A kérdezés joga

Mint azt Kocsis Mátétól megtudtuk, ezúttal Soros György fia hergeli a világot kies hazánk ellen. Ez az a szint, amikor belefáradunk abba, hogy Kocsis Mátét lehülyézzük, aztán még meg is sértődne, így az ember elábrándozik azon, van-e értelme egyáltalán akárminek is. Józan szavakra, érvelésre és tényekre, amikor jól kivehetően eláradt az aljas gonoszság ostobasággal elegyest, és ebben hancúroznak a polgártársak, hogy csak úgy fröcsög. Sprickolnak a hülyeséggel, alámerülnek a habjaiban, összefoglalva tehát az a méla, hogy Arany Jani tanítása szerint félreálljunk, letöröljük, vagy pöröljünk, míg el nem fehérül a száj is.

Mi a teendő? – tette fel a kérdést Vlagyimir Iljics, és arra kell rádöbbenünk a történelem tanításaira figyelve, hogy azért valami igaza volt a vén szifiliszesnek, ha nem is sok, de legalább a kétely. Mert már ez is valami, amikor kérdezni bír az ember. Mondhatni akár alapnak is, mert és ugyanis arra is emlékezhetünk, hogy Kafka Josef K-jának bűne az, mint A per végén kiderül, hogy nem kérdezett, következésképp meg kellett halnia. Állításokkal nem lehet leélni egy hosszú életet, de még egy rövidet is bajos, a permanens kinyilatkoztatás elviszi és elveszi az ember eszét, mint az a fideszistákon és látszik. A kijelentő módból hitek keletkeznek, a kérdezésből élet.

Épp ez a vita is a szivárvány körül azt bizonyítja, hogy a megtudás joga erősebb a kioktatásénál. Ahogyan látszik például Babitsnál is az Esti kérdésben, hogy miért nő a fű, hogyha majd leszárad, és miért szárad le, hogyha újra nő. Ahogyan a kicsiny fűszálat kérdezgeti egyben a létezés értelmét is firtatva. Ugyanakkor látjuk, korunkban vagy legalábbis kietlen hazánkban állítások vannak kijelentő és felszólító módban. Mi vagyunk az erkölcsi fölényű keresztények, hitünk erős, szívünk aljas, kultúránk a tízparancsolattal egyedül üdvözít, sőt gyógyerejű is, mint azt a hivatalban lévő sámántól tudjuk. Ez az életünk, ha így leírva elég sivárnak is tűnik.

No most, ha ez így van, márpedig így, akkor jogunkban áll tenni ez ellen, így bízvást mondhatjuk Kocsis Máténak, hülye vagy, ülj le, egyes. És ez nem is az érzelmekből fakadó minősítés, hanem színtiszta logika, mert aki azt képes állítani, hogy Soros fia hergeli a nagyvilágot az összes magyarok ellen, az más aljasságokra is képes. És ez már be is bizonyosodott nem egyszer. De hogy ez szimpla számítás, egyszeregy az ujjakon és a brifkó tartalmának firtatása, vagy terheltség is egyben, az momentán nem egészen világos. Ha az utóbbi is volna, akkor utalni kellene arra, hogy Kocsis et. alkalmatlan a magas hivatalra, amit visel, s amiben feredőzik.

Frakcióvezető. Milyen szépen is hangzik, hogy egy csoport irányítása tartozik Kocsis et. fennhatósága alá, akik pedig a bátor százharminchármak, őket pedig ismerjük. Igaz, Kocsist is. Ők azok, akik megszavazták a szivárványos törvényt, ami miatt most Soros fia hadai élén hergeli a népeket, viszont ez az a törvény, ami a kisdedektől elveszi a kérdezés jogát. Illetve, ha meggondolatlanul mégis élnek vele, akkor a válaszadásét kurtítja erősen a magukhoz hasonlatos szülők kezébe adva azt, amiből jó ki nem sülhet, ismerve a választópolgárok ebbéli készségeit és képességeit. Erről, hogy ebből mi fakadhat, KAP humorista osztott meg egy családi történetet.

Ő azt mesélte egyik önálló estjén a közönségének, képzeljék el, hogyan járt az apukájával. A következőképpen: a kis KAP párzó kutyákat látva azt kérdezte az apukájától, mit csinálnak a drága jószágok, mire a nagyobbik KAP azt felelte néki, ha nagy leszel, elmesélem, hogy basznak. Úgy nagyjából így néz ki ez a dolog, ezt a metódust védi a Fidesz és Kocsis et. a szülők szexuális nevelési jogainak mantrázásával, amiben nem a középkori nívó a baj – az is –, hanem, hogy mindenki más, aki nem olyan korlátolt, mint ők, az az ördög cimborája. Ez a tempó, uraim és hölgyeim, a feudális klérusé, ami ellen szólni kell, és még azt is megértenénk, ha Soros fia ezt tenné, pedig nem teszi. Napsugaras életet mindenkinek.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum