Mit ád a teremtő, a százkilencven milliárdért nekünk oly nagy szeretettel épített Puskás Aréna máris omlik. Nincs egy éve, hogy átadták, és egy kétszáz kilós betondarab vált le róla, hogy engedelmeskedve a sorosista gravitációnak a földön landoljon. Épp nem járt arra senki, de járhatott is volna, akinek sírkövet már nem kellett volna rendelni ezen a világon. Ám sokan nem szeretik a morbid ízű fagylaltot, így hát, ezt a fonalat elhagyom, és egy másikat veszek fel. Miszerint kérdezhetnénk, mi lesz ebbűl idesapám, s ő válaszolna, stadion vagy térkő. Pedig még túl sok bombagólt sem eresztettek meg benne az aranylábúak, lévén, hogy az ojjektum rend szerint üresen ásítozik.
A dolog azonban korántsem ennyire mókás, mert ugyanis a fenntartó szerint mindez nem igaz. Amikor azonban a 444 az orruk alá dörgölte a fényképet rajta a lezuhant betonnal, választ ők nem kaptak egyáltalán. Lehet, szerencsére, mert az is szerepelhetett volna benne, a stadionnak is van magánélete, tessenek azt tiszteletben tartani. Ez a hozzáállás persze amennyire természetes a NER-ben, annyira szerencsétlen is – de mi mást várhatnánk –, mert ugyanis ilyenkor a balliberális seregek (továbbiakban: bs) elkezdenek morfondírozni, kombinálni az ő lelkükben, aminek soha nincsen jó vége. Ki is lehetne állni: ez a mi stadionunk, kicsi is sárga is savanyú is, de a miénk.
És ez szép volna, ámde nem igaz. Mert a bs-nek eszébe ötlene a példa a hanyatló nyugatról, ahol kevesebből építettek jobbat vagy nagyobbat, és mégsem készül megölni őket a stadion (fedett sportlétesítmény) entestének málló darabjaival. Arrafelé tán kevesebb volt az alkotmányos költség, vagy nem is volt ilyen egyáltalán. Esetleg feldereng a bs-nek, hogy az M7-es építésének idején a kommunisták lopták ki az anyagot a déli parti nyaralókhoz, most pedig a fasiszták az északi part szállodáihoz tették ugyanezt. Ha ilyen egyforma és változatlan a világ, akkor nincs mitől félnünk, ugyanakkor az is megállapítható, hogy élni sem lehet benne.
Visszatérve azonban arra, az anyaghiányon kívül mi okozhatta a szerencsétlen esetet, hogy hullik szét nemzetünk büszkesége, pedig még át sem adták igazán, legfőbb bűnösül – a libsibolsik mellett – a gravitációt jelölhetjük meg. Ha az nem volna, az a beton is ott lebegne még mindig ég és föld között, és a bs vakarhatná a fejét, a NER mely jellemzőjéről elmélkedjék ezen a hajnalon. De így nem vakar ő semmit sem, mert meglátja az esszenciát ebben a betonban. Ebben minden benne van, ami a NER és a Fidesz: drága is szar is, életveszélyes is. Így történt hát, hogy a bs megvilágosodott, és nem firtatja tovább az omló-romló aréna titkait.
Hanem inkább tanácsokkal szolgál a NER lovagok és lovaginák számára, hogy a következő ojjektumnál miképpen kerüljék el az ilyen malőrt. Nem tudom, a NAT-ban szerepel-e a Kőműves Kelemen és az ő építési módja, tessenek próbálkozni azzal, tudják, mész, hamvak, etc. Másrészről, mivel igazolást nyert, hogy a fő bűnös a beton földre kerülésében az a rohadt gravitáció, konzultációt javasolok Széles Gáborral, aki, mint tudjuk, meg tudja szüntetni ezt a sajátságos vonzást, ami nem is igazán az, hanem a tér görbülete. Pedig a Föld lapos, ki érti ezt? Vagy Szijjártó elvtárs berendelhetné a gravitáció nagykövetét, hogy több tiszteletet a magyaroknak.
Olybá tűnhet, amikor előadom ezt a nyegle dumát, mintha boldog volnék és elégedett, vagy mókás, mint a tavaszi szél, pedig á, dehogy. Csupáncsak megfogadtam Kierkegaard koma tanácsát és a képükbe röhögök. Másrészt pedig megnyugtatásul mesélek így, főleg azoknak, akik az elmúlt két nap erős felindulásból elkövetett szövegei miatt róttak meg, hogy na, ennek is csak fröcsög a pofája. Nem. Az ember olyan stílt választ magának, amivel jobb célérést tételez, mert csak ötödikben az a szempont, hogy a fogalmazásnak legyen bevezetése, tárgyalása és befejezése, s akkor megsimogatják Pistike buksiját. Itt azonban többről van szó. Sokkal.
Vélemény, hozzászólás?