Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy máma kicsit későbben jön, mert megy ojtást kapni az oltópontra, hogy addig majd a a dadus vigyáz miránk, míg őtet szurkájják az orvosok. A Kisböske kétségbe is esett, hogy beteg az Ibojnéni, mi lesz velünk, de a Pityu monta neki, hogy nem beteg, csak azér kap szurit, hogy mi ne legyünk azok, de ezt a Kisböske nem értette, inkább evett volna valamit az ijettségre. De asztán a Pityu nekiát szórakozni velehogy az ojtástól majd kínai lesz, sárga lesz a füle meg ijen vékony a szeme is, és majd úgy köszön nekünk, hogy tengsziaoping, amitő a Kisböske megréműt, és nekilátott bömbölni szokás szerint.
Máma reggel én is kíváncsi voltam, hogy sárga lesz-e az Ibojnéni vagy zöld, amikor megjön az ojtásból, de csak nem akart megérkezni, már tízóraiztunk is, és izgulva kérdesztükhogy mi van az Ibojnénivel, mér nem jön, mire a dadus fölhívta, hogy mi van vele, és aszt mondta az Ibojnéni a dadusnak, hogy még az uccán áll a sorba. A Kisböske kérdeszte, hogy az utcán ojtják az embereket vajon, de a dadus aszonta, hogy nem is, csak sokan vannak. Mér vannak sokan, kérdeszte a Kisböske, de a dadus monta neki, hogy azér, mer mindenkit be kell ojtani, mire a Kisböske úgy nekiát visittani, mind egy malac, hogy őtet is ojtják, ordittott, meg verte magát a földhöz.
Hogyőt nem, soha. A dadus monta neki, hogy most nem, ne ordiccson, de beszélhetett neki, akkor hallgatott el, amikor kapott egy csokit, és akkor csönd lett. Délig se jött az Ibojnéni, képzetük, hogy áll az utcán a sorba, pedig fujt a szél nagyon, meg kicsi hó is vót. Épp ebéd előtt jött meg aztán Ibojnéni kipirúva de elégedetten nagyon, hogy ő má oltakozott, így monta, eszt tanulta a nyunyós nénitől, hogy oltakozzunk, meg szellőzködjünk az ablakba. Hiába kapott a Kisböske csokit, éhes volt nagyon és evett volna ebédet már, de az Ibojnéni nekiát előadást tartani az oltakozásról, hogy köszönnyük meg az Ormányos Viktornak az ő szuriját.
Nem igazán értettem, mit is akar ezzel, de mesélt, hogy az Ormányos Viktor hozatta a ő szuriját egyenest a Kínából, mutogatott képet, ahogyan az Ormányos Viktor számolja a szurikat a röpülőn, hogy a Kisböske tátott, csokis szájjal figyelte, és megkérdeszte tőle, hogy ez az Ormányos atta is e be az ojtást neki, amire aszonta nem, mer nem méltó ő arra, hogy beaggya neki. A Pityu meg érdeklődött, hogy mér át az uccán annyit az ojtásra várva, hogy eszt így e kell, hogy órákat a levegőn kell lenni e, mert a nyunyós néni is mindig eszt a levegőt mondja, hogy szellőzköggyünk sokat. Nem azér, monta az Ibojnéni, egészen másér.
Mégpedighogy mindenkinek nagyon jó legyen, hogy az Ormányos Viktor mindenkit eccerre ment meg gyógyít meg, teszi a néppel a jót, monta, de elkezdett köhögetni, meg lilult neki a feje is egészen. A Kisböske sikittott, hogy most nyől neki a sárga füle, vékonyul a szeme is, hogy jaj, mi lesz velünk, ludvérc lesz az Ibojnénibűl, de minimum rézmicsodájú bagoly, és viszi el őtet, nem tudni hová, de messzire. De csak félrenyelt a nagy magyarázásba, a dadus hátba vágta és már jól is volt, de tényleg úgy láccott, hogy szűkül már a szeme neki, úgyhogy a Pityu kiáltott nekihogy tengsziaoping.
Erre elkezdett a dadus vigyorogni, mit vigyorogni, röhögni egészen, verte a térdét, és bejött a konyhásnéni a fakanalával, hogy mi van itt, a Pityu újra montahogy tengsziaoping, mire a konyhás néni is nevetett. Verte a kanalával a széket, majnem megszakattak, úgy nevetett már mindenki, még a Kisböske is. Az Ibojnéni még monta volna, hogy az Ormányos Viktor, de az Ormányos Viktort elnyelte a hangzavar, ami akkora volt, hogy repedezett a plafon, hámlott le a vakolat, és már kórusba monták mind az összes gyerekek, hogy ormányos, ormányos, mindenki röhögött, csak az Ibojnéni nemigazán, úgyhogy montam, na, vára dömperemmegyek.
Vélemény, hozzászólás?