Szijjártó fedett csónakban

Félreértés, fake news, manipuláció: reagált a külügy arra hírre, miszerint Szijjártó külügyminiszter egy yachton múlatná az időt, s onnan küldözgetné a képeket, amelyek azt mutatják, serényen dolgozik az ország felvirágoztatásáért éjt nappallá téve. Yachton eleve nem tartózkodhat – jegyezte meg a külügy –, ugyanis ilyen szó a magyar nyelvben nincs. Ahogyan a stadion helyett a sokkal kifejezőbb fedett sportlétesítmény használatos, szegény sincs csak rászoruló, illetve segély sem, csak támogatás az EMMI szíves útmutatásai alapján. A yacht fideszmagyarul fedett csónak, külügyminiszter elvtárs tehát maximum azon lehetett volna. Ámde nem volt.

A kép, amely állítólag gumicsónakból készült megközelítve a fedett csónakot, kitaláció, fotoshop, ürgebőrbe kötött békaember, nemzetközi összeesküvés, amely Vidnyánszky elvtárs ellen is dolgozik, központja pedig a Holdon van, onnan sugarazzák az elvtársakat. Ezért járnak ólommellényben, illetve hordják a hajukat tarajosan, mert az visszaveri az elektromos, gamma és röntgensugarakat, amivel az emberek agytörzsébe akarnak behatolni a tudjukkik, hogy liberálisságot ojtsanak az ottani turulszarba. Magyar űrhajóst küldünk majd ellenük a Holdra, aki lekardozza ott mind az összes űrlényeket, karikás ustorral tanítja móresre őket majd, hogy ne hazudozzanak yachtot, ami nincs.

Yak, magyarul jak van, az ősi magyar párosujjú patás a tülkösszarvúak családjából, tulokformák alcsaládjából (lásd, Németh Szilárd), akik az őshazában, a mai Tibet területén élnek, ahonnan III. Béla is származik, csak ottani életében láma volt. Szijjártó külügyminiszter Kásler sámán útmutatásai, Julianus barát intelmei és Paracelzus varázsigéi segítségével yakháton keresi az őshazát a keleti nyitás jegyében. Ezért fényképezkedik kirgiz külügyessel, és küldözgeti a képeket a yakjáról és nem a yachtjáról. Egyébként ott messze felfedezett kis futsalközösségeket, akik olyan ősi magyar kifejezéseket használnak mint közbeszerzés vagy nemzeti tőkésosztály.

Az egyik futsalfalu varázslója labdával ajándékozta meg külügyminiszter elvtársat, aki cserébe megkeresztelte őket, és enkezével húzott fel egy bazilikát a sztyeppe közepén, kórházat épített futsaltestvérienknek, de látta, hogy amiként keresztények lettek, máris üldözik őket a szintén testvér kipcsak nomádok. Így hát meghőköltette a yakját, megmutatva, hogy eddig ugyan Kukorica Peti volt, ámde most már Péter vitéz, amitől méteres bajsza nőtt, és kikapcsolta a mikrofonokat a jurtákban és mind az összes iglukban is, mert az eszkimók is magyarok, ahogyan az az egyiptomi hieroglifákból, Hammurapi kőoszlopáról és a Szíriuszról érkező rádiósugarakból is kiolvasható.

Megvizsgálta még a rendrakás után – kiosztott egy-két kokit és sallert –, hogy pöttyös-e a futsalosok és kipcsakok segge, majd néhány zsoltár eléneklését követően tovább indult a yakján, hogy berendeljen pár nagykövetet, tiszteletet követeljen a magyaroknak, akik a legősibb népek ez egész nyüves Európában. Már a dinoszauruszoktól is ők védték a keresztény kultúrát, ahogyan az kipcsak iratokban rovásírással olvasható, bármit is állít a migráncs-soros sajtó a yachtokról, amelyek nincsenek, ahogyan azt Könyves Kálmán királyunk is megaszondta. Sőt, tette hozzá már akkor, hogy szó se essék róluk. Ami nincs, az nem is van.

Illetve einmal ist keinmal, ahogyan Kundera jellemzi az illékony valóságot. Ilyen magyarázatokkal állt volna elő a külügy, ha lennének szavai, de olyanok őneki nincsenek. A külügy úgy cuzammen függöny mögé bújt, mint Orbán elvtárs a parlamentben. Illetve kikapcsoltatta a fedett csónak helymeghatározó készségét, így óhajtva eltűnni a vizsla tekintetek elől, mint a nem is kormánygépek, lézerblokkolós Jani és mind az összes mesevilági gonoszok. Zárásul: nem kell hazudozni mindenféle fáradozásokról, tudjuk, mit csináltok. Lenin apánk is permanensen dolgozott ifjúkori olvasmányainkban, és lám, látjuk, mára hová jutott.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum