Zacc

Nagy valószínűséggel mára mindenki, aki ad magára valamit Orbán seggében, megkávézott George Clooney-val, mert a tegnap nagyobb részt erről szólt. Az összes hülye meghívta a dokit, sőt, igazi kávéra, nem olyan kapszulás szarra, amit ez a sorosista a magyari emberek gigájába akar borogatni. A Heineken már volt tiltólistán, odakerülhet a Nespresso is, mert minden lehet. Ezt, hogy minden lehet, Nietzsche állapította meg, amikor Isten elhunytát bejelentette, aki szentséget azóta már cafatokra téptek a keselyűk, lecsupaszított, napszítta, kifehéredett csontjai pedig szanaszét hevernek a sivatagban.

Clooney megsemmisült a NER sziporkázó erkölcseitől, jogállamunk szétzúzta őtet. Ezt, mármint a jogállamot Orbán védi ököllel, mint volt szíves kifejteni, mert ő a jogállamvédő utcai harcos. Hogy kit vagy kiket kell eközben leteríteni a véres csatában, az nem egészen világos, momentán a színészpalánták látszanak a kihívónak, akiket viszont nem kard ki kard, hanem sunyi módon óhajt leöldökölni. Tegnap a vészhelyzetre hivatkozva született egy rendelet, hogy az egyetem fenntartója érvénytelenítheti a félévet, s amikor ezt írásba foglalták, nem a közszolgálati iskolára gondoltak valószínűleg.

Éppen sunyiban megteremtik annak a feltételeit, hogy a színésznövendékekkel azt csináljanak, amit csak akarnak, már csak a Gulágra száműzés van hátra. Mindeközben pedig számon kérik az Uniót, hogy nem sorolja fel nekik tételesen, mit ért azalatt, hogy ezek szarnak a jogállamra, ezért pár tételt fölsorolok miheztartás végett. Csak úgy, ami beugrik, a teljesség totális igénye nélkül: kirekesztő alaptörvény, alkotmánybíróság legyalulása, ügyészség a zsebben, irányított közbeszerzések, KESMA. Ezek úgy nagy általánosságban felölelik kies hazánkban a jogállam totális hiányát.

Ki is lehet egészíteni apróságokkal, mint CEU, SZFE, választójogi törvények, ellenzéki önkormányzatok szívatása. Illetve összefoglalva: lopás, hazugság, aljasság. Tovább is van, mondjam még? Fölösleges, viszont tegnap kies hazánkba érkezett Mateusz Morawiecki bratanki megtárgyalandó az Unió közös szívatásának módjait, és a két jogvédő az alamuszi időnyerés mellett döntött. Utcai harcoltak egyet közösen a jogállamért, osztottak meg szoroztak, s valószínűleg Orbán elővette a régi fegyvert, miszerint ne ők nyerjék a legtöbbet, aztán megszületett a közös nyilatkozat.

Hajlandóak vagyunk támogatni a 2021-2027-es uniós költségvetés és helyreállítási alap mielőbbi elindítását, de cserébe azt kérjük, hogy egyelőre csak egy olyan mechanizmus induljon el, ami az uniós költségvetés pénzügyi védelmére fókuszál; a jogállamisági mechanizmusról pedig előbb döntsünk az Európai Tanácsban és utána induljon el egy kormányközi konferencia, ami majd végül az uniós alapszerződés módosításával emelné be a jogállamisági mechanizmust a szerződésbe. – Mondták a nyilatkozatukban, amiből látszik, hogy az Unió döntéshozási lomhaságában bíznak.

Abban jelesül, hogy most megkapják a lóvét, amire az egész aljas játszma irányul, aztán meg az Unió majd évekig monyol, tanácskozik, hogy már önmagát is megunja. Aki időt nyer, életet nyer, amíg mindez eldől, ők már levezényeltek egy újabb kétséges választást zsebükben az euró milliárdokkal. Ez az Unió számára München 1938 modern kiadásban, így most a magam részéről arra vagyok fenemód kíváncsi, hogy Ursula, a főnök van-e annyira pancser, mint Chamberlain akkor, és lobogtatja-e a fecnijét, hogy megmentette a békét Európának. Annak a végét pedig ismerjük.

És most, hogy elmeséltem az életünket, kíváncsian figyeljük a mai nap történéseit. Ki akar kávézni kivel, kivel harcolunk – és győzzük le természetszerűleg –, és továbbá, hogy Ceci nénnye mivel szórakoztat minket máma, hogy meg ne murdeljunk. Ámde csökönyös kipcsak fajta a miénk, csak azért is megdöglünk, mert minden élet számít. Itt, minálunk, Szombathelyen a napokban halomban hevertek a hullák a kórházban, és ez sem derült volna ki, ha egy civil le nem fényképezi őket. Nem biztos, hogy emiatt lett Pintér belügyes minden kórházak ura, de, hogy ezután nem fognak ott hullákat fényképezgetni, az hétszentség. – Szép napot.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum