aduász, Mike Pence. Mindebből kitetszik, nem válogatnak a decens közönség toborzásában, ha arról van szó, hogy Orbánnak bólogassanak – van az a pénz, ugye –, de mindenféle olimpiai bajnokokra hivatkozni mint demográfiai szakértőkre, ez már delikát. Nem csoda, hogy fogyunk.

Egyébként mókás, amikor lefizetnek valakit, hogy a valagukat nyalja, akire aztán mint komoly tekintélyre lehet hivatkozni, mint legutóbb Tucker Carlsonra, ilyképp ezek a megnyilvánulások nem mások, mint fizetett hirdetések. Igaz, legutóbb már volt olyan orgánum, amelyik pénzért sem közölte Orbán hirdetését az Európai Unió kipcsak víziójáról, mert – mondták az orgánumok – nem fér össze a tartalma az általuk képviselt értékekkel. Mi, panelporolik, ezt magunk közt fasiszta ideológiának mondjuk, a kocsmában szoktuk kifejteni az ismérveit egymásnak, de ezek szerint a liberális újságok is isznak, amitől föloldódik bennük a műkeresztény pátosz.

A Fideszben és Novákban viszont benne lobog ez a tűz, hogy egy óceán sem képes eloltani, és biblikus képeket hoz elő. Novák miniszter ugyanis azt vizionálta a Kossuthon, ha kies hazánk letér a fideszi útról, ahogyan 2002 és 2010 között egyszer már megtette, akkor porig lehet rombolni, amit fölépített mint valami szorgos hangya vagy jótündér. Ezen a ponton pedig Novák miniszter szemében fellobbant a téboly lángja, Jerikó tűnt fel benne, patás ördögök és rézfaszú baglyok, amint tarolják le a Fidesz által megalkotott minden földi jókat, és a haza elveszik. Maga az apokalipszis tűnt elő Nováknál, sőt, itt és most. Azonnal.

Mindebből kitetszik az a kényszerképzet, hogy a Fideszen kívül élet nincsen, rajta túl csak a nemzethalál van, amit túlzásnak érzünk, mert azért máshol is fütyölnek a madarak. Mindazonáltal az attól való szorongás, hogy porig lesz rombolva a NER építménye, némileg megalapozott azzal a toldással, hogy az éppen nem a nemzet halálát, hanem az Orbán-fogságból való szabadulását jelenti, amit széles körben zenével és tánccal fognak ünnepelni az emberek a tavaszi virágos réteken. Ezen túl viszont még az a kérdés is föltehető volna, hogy mi az, amit a Fidesz uralkodásának véget érni nem látszó ideje alatt fölépített. Az én nézőpontomból ez kevéssé látszik.

És legvégül, de igazán csak az őszinte kíváncsiságtól hajtva azt szeretném tudni, mi értelme volt ennek a Kossuthon elhangzott tirádának. Mi volt a cél és a vezérlő motívum. Ez nehezen kihüvelyezhető, mert információ nem volt benne, nem is szórakoztatott, így sokkal rövidebben is meg lehetett volna úszni az egészet. Orbán a legnagyobb király és mi vagyunk a nemzetmentő megváltók. És kész is, a felszopó műsorvezető pedig rávágta volna, hogy ámen. Így ért volna véget az Orbán-egyház istentisztelete, ami után Novák K. mehetett volna a konyhába főzni. Mert a végén úgyis ott köt ki, ahogyan azt az új próféta előtte kifejtette nekünk.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum