Gulyás Gergely mintha pedzegetne valamit pártja helyéről a világban, mert arra a felismerésre jutott, hogy Manfred Weber „nem politikai, hanem személyes alapon érez engesztelhetetlen gyűlöletet Magyarországgal vagy legalábbis a Fidesszel szemben”. Adunk egy piros pontot azért is ennek a Gulyásnak, mert azt is kezdi kapisgálni, amikor rendre elmondják a pártjáról, illetve annak tagjairól, hogy szaralakok, akkor nem a magyar emberekről beszélnek, hanem csakis róluk. Fejlődőképesnek tűnik ez a Gulyás, ha így folytatja, eljuthat a tisztánlátásnak arra a szintjére, hogy belenéz a tükörbe, és elhányja magát.
Sokat tettek a fiúk, hogy Weber gyűlölje őket. Ez már akkor is kiderült, amikor kijelentette, a magyarok (Fidesz) szavazatival nem akarja megszerezni az Európai Bizottság elnöki székét, amire a kedves vezető akkor úgy reagált, hogy miféle ember az ilyen. Efféle, aki aztán majd kihajítja a galerit a csukott ajtón. Már ebből is kitetszik, megvan a fiúknak az a képessége, hogy a legjámborabb alakokból is előcsalja a bennük rejtező vadbarmot, mert bánni velük csak így lehet. Ez szinte kódolva van abban, ahogyan a fideszesek járnak-kelnek a világban, mintha náluk lenne a bölcsek köve, amiből fakadóan erős übermensch tudatuk van.
Még a legutolsó fideszes önkormányzati képviselőnek is, mintha külön tenyésztenék őket. Weber gyűlölete viszont nem magában álló, szerte Európában ilyen élénk érzelmeket váltanak ki, gondoljunk Timmermansra, előtte Verhofstadtra, most a másik „holland fickóra”, de mesélhetnék Jourováról, Tuskról és még sok másról is. Ami azért meglepő, mert a gyűlölet valóban nem politikai kategória, de a Fidesznek sikerült meghonosítani Európában is, a fagylalt tehát visszanyalt. Egy pártot viszont személyek alkotnak, s ha azt mondják, gyűlölik a Fideszt, akkor Deutschra gondolnak, a kedves vezetőre, akit úgy általában már annyira rühellenek, hogy a folyosón is messze kerülik.
Mint valami leprást, és ő is erősen megdolgozott ezért. Sajnálnánk is sokszor, ha tudnánk, ahogyan a kör közepén áll a trottyos gatyájában, és Patakira gondol, meg Nagy Ferencre, akik az erkélyén rajonganak érte, meg a többiek, akikkel ott iddogál, hogy valami melegséget érezzen. Ez a zsarnokok egyedülléte. Hitlert nem merték felébreszteni a D napon, s mire magához tért, már minden elveszett, Sztálin a saját hugyában feküdve haldoklott a szoba közepén, és hozzá sem mertek benyitni. Az ilyenek végül mindig magukra maradnak a világűr magányában. S ha meglátják, hogy Weber gyűlöli őket, ami erős személyes érzelem, akkor észreveszik, hogy ennek az útnak az elejére léptek.
Viszont innen már nem lehet visszafordulni, és mindent meg is tesznek, hogy lehetetlen legyen. Ahogyan pökhendien, lekezelően, hangos pofával, kioktatóan, cinikusan és hazugon járnak, kelnek a világban, az túlvisz a politikán, erős emocionális síkra helyezi a történéseket, aminek a Fideszre nézvést beláthatatlan következményei lehetnek. Letértek a normalitás ösvényéről, és csodaországban a tükör mögött bármi előfordulhat. Egyébként az egy a táborukon kívül, akiknek minden mindegy, mert hisznek az Orbán nevű vallásban, itthon is erősen csomósodik az irántuk érzett utálattal pántlikázott gyűlölet, amire a net kommentszekciója az ékes bizonyíték.
Én ezt a szegmensét a világnak hosszú évek óta tanulmányozom szociológiai alapossággal szinte, és jelenthetem a végekről, hogy a helyzet kezd eszkalálódni. Ott egy kitörni készülő vulkán vizsgálható olyan ízes magyar nyelven, hogy szinte irigyli az ember a káromkodásoknak és átkozódásoknak azokat a míves csokrait, amelyek fellehetőek ékes bizonyságául annak, hogy a Fideszt Weberen kívül idehaza is úgy rühellik, mint az élősködő tetveket. Szép ívű pálya ez a hamvas ifjaktól, akik harminc év alatt eljutottak a megvetés legmélyebb bugyraiba. És az is kitűnik onnan, hogy a dolog immár életre-halálra megy. Kegyelem nincs, így Isten legyen irgalmas hozzájuk, ha megindul a birnami erdő.
Vélemény, hozzászólás?