Nemzeti ripityom

Demeter Szilárd lesz a Fidesz Aczél elvtársa. Csak nem olyan látókörrel és műveltséggel, Demeter inkább ilyen ideológiai samesz lesz a kultúrában, éles szájélű gonosz ávós és átnevelőtábor-parancsnok. Irodalmi életünkben már teljes a pitiáner dúlás, most azonban a könnyűzene is az irányítása alá kerül, bimbóznak majd ki a sok ákosok, vastagcsabák, vargaviktorok és nagyferók. Demeter Szilárd kap huszonhárom milliárdot, hogy létrehozzon egy könnyűzenei központot, amely a könnyűzenei stratégia megvalósításáért felel, ennek pedig az a lényege, hogy a közép-európaiság gondolatát tartalommal töltse fel.

Ez az összetett mondat, amiben benne van az egész fasiszta, turulszaros NER, maga a borzalom. Azt mondja Demeter, hogy „újrahangoljuk a tágabban értelmezett magyar popkultúrát”. Feltöltik közép-európaisággal cseszmeg. Huszonhárom milliárdból töltik fel, megint egymásra lépnek majd a halszagú talpaink. Mindemellett a valóság megerőszakolása kísérlődik meg majd ismét ideológiai maszlaggal leöntve. A könnyűzene, popzene, vagy nevezzük akárminek, ugyanis alulról szerveződik és szerveződött, hogy aztán iparággá álljon össze, és a technika fejlődésével a globalizáció áldásos hatásainak köszönhetően terjedjen el az egész sártekén.

A Fidesz – és Demeter – ideája a könnyűzene államosítása, totális ellenőrzés alá vonása, ami viszont egyet jelent annak halálával. Az irodalom is kimúlik az ideológiától, a zene meg tán meg sem születik. Vagy, ha igen, olyan is. Az még a jobbik eset lenne, ha találtak volna egy újabb fedősztorit, aminek a leple alatt el lehet lopni huszonhárom milliárdot, de erős a gyanú, hogy komolyan gondolják. Mielőtt tovább haladnánk, azért értelmezzük a célt, hogy aszongya: a közép-európaiság gondolatát tartalommal tölteni fel. Ez érdekes létállapot, amikor van egy tartalom nélküli gondolat, tehát semmi sincs. Egy üres zsák van, amit majd Demeter Szilárd fog föltölteni.

A hagymázaival huszonhárom milliárdért. Ilyen nincs és mégis van. Összefoglalva a kitűzött célokat: adófizetői, tehát a mi pénzünkből finanszírozza majd az állam a neki tetsző zenéket, ami ideológiai borzalmai mellett olyan közgazdasági nonszensz, mint az állami pénzből működő profi futball. Olyan is, mint tapasztaljuk. A zene is olyan lesz, mucsai ripityom, mert pénzért nem lehet tehetséget venni, hanem a tehetség hozza a pénzt. Ami készül, az az illiberális, unortodox zenei élet, azok közpénzes kistafírozása, akik hajlandóak a kedves vezetővel az erkélyen iddogálni, vagy díszletnek odaállni a Fidesz kampányszínpadára.

A középszer mennybe menetele, a tehetség eltaposása, út a lelki szegénységhez, az egyenszürke milíciához. Régebben megvoltak a lázadás kordában tartásának eszközei, a táncdal bizottság, a TTT besorolás, az ORI vizsga, a lemezkiadásnál meg Erdős Péter. Az a rossz hír Demeter számára, hogy a Youtube korában mindez okafogyottá vált, így hiába töltögeti tartalommal a közép-európai gondolatát, ez a többséget teljesen hidegen hagyja, egyáltalán nem érdekli. A Párt valós de titkolt célja, hogy a magyari ember tőlük tudhassa meg a véleményét.

Azt, hogy milyen zenét szeret, mi a kedvenc tévéműsora, a kedvenc színdarabja, és mi az igazi turultörténelem kereszténységgel átitatva az összeset. De az a rossz hír, hogy például a Nemzeti Színház is félig üresen játszik, A dal című új táncdalfesztiváljuk sem érdekel senkit, azaz megint ott vagyunk, hogy rombolni ugyan tudnak, de értéket teremteni a helyébe nem. És az is lehangoló lehet, hogy azok a trottyos rockerek, akik ma fényképezkednek a kedves vezetővel, már a maguk idejében sem voltak lázadók, ugyanúgy nem voltak forradalmárok, ahogyan Orbán sem. A rendszer lebontásában akkor is az akkor kis klubokban játszó alternatívnak nevezettek játszották a döntő szerepet, és ilyenek Demeter ellenében ma is lesznek. Nevezzék őket akárhogyan is.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum