Időutazás

Kubatov pártigazgató szerint ha egyetlenünk tárgyalt volna Trianon-ügyben, nemhogy megcsonkították volna kies hazánkat, hanem fél Európát idecsatolták volna. Ezzel elhívott minket egy időutazásra az igazgató, aminek pedig az a vége, hogy nem lenne jó akkor Kubatov pártigazgatónak, mert imádatának tárgya nem jött volna erre a fura világra. Vannak determinációk ugyanis, s ha a fentebbi aktus bekövetkezett volna, másképp forog a történelem kereke, nem lettek volna itt az oroszok, nem lett volna Kádár sem, így nem lehetett volna párttitkár Orbán Győző, és máris ott a luk a történetben.

Orbán Viktor ugyanis determinisztikusan egy kommunista párttitkár gyereke kell legyen, aki őt gyerekkorában erős pofonokkal neveli. Elvetélt focista kell legyen, és tyúkszaros udvarban kell tölteni kantáros gyerekkorát, különben nem fejlődik ki elragadóan bájos személyisége, amelyet ismerhetünk. Sajátos időutazó paradoxon, ha a múltat megváltoztatjuk, megváltozik a jelen is, nincs hát módunk visszatérni, et cetera. Belenyúlni abba tehát nem lehet. Viszont értjük Kubatov pártigazgató gyermekes buzgalmát, amellyel a főnökét héroszi magasságokba óhajtja emelni, nekünk, kívülállóknak azonban olybá tűnik, hogy a szaros segge mindig lehúzza őtet az anyaföldre.

Hasonképp Varga igazságügyis is örömódákat zengett, és előadta, hogy Orbán állhatatos küzdelme nyomán kies hazánk, de Egész Európa is hozzájuthat a pénzéhez, amire oly kiéhezve vágyakozik. Az egyenletből most már épp csak az marad ki, hogy a pénzek áramlását pont Orbán akasztotta meg személyesen. Mindezek ellenére most már ott tartunk, hogy Orbán verte ki az Unióból a pénzt, amit az amúgy nem adott volna, azaz, ha Orbán nincs, éhen veszik az összes osztrák paraszt és olasz operaénekes. Most már Orbán mentette meg a nyüves életét azoknak is. Ilyen könnyű átkalibrálni a valóságot, ami aztán a bávatagok sima agyában megragad erősen.

Az ilyen Kubatovok és Vargák ezekkel a megnyilvánulásokkal építgetik a már amúgy is izmos személyi kultuszt. Hogy a Kubatovok, Vargák miért ennyire hülyék és ez miért jó nekik, az sem teljesen világos, illetve felfoghatatlan. Bár, ha felidézzük Varga igazságügyis beavatási fényképét, amelyen Orbánnal pezsgőzget, és emlékszünk a behódoló kutyaszemeire, a mindjárt bepisálok testtartásra, azonmód megértjük a Fidesz mai természetrajzát. A kézcsókos, esernyőkardos asszonyokat és a neten tobzódó trollokat, akik semmit sem látnak a világból, mert mindent eltakar előlük Orbán hatalmas gyomra, amiben az egóját hordja.

Aki fél vagy nem érti a világot, isteneket teremt abba, akik előtt leborulhat és könyöröghet a nyomorult életéért. Hogy ez intellektuális restség vagy érzelmi defekt következménye, az nem egészen világos, de mindenképp valami csököttségre utal. Ha korunkban egy ember föladja a személyiségét, hogy valaki előtt behódoljon, ez már szerelem vagy pediglen imbecillis magaslatok, békemenet és CÖF, vagy maga a sajtóklub például Bencsikkel. Ő sem jöhetett volna létre a kommunizmus nélkül, tehát, ha Orbán Trianon ügyben is győz száz éve, itt kellene állnunk Bencsik nélkül, és hova lennénk akkor szomorúságunkban, ugye.

A valóság átformálása, a történelem meghamisítása régi trükk. Más korokban más diktatúrák a germán mítoszokba ájultak bele, nekünk csodalovunk van, meg Szibériában megtalált királyi génjeink. Ezzel a tempóval, s ami körüle folyik, simán benne van a pakliban, hogy Orbán meg a Szíriuszról származik, mert az emberi hülyeség végtelen, ami naponta nyer igazolást. Most épp Kubatov pártigazgató által. Tegnap vizionáltam, az örömtáncokat, hogy Brüsszelt legyőztük, ilyen tömény hülyeségben azonban reménykedni sem mertem, mert az én képzeletem is véges. A fideszistáké ezek szerint nem. Amit itt látunk, az a Csillag születik különkiadása csak itt, csak most és csak nekik.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum