Még egy csepp a pohárban

Tatán mától nem lehet szakrendelésre menni, mert a fülészek, szülészek és mindenféle specialisták Covidot gyógyítanak Tatabányán. Bő egy hete, amikor nagyjából ötezer egészségügyi dolgozó nem írta alá az új munkaszerződését, ergo felmondott, az országos kórház-főigazgató csűrdöngölt a propaganda oldallá züllesztett koronavirus.gov.hu tudósítása szerint: „Az egészségügyben dolgozók több mint 95 százaléka aláírta az új jogállási törvénynek megfelelő szerződését a hétfő esti adatok szerint – közölte keddi budapesti sajtótájékoztatóján az országos kórház-főigazgató, aki óriási eredménynek nevezte ezt. A betegellátás tehát biztosított.”

Jegyezzük meg, hogy Jenei Zoltánnak hívják ezt a csinovnyikot, aki még azt is kijelentette a magyar egészségügy Mohácsánál, hogy „ebben a helyzetben minden garancia megvan arra, hogy az ellátás színvonala az ország bármely területén az eddiginek megfelelő marad, sőt akár javulhat is”. Ezt talán nem kellett volna, mert most itt állunk azzal, hogy Tatán nincs orvos, mert a tatabányai Szent Borbála Kórházban létszámhiány alakult ki, miután többen nem voltak hajlandóak a múlt hét eleji határidőig aláírni új szerződésüket. Tehát itt van Jenei elvtárs örömtánca, másfelől egy hét múlva a valóság, ami megint másképpen alakult, mint a Fidesz-álmok.

Ha orvos nincs, piócás ember még lehet, sőt, javasasszonyok és eret vágó borbélyok is előkerülhetnek a turulfosos magyar világban. Ezt a Jeneit, ha nem vetnénk meg, mert az arcát adja a gyalázathoz és egy fogaskerék a gépezetben, még sajnálhatnánk is, mert ő is csak áldozat. Orbán áldozata, aki embernek egyáltalán nincsenek víziói az őt körülvevő világról, ez most már teljesen bizonyos. Annyi ideája van, hogy váltakozó jelszavak mögé bújva lopja szét az országot, gyalulja le, rombol szét mindent, s aki ezt akár csak szóvá is teszi, ellenség. Ennyi Orbán műve, s hogy ez mit eredményez, az most jól látszik az egészségügyön, amely képtelen teljesíteni, mert romokban van.

Ahogyan az egész ország is. Ami most történik, csak látványos, és az adott pillanatban tragikus. Ezúttal épp az egészségügy összeomlását tapasztalja az ország. Korábban az oktatás, a kultúra elpusztítását kellett végignéznünk, előtte a szociális ellátás eltaposását, az öregek és az állam gondoskodására szoruló kisgyerekek életminőségét, kilátásait meghatározó dúlást. Szinte mindenkit megrövidítettek és megaláztak, munkást, tanárt, tűzoltót, nyugdíjast, egyetemistát, romákat, melegeket, más vallásúakat, ateistákat, nincs a társadalomnak olyan szelete, amelyik ne szenvedett volna helyrehozhatatlan vagy nehezen gyógyítható károkat, és mindenki hallgatott, amikor a másik volt soron.

És ezúttal, hogy életről-halálról van szó, most is mindenki jámboran nézi, ahogyan a képébe dörgölik a sikereiket. Tatán nincs orvos. Mindenhol bekövetkezhet ez, mindenki sorra kerülhet, te is. „Teljes garanciát lehet adni arra, hogy a járvány alatt is biztosított az egészségügyi ellátás”. – mondta még kórház-főigazgató elvtárs az ominózus napon. Látjuk. Megvédjük a nyugdíjakat. Tapasztaltuk. Jobban teljesít. Érezzük. Gyurcsány. Tudjuk, tíz éve cseppenként telik türelmünk pohara, de soha nem csordult ki. Most is került bele egy, hullámot is alig vert, de most már szinte mindegy is a totálisan letarolt országban. Csak elvagyunk, míg meg nem fulladunk csendben.

Napra nap jelentik be, hogy hány krónikus betegségben szenvedő idős ember halt meg. Egy éve ezzel a mondatnyi eposzi jelzővel födik el a gyalázatukat, gyártják a hamis számokat, lassan az az ember benyomása, hogy maga a nagyságos operatív törzs sem tudja, mi folyik a járványügyben. Minden kicsúszott a kezükből, megbuktak. Ennek sok felelőse van, de az egyszemélyi az maga Orbán Viktor. Így amikor mostantól a tatai betegeknek Tatabányára kell bumlizniuk akármilyen bajukkal, gondoljanak rá teljes szívükkel. S ugyanígy mindenki, aki tíz év alatt az út szélére került, és a jelszavak ellenére ott hagyták. Van ilyen hét-nyolcmillió honfitárs, és mind hallgat.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum