Mutyiszag – súlyos milliárdok egy nem létező alapítványnak

Újabb fejezet a lenyúlásról: a Magyar Nemzeti Bank nem tudja, mire költik majd az idén létrehozott, kétszáz milliárd forinttal támogatott alapítványai a kapott pénzt, sőt, az ötből az egyik alapítvány költségvetését még tízmilliárd forinttal meg is növelte. Ráadásul az ötből egynek nincs nyoma a civil szervezetek bírósági jegyzékében. Nem tudni, a hatalmas összegből, amely a teljes felsőoktatás éves költségvetésének megfelelő kétszáz milliárd forint, mire költenek majd. Az egyik alapítványt azonban, az MNB-székházba bejegyzett Pallas Athéné Geopolitikai Alapítványt, amelyre huszonkét milliárd forintot szánt a jegybank, nem találni a civil szervezetek bírósági adatbázisában. Ez a szervezet ugyanis egyelőre még alakulóban van, vagyis nincs bejegyezve. Több minden fakad ebből.
mnb-hitel
Ha egy alapítvány, vagy bármely bejegyzésre kötelezett szervezet nincs bejegyezve, akkor annak a bankszámlája sem élhet. A bank ugyan előzetesen kiadhatja a számlaszámot, mert ez szükséges lehet az eljárási procedúrához, azonban arra és arról semmiféle teljesítés nem történhet. Ha ez mégis előfordul, úgy a pénzintézet törvényt sért. Amennyiben ez megtörtént és esetünkben – úgy tűnik – megtörtént, akkor olyan bűncselekmény valósult meg, amelyben partner a pénzintézet, partner az adóhivatal, és – mert ez a kettő partnerként részt vett benne – partner a cselekmény eltussolásában az ügyészség is. Ha pedig az ügyészség is részt vett az ügyben, miként az adóhivatal, akkor ezt csak kormányzati utasításra tehette meg.

Ebben az esetben a belügyminiszter felelőssége akkor is megállapítható, ha – netán – nem volt közvetlen tudomása a cselekményről, mert az általa vezetett szervezetben nem működik a parancslánc, ami egy ilyen testület esetében tűrhetetlen. Amennyiben viszont működött, úgy ő maga is érintettje az ügynek, mégpedig mint társtettes. Mivel pedig ebben a rezsimben egyetlen személy hozhat meg bármiféle döntést, és az maga Orbán Viktor, így az ő személyi felelőssége sem kérdőjelezhető meg, akár azért, mert a miniszterelnök felel a kabinetje minden ténykedéséért, akár azért, mert a szükséges utasításokat, vagy akár csak a hozzájárulást ő adta meg a tranzakcióhoz.
076
Arról az apróságról már ne is beszéljünk, igen valószínűtlen, hogy közpénzek felhasználására állami szerv magánalapítványt hozhatna létre, ehhez vagy kormányrendeletet kellett volna alkotni, vagy amennyiben közalapítványt gányolnak, akkor törvényt. Itt egyik helyzet sem áll fenn, következésképp – alaposnak tűnik a vélelem, hogy – Matolcsy György és stábja különösen nagy értékre elkövetett csalást és sikkasztást, egyben a hivatali hatalommal való visszaélés bűntettét követte el. Mivel ez megvalósíthatatlan a különféle hatalmi ágaknak, magának a kormánynak, ezen belül a miniszterelnöknek a közreműködése nélkül, ezért ezt a bűncselekmény-halmazt a hivatalban levő kormány, mint felelős testület rovására lehet írni. Normális országban ilyennek az ezredrészéért az egész kormány lemondana, és az összes szereplő feje a porba hullott volna. Nálunk meg – ha másképp nem megy – majd a CÖF megvédi a rablóbandát.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!