Mókás hely ez a magyar országgyűlés. Nem arra szolgál, amire kitalálták, de olykor azért mégis hiányozna a kabaré, ha másra már úgysem jó. Az alaptörvény nem alkotmány, Magyarország nem köztársaság, semmi sem az, aminek látszik, Orbán legfőképp. Hatvanpusztáról kérdezték őt tegnap a bohózatban, és megint előadta, mi mindennel nem foglalkozik. Sőt, a templom egere sztorit is újra, mit ne mondjunk, van bőr a képén, és még csak meg sem perzselődik. Tehát megkérdezték tőle, hogy is van az a kúria a mindenféle luxussal és bunkerrel, az önellátással, mint valami a világ végét is túlélő erődítmény, ami ráadásul rohadt sokba is kerül. Annyiba, hogy alig is hiszi az ember.
Mások üzleti ügyeivel nem foglalkozik a kedves vezető – tudtuk meg a decens válaszból, mint ahogyan eddig sem foglalkozott egyáltalán még a sajátjával sem, ami voltaképp nem egyéb, mint Magyarország költségvetése. Ilyképp Varga Miska miniszter foglalkozik az ő üzleti ügyeivel, mi pedig adónkkal hozzájárulunk a dolgokhoz. Jól tartjuk, de besegít az Unió is, üzleti ügyekkel akkor nem foglalkozik az ember, ha nem is kell, mert forrásai kiapadhatatlanok, hogy úgy ne mondjuk, kék szegélyű kistányéron adódik a kedves vezető elé a magyar és a német, osztrák, etc. jómunkásemberek és földmívesek adója. Így az élet gondtalan, de most a kedves papáról van szó.
Ő építi Hatvanpusztát ugyanis, csak még nem tudjuk – csak sejtjük – kinek. Végül is, mindegy is, mert és ugyanis a kedves vezető az érdeklődésre – a kabaréban – azt felelte, hogy: „Nálunk az a szokás, hogy a gyerekek nem beszélnek bele a szülők dolgaiba.” A királyi többes nem tudni, kire vonatkozik, engedjük meg, hogy a famíliára, de akkor adódik a kérdés, hogy a párt pénzét mért adta annak idején az apukának. Most pedig mint atyját tisztelő fiú, a saját büdzséjéből, ami, mint láttuk, az országé, miért vesz rohadt drágán öveket az apukától, mert ez, akárhogy csűrjük, azért belebeszélés az apja dolgába, ha nem is a nagy nyilvánosság előtt, de azért mégis.
Orbán neveltetése arról szólt, hogy állítólag nehéz gyerekkora volt, mert az apja – eufemisztikus közelítésben – gyakran elvalagázta. Ismerjük az egyszerű szülő filozófiáját, aki azzal csitítgatja a fiát, hogy azért veri, mert szereti, s hogy embert faragjon belőle. Orbán Győzőnek ez sikerült, itt áll előttünk a végtermék Orbán Viktor formájában, s hogy kinek mennyire tetszik, az gusztus és filozófiai hajlam kérdése. Mint láttuk annak idején a pezsgős képből, Varga Juditból egyenesen rajongást vált ki, mások pediglen – a többség – szeretné a nyakát kitekerni, de az ő neveltetésük meg ezt akadályozza meg, mert az élet nem habostorta.
De visszatérve Orbán neveltetésére, már akkor megmutatkozott az eredmény, amikor 1993-ban a párt (Fidesz) eladta a Váci utcai pártszékházat, az Orbán papa pedig az összegből – vagy egy részéből – megvehette a gánti bányát, ami folyományaként most építkezhet Hatvanpusztán. Orbán persze mindig hazudik, de ezt most a tegnap történtek után nem ártott fölmelegíteni, mert nagyon sok a körünkben az újszülött. S ha szintén tegnap a kabaréban Orbán a milliárdos baloldali miniszterelnökökre utalgat, mint ahogyan ezt tette, sőt arra ismét, hogy ő a képviselői bérből élő földönfutó, akkor kinyitja az ember zsebében a bicskát. A baj az, hogy csak az enyémben.
Orbán élete – ezek szerint neveltetéséből fakadóan – törvénysértések sorozata. Akkor is amikor a felesége szőlei kapcsán sem a legtöbbet akarta nyerni a közösből, hogy fel ne tűnjön, ki ne derüljön, de feltűnt és kiderült, csak következményei nem lettek soha. Ma sincsenek annak, hogy most meg Mészáros a kedvezményezett, aki Orbántól elemelve, de csak neki gyűjtögeti a vagyonkát, neki nő nagyra a szentem. „Nekem magamnak ilyen üzleti ügyeim nincsenek…Én pedig itt maradok, és továbbra is parlamenti képviselőként fogok dolgozni, és azoknak a kenyerét fogom enni, akik parlamenti képviselőként azt megkeresik.” – mondta még tegnap a templom egere, és eltelten böfögött.
Órákat lehetne még mesélni, hogyan nem foglalkozik üzleti ügyekkel, és arról is, hogy milyen volt a neveltetése, hogy ilyen defektes nagyfiú lett belőle. De voltaképp tíz éve ezt teszem, és ez is csak egy szeletke a hatalmas tortából. De, hogy a drámai hangot oldjuk valamelyest, iderakom Jakab képviselő fricskáját, aki a manapság tőle megszokott mosdatlan módon vázolta fel a kedves vezető jövőjét, ekképp: „Azt mondom önnek miniszterelnök úr, hogy így a vége felé ön is fogja kicsit vissza magát, mert a börtönben még Orbán Viktorból is lehet Orbán Viktória.” – Ez csudás. De ami a legszebb, Kövér pedellus még csak ki sem kapcsolta a mikrofonját. Szép az élet.
Vélemény, hozzászólás?