„Nem mintha eddig olyan sok segítséget kapott volna Magyarország az Európai Unió határ- és partvédelmi ügynökségétől (Frontex), de Brüsszel a jelek szerint még ezt a keveset is el akarja venni.” – írta Kovács levelező tegnap, miközben szemüvege furán csillogott, ahogyan konstatálta, hogy Brüsszel már meg is lopja a mimagyarokat. Pokol az élet. Olyan ízű ez a szó, ez a Frontex, mintha a doktor bácsi mondaná, hogy felír belőle egy dobozzal, mégpedig delírium ellen, hogy a delikvens ne lásson minden bokorban és ablak mögött Sorost, rézfaszú baglyot, és Manyi nénit leteperő turbánost Allah nevével ajkain, zsebében a mimagyarok munkahelyével.
„Magyarország nem hátrál meg a migrációpárti erők nyomásgyakorlásának hatására, továbbra is meg fogjuk védeni a magyarokat.” – hüppögte még Kovács levelező, és mondom, furán csillogott a szemüvege, rángatóztak az ajkai, hogy be kellene vennie egy Frontexet, ha már a Xanax elfogyott. Ha a tárgyiasítást kivonjuk ebből a Frontexből, akkor az van, hogy a migrációpárti határvédő szervezet kijelentette, tele van a töke a mimagyarokkal, és nem vesz részt tovább a törvénysértéseikben. Unja, hogy kies hazánk nem tartja be az uniós bíróság ítéletét, amely arra utasítja a nagy honvédőket, emberként kellene bánni a menekülőkkel, és nem magyar hajléktalanként viszonyulni hozzájuk.
Erre föl nem hátrál meg Magyarország, hanem kijelent, vonyít. Ez a habitusa a Fidesz-Magyarországnak, hogy ül a magas lovon. Varga igazságügyis elvárja Portugáliától, hogy csöndesen nézze Orbán rendszerének tombolását, Szijjártó kijelenti, hogy a főnöke a demokratizmus csimborasszója, és újólag azt, Biden megsértette a magyarokat. Ezek ennek a hétnek a folyásai, következésképp Frontex az egész világ, amelyik előbb-utóbb odahagyja azt a tébolydát, ami kies hazánk maga. Rájön mindenki, illetve már rá is jött, hogy nem valók vagyunk a klubba, belehugyozunk a zongorába és fölborogatjuk a sakkbábukat, miközben pöckösen járunk föl és alá.
A Frontex az ugart hagyta oda, amelyik nem volt képes megfelelni a civilizáció kihívásának, a Frontex a barbárságtól igyekezett óvni minket, de föladta, és odébb állt tucatnyi emberével meg pár kutyájával. Jelenlétük szimbolikus volt, távozásuk jelzésértékű. Annak a kifejezése, hogy ezekkel nem lehet mit kezdeni, ezek menthetetlenek. „Magyarország nem hátrál meg a migrációpárti erők nyomásgyakorlásának hatására, továbbra is meg fogjuk védeni a magyarokat.” – ez a válasz, amikor arról van szó, hogy embereket éheztettek, vagy most zavarnak vissza a semmibe. Kovács szava, akárhogy is csillog a szemüvege, a barbárság szava.
Elképesztő módon föl sem merül, hogy egy bírósági ítéletet be kellene tartani, elképesztő módon az az idea, hogy nekünk aztán senki ne mondja meg, hogyan éljük a nyüves életünket. Ezen a ponton mélán mosolyog az ember, amikor eszébe jut, miképp osztja az észt például Varga igazságügyis a jogállamról, ami volnánk, csak az ítéletekre szarunk, várva a pénzt. Előbb-utóbb nem csak a Frontex fogja belátni, hogy ez így tovább nem megy, és bekövetkezik a pénzcsapok elzárása. Erre figyelmeztetett Vera Jourova is, amitől ő pedig Orbán sajtójában undorító némber lett. Tényleg nincs helyünk a civilizált világban, de ma már nem is vagyunk valók oda.
Egyedül lenni nem jó. A barátokat elveszítve kétes galeribe keveredni nem egy csillogó jövő, pedig ez már a jelen. A Frontex kivonulásával megkaptuk a besorolást a civilizáció Brehmjében a lábasfejűek közé, és, ha volna esze a brancsnak – ami nincs –, akkor nem ordítana fába szorult féregként csillogó szemüvegben, hanem elgondolkodna a jövőjén, ami elég kétes. Mert ha majd egyszer megbuknak, úgy emlékszik rájuk mindenki, mint ma Trumpra. Itt a példa, de, ha így is jó, teljesen mindegy. Az országnak ennél sokkal rosszabb már nem nagyon lehet, veszíteni valója csak a ner-lovagoknak van, de nekik rengeteg. És ez nem az érettük való aggódás szava egyáltalán.
Vélemény, hozzászólás?