Újabb fejezet a lenyúlásról: a Magyar Nemzeti Bank nem tudja, mire költik majd az idén létrehozott, kétszáz milliárd forinttal támogatott alapítványai a kapott pénzt, sőt, az ötből az egyik alapítvány költségvetését még tízmilliárd forinttal meg is növelte. Ráadásul az ötből egynek nincs nyoma a civil szervezetek bírósági jegyzékében. Nem tudni, a hatalmas összegből, amely a teljes felsőoktatás éves költségvetésének megfelelő kétszáz milliárd forint, mire költenek majd. Az egyik alapítványt azonban, az MNB-székházba bejegyzett Pallas Athéné Geopolitikai Alapítványt, amelyre huszonkét milliárd forintot szánt a jegybank, nem találni a civil szervezetek bírósági adatbázisában. Ez a szervezet ugyanis egyelőre még alakulóban van, vagyis nincs bejegyezve. Több minden fakad ebből.
Ha egy alapítvány, vagy bármely bejegyzésre kötelezett szervezet nincs bejegyezve, akkor annak a bankszámlája sem élhet. A bank ugyan előzetesen kiadhatja a számlaszámot, mert ez szükséges lehet az eljárási procedúrához, azonban arra és arról semmiféle teljesítés nem történhet. Ha ez mégis előfordul, úgy a pénzintézet törvényt sért. Amennyiben ez megtörtént és esetünkben – úgy tűnik – megtörtént, akkor olyan bűncselekmény valósult meg, amelyben partner a pénzintézet, partner az adóhivatal, és – mert ez a kettő partnerként részt vett benne – partner a cselekmény eltussolásában az ügyészség is. Ha pedig az ügyészség is részt vett az ügyben, miként az adóhivatal, akkor ezt csak kormányzati utasításra tehette meg.
Ebben az esetben a belügyminiszter felelőssége akkor is megállapítható, ha – netán – nem volt közvetlen tudomása a cselekményről, mert az általa vezetett szervezetben nem működik a parancslánc, ami egy ilyen testület esetében tűrhetetlen. Amennyiben viszont működött, úgy ő maga is érintettje az ügynek, mégpedig mint társtettes. Mivel pedig ebben a rezsimben egyetlen személy hozhat meg bármiféle döntést, és az maga Orbán Viktor, így az ő személyi felelőssége sem kérdőjelezhető meg, akár azért, mert a miniszterelnök felel a kabinetje minden ténykedéséért, akár azért, mert a szükséges utasításokat, vagy akár csak a hozzájárulást ő adta meg a tranzakcióhoz.
Arról az apróságról már ne is beszéljünk, igen valószínűtlen, hogy közpénzek felhasználására állami szerv magánalapítványt hozhatna létre, ehhez vagy kormányrendeletet kellett volna alkotni, vagy amennyiben közalapítványt gányolnak, akkor törvényt. Itt egyik helyzet sem áll fenn, következésképp – alaposnak tűnik a vélelem, hogy – Matolcsy György és stábja különösen nagy értékre elkövetett csalást és sikkasztást, egyben a hivatali hatalommal való visszaélés bűntettét követte el. Mivel ez megvalósíthatatlan a különféle hatalmi ágaknak, magának a kormánynak, ezen belül a miniszterelnöknek a közreműködése nélkül, ezért ezt a bűncselekmény-halmazt a hivatalban levő kormány, mint felelős testület rovására lehet írni. Normális országban ilyennek az ezredrészéért az egész kormány lemondana, és az összes szereplő feje a porba hullott volna. Nálunk meg – ha másképp nem megy – majd a CÖF megvédi a rablóbandát.
Vélemény, hozzászólás?