A nagy zárva tartás

Isten nevében, meg különben is azért, mert csak, a se nem keresztény, se nem demokrata, népinek meg egyáltalán nem nevezhető, amúgy fideszes csatolmánya nélkül nem létező KDNP a vasárnapi vásárlástól félti a magyar lelket, és ezért törvényileg tiltaná be azt. Nem mindenhol, de a nyugati multikban feltétlenül. Most ezt bírták kipréselni magukból azzal az ürüggyel, hogy ezen a szent napon tud együtt lenni a család, meg kell védeni ezt, mert különben pokolra jut a magyar anya, és vele együtt az egész pereputty. Misére még nem kötelező járni a tervezet szerint, de ami késik, nem múlik, szóba kerülhet egyszer ez is. Most az álkeresztény, parazita alakulat csupán gazdateste, a Fidesz akaratát büfögte föl ilyen átlátszó módon, efelől szemernyi kétségünk se legyen. Szarnak ezek a magyar családokra, a cél a multik szívatása, ezt sikerült most a hülyeség köntösébe bugyolálni.
bevasarlokosar
A négyszáz négyzetméternél nagyobb üzleteket lakatolnák le a hetedik napon. Az ennél kisebb boltokban dolgozók családjával minden a legnagyobb rendben van, azokat nem kell törvényileg egybe terelni, mint ahogyan nem szorul óvásra az esetleg vasárnap dolgozó rendőr, vasutas, tűzoltó, orvos, fűtő, benzinkutas, buszsofőr, taxis, ápolónő, légikísérő, pilóta, földműves, színész, újságíró, fotóriporter, nemzeti trafikos, biztonsági őr, pincér, szakács, túlmunkára kényszerített betanított munkás, sportoló, operatőr, WC-s néni, kocsmáros, vámos, mozigépész, népművelő, zenész, road, meg ki tudja, még ki nem. A sort a végtelenségig lehetne folytatni, és ez a lista fölöleli a társadalom nagyobbik szeletét, amely amúgy kívül esik a politikusi hivatáson. Velük családilag minden a legnagyobb rendben van, csak a nagy boltokban dolgozók lelkét kell megmenteni. Ugyan már, királylány.

Ezeknek még a seggéből is böjti szelek fújnak, vélekedhetnénk Marquez papa nyomán, ha nem fedeznénk fel mindebben a Fidesz kénköves leheletét, pedig ezt kell tennünk. Kitetszik az ifjú demokrata gyalulós módi az egészben, az az idea, vagy szabadságharcos lendület, amikor az úthenger magabiztosságával robognának végig a magyar társadalmon, mert lázáros agyuk – vagy a vezéré – ezt kívánja. Az utóbbi években kiderült, hogy ezeknek valami zsigeri módon nem tetszik, hogy ebben az országban megjelent a nyugati világ. Fölteszem, ha nem Tesco, Auchan, Aldi, Lidl, meg ilyesmi nevekre hallgatna a kiskereskedelem döntő hányadát bonyolító cégek sora, hanem mondjuk GUM volna a böcsületes neve, semmi baj nem lenne a vasárnapok szentségével, de ezt már csak kínomban felételezem. A tervezet szerint egyes esetekben kivételt tehetnének, így azt vizionálom nyomorult jókedvemben, hogy az oldást netán a Coop, meg a CBA üzletek kapnák, mert azokban dolgozni nem eredendő bűn.

Amúgy, ha tényleg a család lenne a lényeg, akkor nem igyekeznének annyira mintegy huszonöt harmincezret teljesen tönkre tenni. Hirtelen elvégzett számítások szerint ha vasárnap bezáratnák a mindenféle marketeket, akkor ennyi dolgozótól lennének kénytelenek megválni az áruházláncok, mert nem bírnák foglalkoztatni őket. Az is rémlik, hogy ezekben a lélekveszejtő boltokban mintha magyar anyák dolgoznának túlnyomórészt. Ha bezáratják a boltokat, s emiatt utcára kerülnek a népek, akkor garantáltan együtt lehet a család, és nem csak vasárnap, de ez nem zavarja a műkeresztényi lelkeket. A huszonegyedik században az történt ugyanis, hogy a romlott lelkű magyarok nem a feszület előtt zsolozsmáznak a megszentelt napon, hanem vásárolni mennek, sokszor családostul, mert ekkor érnek rá, és rohadt sok pénzt hagynak ott. Már akinek telik a bevásárlás luxusára.
FNYKPE~2
Viszont az ördög szokás szerint a részletekben rejtezik, nem a vasárnap a baj, hanem a multi. Ezek az extraprofitot pofátlanul hajszolók még arra is képesek voltak, hogy ingyen buszjáratokat indítottak városszéli boltjaikba, ezzel is megbabonázva az ingyent, mint varázsszót oly igen preferáló panelprolikat. Az új keresztes vitézek ezeket is törvényileg tiltanák be, de, ami igencsak érdekes, nem csak vasárnap, hanem végleg, mindig és örökre. Ez a gondolat amellett, hogy hiába lenne paragrafusba foglalva, mégis csak törvénytelen, mert európai mércével nem látható be, hogy mi a jó franc köze van ahhoz egy KDNP-nek, hogy ki, mikor, hová és milyen céllal üzemeltet buszjáratot. Ezt nehéz felfogni ép elmével, és ebből lesz egyre kevesebb, ha ez a tempó még sokáig folyik az országban. Mindemellett ezzel a vékony pénzűeknek azt a lehetőségét is elveszik, hogy akár hétköznap hozzájussanak a „tescogazdaságoshoz”, de akinek erre szüksége van, annyit is ér, mint azt egy ideje tudjuk. Így megy ez.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum