Háború és béke

Azt mondja Lázár János, hogy háborúban nem lehet országot építeni. Nem lett napkeleti bölcs, nem látta be az épülő ház máris omlik dialektikáját, illetve nem merengett el az élet és halál egylényegűségén, hanem készül a választásokra. Mi mindannyian arra készülünk, és nem fogunk Lázár Jánosra szavazni, mert annyit is érünk. Vannak dolgok, amiket nem feled el az ember, és ez csak az egyik a sok közül. És, ha Lázár János azt mondja, háborúban nem lehet országot építeni, akkor számon fogjuk rajta kérni az elmúlt tíz évet, amikor háború volt, és ezek szerint az építkezés elmaradt.

Lázár János az elmúlt tíz év háborús viszonyainak tevékeny részese volt, olyan pedig nem létezik, hogy most letörölgeti vértől iszamos kezét, és mint az emberiség nagy barátja tér meg a nemzet kebelére, egyesítve az egyesíthetetlent. Az interjúban, ami vele született, bukolikus képet föst magáról, ahogyan lovakat tenyészt, és kastélyának napsütötte erkélyén mélázva jóságos uraságként temeti el a baltát meg a fokost, és nem zavarja majd, ha a jobbágyok szorgalmukból gyarapodnak. Lázár János elmegy a sunyiba, mert ugyanis az elmúlt tíz év háborúiból fakadóan ült bele a kastélyába.

És most, hogy a szerzés bevégeztetett, az ország kifosztva és lecsupaszítva, békejobbot kínál a megalázottaknak és megnyomorítottaknak. Viszont mi emlékszünk Lázár Jánosra, aki elkészítette a bécsi, migráncsos, riogató videóját a béke jegyében, háborút indított a Heineken vörös csillaga ellen mintegy barátságból, és emlékszünk a közmunkás definíciójára is, miszerint: Akinek reggel hatkor el kell mennie melózni, és mondjuk Hegedűs Laci dolgoztatja itt, a hódmezővásárhelyi városházán, annak délután háromkor már nem sok kedve marad, hogy elmenjen lopni.” Mindenre emlékszünk.

Arra is, hogy annyit is érünk, viszont a mi szemszögünkből ő is ugyanannyit, tehát semennyit sem. De vannak a Fideszben az ilyen érthetetlen és váratlan megvilágosodások, amikor a delikvensek távolabb kerülnek a tűztől, és visszapillantanak, honnan is jöttek. Ilyenkor rendszerint elborzadnak attól a mocsoktól, amelyből vétettek, és igyekeznek úgy láttatni a dolgokat, hogy ahhoz nekik semmi közük nem volt és nincs. Dehogynem. Például Navracsics is akkor lett bölcs Buddha, amikor Brüsszelbe távozott. Viszont az aljamunkát már elvégezte addig.

Itt az okosak, elemzők és más politimókusok azon méláznak fennhangon, hogy Lázár részéről ez a báránybőrbe bújás taktika vagy stratégia, másképpen, magától teszi vagy utasították erre. Az egyik szerint meglátta az Orbán mögött felsejlő hatalmi rést, a másik alapján pedig a permanens harcba belefáradt talpasokat akarja a Fidesz felé terelni, mint ahogyan a huszonöt év alattiak szja-mentességének belengetése sem más, mint szavazatvásárlás annál a korosztálynál, amelyik körében a felmérések szerint a Fidesz egészen cudarul áll. Minden érdek, semmi sem őszinte, ne higgyetek senkinek.

Lázár egyébként két évvel ezelőtt állította magáról, hogy „halk, de hatékony gyilkosnak tartanak”, és ennél jobban tán magam sem jellemezhettem volna. Illetve saját kútfőből még az aljast, mint eposzi jelzőt ideraknám, hogy teljes legyen a kép. Mindezzel pedig azért foglalkozunk ilyen behatóan, mert lehet, a közeljövőben egyre többen igyekeznek majd báránybőrbe bújni a maffiából, amire Leonard (Agymenők) találó szavait citálnám, aki Sheldont jellemezte ekképp: ne higgyetek neki, nagy szemei vannak, de nincsenek emberi érzelmei. Életre szóló bölcsesség ez.

„Aki mögött a miniszterelnök ott áll, a körül soha nem fogy el a levegő.” – Ezt is Lázár mondta még 2011-ben, és ennek fényében, valamint a fentiek ismeretében volnánk arra igen kíváncsiak, hogy Lázár mögött, amikor ilyen csalárd interjúkat ad, ott áll-e miniszterügynök elvtárs, van-e még levegője, vagy megkapta kis dobozkában a selyemzsinórt. Nekem mindegy, mert ítéletem róla így is úgy is végeleges, csak neki nem. Aki sokat ugrál, rosszul járhat, Lázár érdeklődhetne például Simicskánál erről, viszont a lényegen semmi nem változtat: a Fidesznek takarodnia kell.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
7 hozzászólás “Háború és béke
  1. Yeti szerint:

    Takarodással nem menni semmire.
    Az ellopott évek, milliárdok, lehetőségek soha nem térnek vissza.
    Selyemzsinórocska se ér semmit.
    Ha a sok faxfejnek ezek kellettek, most már élvezzék!
    Az országot meg építse akinek 6 anyja van.

  2. trabant szerint:

    “Ezt is Lázár mondta még 20111-ben,”

    Kicsit sok lett benne az 1-es a múlt idôhöz képest.

  3. Jane Doe szerint:

    Ó, kicsi lesz az a báránybőr!
    Már belepréselte magát és elhelyezkedett benne Pálinkás József atomfizikus(!!!), aki veretes múlttal ébredt a valóságra, s jobbítaná az ország sanyarú-méltatlan helyzetét.
    Az a Pálinkás József (a nevét csak azért nem írom csupa kisbetűvel, mert méltatlan dolog lenne Nemecsek Ernővel szemben), aki az MDF-ből fideszessé árulta magát (a’la Hende), volt a fidesz politikai államtitkára, oktatási minisztere, elnöke volt a Professzorok Batthyány Körének, s persze az MTA elnöke. Aztán megvilágosodott.
    S most bejelentkezésként Új Világ (majdnem Új Világost írtam, mert már szinte látom a jövendőt) elnökeként fenyegető békejobbot nyújt az ellenzéki összefogásnak.
    Hát, ehhez nem kell atomtudósnak lenni, hogy lássam mögötte a minielnök patáját és kilógó far…izé, sandaságát.

  4. remete szerint:

    Lökdösődünk, hogy nyomunk maradjon valamelyik aprócska, poros, megsárgult törikönyv egyetlen sorában – aztán mégse tudjuk milyen ember, milyen férfi, milyen apa, milyen akárki volt a most megint megbolygatott Mátyás kerál. A jelenben élőknek az erőforrások urává kell válnia, ha ehhez a “lelkek” szédítése kell (az írott források erre mutatnak…), minden bevethető. Az első lépcső az a megnyugtató tudat, ha uralhatom, irányíthatom mások életét. Mi másért szeretjük a kutyánkat…?

  5. Oromos Irén szerint:

    Az utolsó (…?)mondat “megfogott”. Lelkiismeret furdalásom van. Most kimegyek és megsimogatom a kutyámat.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!

Archívum