„Ha vezetés van, akkor esély van a sikerre.” – húzta alá (írja a tudósítás) Orbán Viktor a jeruzsálemi King David szállodában, midőn a V4-es Babissal Netanjahu elé járultak megkérve őt: tanítsál mester. Ez a kiinduló tételünk, megállapítva, hogy a magyar újságírás nyelve, midőn eljátssza itt nekünk a hitelest és mértékadót, ott maradt a Szabad Nép redakciójában. Ahogyan Rákosi elvtárs is aláhúzott, hangsúlyozott, kiemelt, meg még ki tudja mit nem csinált, hogy a fontosság látszata megőrződjön, és a népek csettintsenek: aláhúzta, de jó, aláhúzta. Örvendjünk.
A mai időkben Orbán elvtárs húz alá és hangsúlyoz, amitől a talpas jobbágy meg elalél. Ez a nyelv azt a képzetet kelti benne, hogy odabetonozták, lehegesztették a képzeteket a turulszaros anyaföldhöz, s az onnantól fogva örök. Node mit? „Ha vezetés van, akkor esély van a sikerre.” – A fiúknak fütyijük van, a lányoknak puncijuk, ha nem lennék hülye, okos is lehetnék, ezért fölösleges volt Jeruzsálembe szaladni. Azért mentek ugyanis oda a V4-es Babissal, hogy tanulmányozzák, mitől sikeres az ottani járvány elleni védekezés, ha van valahol ilyen egyáltalán a világban.
Ekkor jutott a kedves vezető a bódhiszattvaság kegyes állapotába kijelentve a vezetésről szóló receptet, a jövőbe vivő biztos utat. Nem tudjuk, mit akart így még jobban aláhúzni, a még rendeletibb kormányzás ideáját, ami logikai nonszensz, ugye, mert vagy rendeleti kormányzás van, vagy pediglen nincs. Nem lehet csak egy kicsit terhesnek lenni, hogy családbarát képpel mutassuk be országunk nyüves állapotát. Egy éve tombol a járvány, egy éve szaladgál Orbán, mint a mérgezett egér ide-oda, s mindezek után nyer megállapítást nála: „Ha vezetés van, akkor esély van a sikerre.”
Ebből tegnap is példát mutatott. Ott nyüzsgött a reptéren, integetett az érkező vakcináknak, átszámolta, megvan-e, vagy nem tudom, mit csinált a tavaszi hűvösben, még fölfázik. Ahogyan az sem teljesen világos, máskor mit keres a kórházakban, amikor megtekint, egyáltalán, sokszor nem tudjuk, mivégre van ezen a kajla világon. Csak fogyasztja a drága oxigént, amiből viszont nem jut minden haldokló polgártársnak, mert, mint kiderült, válogatva van közülük immár, hogy kivel foglalkozzanak, kivel ne. Szegény orvosoknak kell dönteni, ki induljon a büdösbe a teremtő színe elé.
Fölösleges volna most itt tételesen fölsorolni azokat a hibákat, amiket Orbán az eltelt egy évben elkövetett, folyamatosan kenve-maszatolva a felelősséget unióra, baloldalra, Gyurcsányra, sőt, végül a fegyelmezetlen polgárokra is. Miközben úgy csinál, mintha kormányozna, úgy tesz, mintha kézben tartaná a dolgokat, holott csak egy idea létezik, a hatalom reszkető akarása. A többi csak toldás és cafrang. „Ha vezetés van, esély van a sikerre.” – Láthatjuk ezt a fatornyosomban is, ahol a város saját oltópontokat alakított ki, hogy megszűnjön az Orbán okozta kupleráj.
Ránk mutogat Karácsony főpolgi is, hogyha itt meg tudták csinálni, ő is képes rá, csak adják oda a nyüves vakcináikat. De nem adják. Maszatolnak, cseszik el, sms-eznek, hogy gyere szurira vagy mégse, Orbán meg Jeruzsálembe röpül tanulmányútra, vagy más ügye akadt, és ez volt a fedősztori. Amit viszont látunk és tapasztalunk, az az állam és kormányzás totális csődje fényes, zörgő papírba csomagolva, hogy elalélva eszegessék a kisdedek, Józsik, talpasok, lehetőleg egymáséra lépve. Ha nem lenne tragikus, végtelenül unalmas lenne a Fidesz-módi.
És voltaképp az is. Csak nem vagyunk még vagy már abban a lélekállapotban, hogy ásítsunk az egyre nívótlanabb előadáson, hanem inkább nyelvünk igekötőinek gazdag jelentéstartalmán morfondírozunk. Ugyanis mennyivel üdítőbb volna azt olvashatni pápaszemes tudósításokban, hogy Orbán nem alá-, hanem elhúzott, és minden honpolgár hozzá képzelhetné a neki kedves irányt vagy úti célt. Magam valami melegre és nedvesre gondolok, de nehogy valami rossz képzetek alakuljanak bennünk, legyen az mondjuk egy fazék forró tökfőzelék.
Vélemény, hozzászólás?