Tegnap is olyan jó volt a T. házban. Ott, ahol ellenzékünk halált megvető bátorsággal döntögette a rezsimet. Egyikük még egy ereszdarabot is lengetett, mint a romlottság szimbólumát. Volt itt már, e falak között minden: krumpli neccben, illetlen feliratú táblák, és még térdre, imához beszólás is a hőskorban, mint emlékezhetünk. Az ellenzéknek igaza volt egyébiránt, hogy három K-t emlegetett, mint a Fidesz szimbólumát, úgymint kokó, kurvák, korrupció. Eljutottunk hát a K&K-tól a K&K&K-ig kies hazánk evolúciójában úgy, hogy voltaképp nem jutottunk sehová. Magyarország a történelem porában egy helyben tapod, mocorog, s indulni erőtlen.
Igaza volt az ellenzéknek persze felhorgadásában, de, ahogyan ott lengette az ereszdarabot, azzal a lendülettel ki is törölhette volna vele az arschát (ha már K&K), mert odáig jutottunk, hogy a T. házban történtek totálisan érdektelenek, a dolgok nem ott dőlnek el ugyanis, hanem a karmeliták erkélyén, amire még visszatérünk. Cirkusznak megtette az ereszes pörformansz, és még egy haszna volt, hogy újólag rávilágított arra, a fideszisták egy másik univerzumban élnek, ahonnan nincsen kilátás, sem átjárás ebbe a miénkbe. Egy csinovnyik válaszolt a Szájert szimbolizáló ereszrázásra ugyanis, de abban nem volt köszönet, csak a tömény megvilágosodás.
Amikor elhangzott a három K vádja, a csinovnyik ezt nem kérte ki magának egyáltalán, mintegy jóváhagyva ekképp, hogy lopunk, drogozunk, kurvázunk, mert elhangzott a mindent elsöprő, feloldozó indok, hogy: de legalább bocsánatot kért, a baloldal mikor kért bocsánatot valamiért is. Ez volt a lehengerlő visszavágás, és ebben felfedezhető a rendszerhiba, mert ugyanis ez a fidesz-csinovnyik nem vette észre, hogy cakkpakk a rendszer lett le K&K&K-zva, tehát azzal, ha Szájer bocsánatot kér, nem oldódik meg semmi. Nem Szájerrel van a baj, hanem a NER-rel. A NER álnok hazugságának Szájer csak a szimbóluma, és érvénytelenségének bizonyítéka.
Ezt még mindig képtelenek felfogni. Szájer kilép, lemond, eltűnik, mert lebukott. Ha nem bukott volna le, baj nem volna semmi. Azaz, mindent lehet, csak ki ne derüljön, ha kiderül, akkor pedig azt mondjuk, bocs, és minden el van intézve. Ez a „de legalább bocsánatot kért” a totális romlottság bizonyítéka. Persze, aki ahhoz van szokva, hogy a gyóntatószékben kirónak rá tizenöt szűzmáriát meg húsz miatyánkot, és azzal minden elrendeződik, attól mit várhatunk, semmit sem igazán. A Fidesz erkölcse a relativizált erkölcs, máz azzal a vallással együtt, ami a züllöttséget takarja. Ezért kell eltakarodniuk, nem azért, mert Szájer meleg. Bocs. Ja, nem.
És azért is, ami cirkusz ezen kívül még tegnap volt a nagy bejelentéssel. Az operatív törzs (vagy akárki) ugyanis már hajnalban döntött, hogy mi legyen a karácsonnyal, szilveszterrel, összebújhatunk-e, okádhatunk-e csoportosan, erre a döntésre várt az ország apraja meg a nagyja. És akkor hajnalban elkezdtek peregni a dobok. Peregtek, mint a cirkuszban a nagy mutatvány, a salto mortale előtt, fokozva az izgalmat és a várakozást, hogy mindjárt. Egész délelőtt ez ment minden orgánumban, hogy Orbán mindjárt bejelent, hamarosan jön, csak egy kicsit kell várni, s itt lesz. Mintha a megváltó születne meg Szűz Mária szeplőtelen méhiből.
Hogy mit jelentett be aztán vagy mit nem, az teljességgel érdektelen. A mutatvány volt lényeg, az érzet erősítése az alattvalóban, hogy itt minden csak őtőle függ, hogy Orbán szava határozza meg az ő nyüves életét vagy halálát. És ez valahogyan nincs rendjén. Bennem például erős hányingert kelt, de a bávatagok meg ettől élveznek el, mert nem vagyunk egyformák. Hiba van a rendszerben. Maga a rendszer a hiba, amit bocsánatkéréssel elrendezni nem lehet. Mert közben Brüsszelben is mennek a mutatványok, amelyek csak azért történnek, hogy az egész komplett banda ne bukjon le úgy, mint Szájer. Ezért nem kell a pénz sem inkább, hogy a látszat maradhasson.
Nem fog, takarodás lesz most már ebből. Szájert, az embert sajnálhatnánk, megbocsáthatnánk neki, mert az élete iszonyú volt. De sajátos módon azért nem nyerhet bocsánatot, mert az életét önmaga tette iszonyúvá saját maga számára, ami hiba. Ugyanakkor és ezzel együtt a miénket is, a mi életünket is olyan hazugságok és elnyomások közé szorítaná és szorítja, mint amilyenben az övé telt. És ez a bűn. Nincsen bocsánat, mert Szájer ment, a rendszer azonban maradt. A rendszerben pedig káoszos romlottság van. A rendszer hibája a K&K&K, illetve még a sok K ezek mellett, aminek az esszenciája, a veleje volt tegnap a népek várakoztatása, hogy jön az Isten és elmondja, mit tehettek, s mit nem.
Vélemény, hozzászólás?