Orbán, a bukott slapaj

Az Unió most készül folyósítani – függetlenül a vétótól – a járvány leküzdésére hivatott segély első részletét, kies országunk miniszterelnöke pedig mindeközben tele pofával szidja őket. Ennél lejjebb menni már nehéz, de a jövőben majd sikerülni fog Isten és a Párt segedelmével az is. Nem tudhatni mi folyik. Kármentés, tébolyda a köbön vagy a hívek szokásos cukkolása, de a civilizált világ megint röhöghet a magyar kormányzaton – és kizárólag rajta –, ha van még kedve hozzá. Ám minden bizonnyal ez a készség odaveszett már rég, mert eszementekkel vitatkozni, az minden életerejét föleszi az embernek. Főleg, ha már a saját bőrére is megy a méltatlan cirkusz.

Itt tartunk.

Soros György elmondta a véleményét az egész Uniót veszélybe sodró magyar és lengyel vétóról, és egy, a Project Syndicate-n közzé tett írásban kifejtette, hogy a Fidesz – élén Orbánnal – a járványt és a vészhelyzetet az ország kirablására és az ellenzék ellehetetlenítésére használja. Ezt mi is látjuk, számunkra ez nem újdonság. Ezen túl arról beszélt még Soros a két lator állam kapcsán, hogy: „Tisztában vannak azzal, hogy példátlan módon sértik meg a jogállamisági normákat, és eszük ágában nincs megfizetni ennek a következményeit.” Illetve rámutat arra, hogy Orbán és Kaczynski számára a jogállam nem elvont fogalom, hanem a személyes és politikai korrupció korlátja. Majd sorra veszi Orbán utóbbi hetekben elkövetett gazemberségeit.

Migránsokról nem ír Soros egy betűt sem.

Ellenben kijelenti, az EU nem engedheti meg magának, hogy kompromisszumot kössön a jogállamiság kérdésében. A magyar származású üzletember szerint az, hogyan reagál az EU a magyar és a lengyel kormány ellenállására, meghatározza azt is, képes lesz-e fennmaradni alapértékei mentén. Soros csak arról beszél, amiről az egész világ, amiről a magyar ellenzék és a gondolkodásra még képes magyar emberek. Arról beszél, amiről Orbán propagandájában szó nem esik. Orbán propagandájában most George Clooney a napirend, aki hasonlókat fejtegetett, s emiatt ő most Soros barátja, illetve lefizetett harsonája. Soros, ez a mantra, amibe beszállt Orbán is egy írásművel (levéllel).

És bár ne tette volna.

Akit érdekel az egész nyüszítés, a kedves vezető Facebook oldalán – illetve már szerte a széles neten – elolvashatja, és meglátja, hogy igazam van akkor, amikor arról mesélek, hogy Orbán Viktor nagy valószínűséggel elvesztette az eszét. Ha mi volnánk ő, akkor elsomfordálnánk a sarokba, hogy ne lássanak. Orbán migránsozik, háttérhatalmazik, keresztény szabadságozik, és az egész Uniót lesorosozza: „Számos magas rangú uniós bürokrata Soros György hálózatával közösen egy egységes birodalom létrehozásán dolgozik.” – írja a kedves vezető, és, miközben megvétózza a költségvetést, ezt is: „Soha nagyobb szükség nem volt az európai szolidaritásra, arra, hogy az európai nemzetek egymás megsegítésére összefogjanak.” A plafon pedig zavartalanul lóg fölötte, és az erdők sem indulnak meg.

A jog uralma.

Nem mulaszt el viszont még belerúgni a saját tökeibe, csillogtatva a nem létező jogászi műveltségét, miszerint: „Ezt a célt szolgálja a joguralminak (rule of law) nevezett javaslatuk is, amely nem a jog uralmát (rule of law), hanem az erősebb jogát (rule of majority) ismeri el.” Mondja ezt akkor, amikor a jogállamiságot utasítja el, emiatt visít. És még fokozni is bírja: „Azoknak a nyugati vezetőknek, akik egész életüket a megörökölt szabadság és a joguralom (rule of law) világában élték, most hallgatniuk kellene azokra, akik harcoltak a szabadságért, és személyes életük tapasztalata alapján tudnak különbséget tenni a joguralom (rule of law) és az önkény (rule of man) között.” – Mondja, miközben éjszaka módosítja az alaptörvényt, újra csak a jog fensőbbségét hangsúlyozva, miközben egész lényével és életével tagadja azt. (Ezek az angol nyelvű beszúrások édesek, leginkább a kézcsókos, krumplis bávatagoknak, gondolom.)

Jobb lenne, ha nem olvasnák.

Nem nekünk, Orbánnak volna jobb, mert amit megint sikerült összedelirálnia, azzal újólag bizonyítja, hogy nincs olyan érték benne, ami miatt meg kellene tűrni maguk közt azoknak, akiknek a levél szól. „Az új brüsszeli birodalomért, illetve az ellene folytatott harc még nem dőlt el. Brüsszel elesni látszik, de a nemzetállamok jó része még ellenáll. Ha a szabadságunkat meg akarjuk őrizni, Európa nem hódolhat be a Soros-hálózatnak.” – Így zárja eszement sorait – mert csúnyább jelzőt alkalmazni nem akartam –, viszont őszintén el kell gondolkozni azon, mit akar ezzel elérni, mert sem magának, sem az országnak haszna ebből semmi sem lesz. Mint ahogyan abból sem, hogy Varga külügyes meg virtuálisan kávézni hívogatja Clooneyt, ami után okkal kérdezheti, akinek van még egy csöppnyi esze:

Ezek meg mi az anyám valagát képzelnek magukban és magukról?

Így rezgünk mi a járványtól nyüszítve Neriában, ahol a kormány és annak feje nem kormányoz, hanem árnyékbokszol képzelt hatalmakkal. Nácizik, berendel, ordít, prüszköl és toporzékol, hogy az ember már elszégyelli magát, mert egy nyelvet beszélt az anyja ezekkel. Ez maga a nettó szégyen. Ezek – élén a kedves vezetővel – nemcsak gonoszak, ostobák és kártékonyak, hanem immár nevetségesek is. Az ember esze megáll ettől a csürhe bagázstól, és akkor még visszafogott voltam őket jellemezvén. Viszont, ami a legszebb az egész elvarázsolt történetben, Orbán tegnap visítozott, hogy azért a Facebookra irkál, mert őt cenzúrázza a Project Syndicate, azért nem közlik a hagymázait.

Aztán kiderült, csak az írásmű színvonalával volt baj. Nem ütötte meg a mércét. Orbán Viktor már slapajnak is kevés. Kínos.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
2 hozzászólás “Orbán, a bukott slapaj
  1. Sandor Aszalos szerint:

    “Varga külügyes meg virtuálisan kávézni hívogatja Clooney”

    Varga Judit nem külügyes, hanem állitólag igazságügyes Bocsánat.

  2. remete szerint:

    Igazolódik számomra 3 tétel: 1. Havel megállapítását Orbánról, most szélesebb körök is érzékelhetik. 2. Az alantas, hitvány emberi minőség felismeréséhez intelligencia kell. 3. Az emberi hulladék csak az erőszakból ért, s visszaél az értelmesek szelídségével.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!