A demokrácia kiteljesedése

Egészen különös képe van a körötte folyó dolgokról a kormányzó erőnek, most éppen Rétvári Bence államtitkárnak, akiben egy Schopenhauer veszett el egyenest. A nagy öreg az állította, hogy „Die Welt ist meine Vorstellung”, azaz, nem kevesebbet mondott, mint azt, hogy a világ az ő képzete, ergo objektív valóság nem igazán létezik, ami van, azt a tudata állítja elő. Így van ezzel, ha nem is a zseni megfontolásával, de a szellemi nyomor minden átkával megverve a mi Bencénk, hacsak a polgár hülyének nézése esete nem forog fenn, de józan megfontolás után be kell látnunk, hogy de bizony így van.
20140703retvari-bence-interju
Sajátos módon kommunikálta Orbán beszarását, aki a svájci túrából hazatérve látta, hogy most bizony rászakadhat a plafon, és a Kossuth Rádió-béli szokásos szeánszán egy mozdulattal vonta vissza – igaz csak ideiglenesen – a netadót, és ezt rajta kívül senki emberfia, még a hozzá közel állók, a kormány, de még Rétvári Bence sem tudta addig. Azaz, ő is a rádióból értesült a magyar demokrácia eme új diadaláról, ami nem volt egyéb mint menekülés és maszatolás időnyerés céljából. Rétvári „Vorstellungja” viszont gőzerővel beindult.

Ilyeneket delirált a lelkem: 2006-ban nem lehetett ilyen békésen tüntetni Budapesten, az akkori kormányzat ezt nem engedélyezte volna. Ráadásul a mostani magyar kormány sokkal inkább odafigyel a tüntetésekre, mint a nyugatiak. Az államtitkár szerint ha valaki visszanéz erre az eseménysorozatra, akkor azt láthatja, hogy Magyarországon jobban működik a polgári demokrácia, mint bármelyik másik országban. Felidézte, hogy Olaszországban több százezres tüntetések vannak a római utcákon, de nem valószínű, hogy ezért a kormány változtat az álláspontján. “Magyarországon nagyságrendekkel kisebb volt azok száma, akik kétszer felvonultak Budapest utcáin, mégis a kormányzat korrigált a szándékán” – fogalmazott az államtitkár. Emlékeztetett arra is, hogy tavaly Franciaországban egymillióan tüntettek a házasság, a család intézményével kapcsolatban, a szocialista francia kormány azonban nem tett semmit.

Világos nem? Nem. Érdekes még, hogy gazdája is sajátos körítést adott liberójának, amikor arra ragadtatta magát hagymázas álmaiban, hogy ő nem kommunista, ezért meghallja a nép szavát. Ez a kijelentése – mocskos nyugati lapok szerint – arra utalhat, hogy egyre érzékenyebben érinti ifjú pártja MSZMP-hez való hasonlítgatása. De más baj is van itt, ami viszont nem éppen a demokrácia újkori diadala, bármit is lázárkodik ez a nímand.
tuntetes2_mti-660x440
Ugyanis egy normális demokráciában a dilettáns döntésekre nem az utcán kéne felhívni a figyelmet. Hogy fiatalok, idősek, szakmabeliek értik és tudják az internet fontosságát és működését, a kormányzat meg össze-vissza beszél, mert senki sem meri megmondani Orbán Viktornak, hogy baromságokat gondol, az nem tekinthető kormányzati sikernek. És baromi fárasztó egyben hosszadalmas lesz minden szar intézkedés ellen tüntetni, mert a baj forrása maga a rendszer, ami kiizzadja magából őket. Mindegy, a lényeg, hogy a szocialista francia kormány nem hallja meg a nép szavát, ellenben a NER atyaúristene, aki maga Orbán, egyenesen azon csüng. Ez a magyar demokrácia diadala, de tényleg. Vorstellung, ha már.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!