Most meg a Kálomista szeme

Ez a Gyurcsányi nem bír magával. Hajdan békés járókelők szemeit lövette ki, most pedig Kálomista kurzusrendezőét. Illetve nem is épp a rendező gülüszemeit, hanem a filmjéét. Hogy ez így elég hülyén hangzik, bocsássák meg nekem, de nem én találtam ki, hanem Kálomista kurzusrendező. Már ennyi elég lenne, mert aki ilyen szinesztéziákat talál ki, az bajban van a nyelvvel és a képi megfogalmazással, következésképp filmet sem volna óhatatlanul muszáj készítenie. De vannak – sokan és főleg a NER-ben –, akik nem ismerik a korlátaikat. Miniszterek, zenészek, osztályvezetők és rendezők, s ha a végén találkoznak az élettel, akkor csalódnak.

Pedig Bödőcs is megmondta a tutit, miszerint „A miniszterelnök ne vicceljen, én sem lopok”, azaz, a suszter maradjon a kaptafánál. Voltaképp már most mindent elmeséltem, de elmondom ezt a Kálomista kurzusrendezőt bővebben, mert mért ne nevessünk vagy zokogjunk gusztus szerint, kinek milyen a kedve vagy a habitusa. No most, elkészült Kálomista kurzusrendező filmalkotása, a Gyurcsányi rémtetteit feldolgozó Elkxrtuk. Előzeteseket ebből olyanok osztogattak meg, mint például Kocsis Máté, tehát sok jóra számítani nem lehetett. Ennek ellenére nagy valószínűséggel a terv az volt, hogy a NER összes mozijában egyszerre, egy időben vetítik csurig házakkal.

A bávatagok pedig a végén állva és ütemesen tapsolnak, virágot szórnak látatlanul is Kálomista kurzusrendezőnek, illetve a büdös cipőjéből isznak a sarki kocsmában. Továbbá az is elképzelődött, hogy Kálomista kurzusrendező soron kívül kapja meg az Oscart, Golden Globe-ot, Arany medvét és a világ mind az összes filmes díját, majd a Kossuthot is a kedves vezetőtől a szolgálataiért. Illetve javítsanak ki, lehet, hogy Kossuthja már van, mert minden bohóc kaphat már, így ki tudja ebben a kuplerájban a tutit. Tehát ilyen álmok voltak, mert Kálomista kurzusrendező szerint a filmje eget rengető és elsöprő, amit látatlanban is nehezen képzelek.

Kálomista kurzusrendező eleddig fogyasztható műalkotást nem rakott elibénk, én magam is kénytelen voltam egy operarendezéséről csöndesen távozni, mert rossz véget értem volna. Kálomista kurzusrendező egyébként az önhittség hibájába esik, teljesen meg van győződve a saját nagyszerűségéről, és amikor nem kell ez a filmje a moziknak, mert nem remélnek tőle értékelhető bevételt, akkor összeesküvés-elméleteket gyárt. És arra ragadtatja magát, mint ahogyan már föntebb jeleztem, hogy ez a Gyurcsányi és az általa dirigált baloldal tett keresztbe neki, és utasította a mozikat, hogy mellőzzék az ő zsenijét, ami akkora katarzist okozhatna, hogy mindenki csakis Orbánra szavazna aztán.

Ez a Gyurcsányi, ahhoz képest, hogy évtizede nincs hatalma, és ott ütik, ahol érik, a jelek szerint mégis csak mindent dirigál: Brüsszelt, migráncsokat, Bident, az egész világ a kezében van, a filmszakma is. S ha ez így van a Fidesz lázárokban, akkor föltehető a kérdés, nem alkalmasabb-e kies hazánk vezetésére, ha már ekkora a befolyása, mint az állandóan harcoló, küzdő, izzadó Orbán a démonaival, mert ezt a kérdést téteti föl a józan és kristálytiszta, logikus meggondolás. Viszont ha ez teteti föl, akkor ez már önmagában fölösleges, mert józanság, kristálytisztaság és logika a NER-ben nincsen, hanem egészen más dolgok vannak, amit úgyis ismerünk.

Tehát Kálomista kurzusrendező cenzúrát kiált hangosan, ahol a baloldali kultúrfölény elnyomja őt és az összes Orbán seggéből előkúszó tehetséget. Ezért neveznek ki milliárdokkal megspékelve demetereket és vidnyánszkykat, de a közönség nem kedveli a produktumaikat, mert a közönség értékítélete még piaci alapon működik, ami bántja a kurzusművészeket, de a kurzusújságírókat is. Hogy minden eszköz náluk, pénz, paripa, fegyver, de nem sikerül maradandót előállítani. Kossuth-díjat lehet osztogatni, tehetséget nem, és ez a NER saját bejáratú tragédiája. Maradnak neki a nagyferencek, zalatnayik. Meg most ez a Kálomista, aki eddig sem tett le semmi értékelhetőt az asztalra.

Mért most tett volna. De cenzúrát kiáltani, sőt gyurcsányozni nemhogy nem elegáns, hanem még e téren is a tehetségtelenséget mutatja, ami bizonyos helyzetben ébreszthetne szánalmat, de ez a helyzet nem az. Azért nem, mert majd kirendelik kötelezően az iskolásokat – akárcsak a Nemzeti Színházba, vagy adnak ingyenjegyeket, amit mi fizetünk –, hogy meglegyen az a képzet, a szar valakit is érdekel. Senkit sem. Na jó, keveseket. Kálomista kurzusrendező tragédiája az, hogy elismerésre és szeretetre vágyik, amit viszont nem kap meg. Cinikusan mondhatnánk, szóljon Gyurcsánynak, utasítsa a híveit, hogy szeressék, ha már. A dolgok azonban egyáltalán nem így működnek, hanem egészen máshogy. Ez van. Illetve: bizony, ez nincs másképp.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
2 hozzászólás “Most meg a Kálomista szeme
  1. hj szerint:

    Bocs kedves Rezeda, de Kálomista nem kurzusrendező, hanem kurzusproducer (ennél a filmnél is), Káel a kurzusrendező (de nem ennél a filmnél). Bár tökmindegy, NER-lényegük egy és ugyanaz – a cikk lényegén viszont nem változtat.
    (Talán erre a filmre is ki kellene rendelni a kisiskolásokat, és akkor Gyurcsány mumusnak annyi.)

    • hj szerint:

      (Na, most előbb írtam, mint gondolkoztam, illetve előbb írtam, mint elolvastam volna az utolsó bekezdést. De ezek szerint a kisiskolások kirendelésének ötletével egy rugóra jár az agyunk.)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!