Jót röhögtem két hír címén, amely az egyik hírkereső oldalon állt szinte egymás mellett. Az egyik szerint „Orbán Viktor Svájcban pihen”, aztán szinte mellette: „Önként hazatér a Svájcba menekült romák többsége”. Na most, mindenki gusztusa szerint gondol, amit akar. De a legérdekesebb nem is ez a Svájc, hanem az időzítés. Hogy mindig akkor van gusztusa egy kis wellnessre, amikor gyújtogatják a házat.
Ilyenkor a másodvonal tartja a frontot – ha már háború ugye -, most éppen Németh Szilárd „rezsibiztoskormánybiztos”, aki amellett, hogy hülye, még bunkó is, neki a több tízezer felháborodott magyar ember csak „ezek”, kijelentette ugyanis, hogy ezek majd úgyis eltűnnek az utcákról, ilyen nemes, veretes egyszerűséggel. Persze mit is várhatnánk, hiszen a kádári mantra fideszes használatban az ellenkezőjére fordult, s míg a nagy sakkmester azt mondta, hogy: aki nincs ellenünk, az velünk van, most épp ott tartunk a nagy nemzeti együttműködésben, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van. Így megy ez.
Ebbe a sodorba tartozik Navracsics Tibor, aki most épp Brüsszelben izzad, viszont tanult a főnökétől. Orbán – mint az közkeletű – amióta Gyurcsány az emlékezetes tévévitában föltörölte vele a padlót, szóba nem áll senki olyan emberrel, újságíróval meg pláne, aki netán valami érdemlegeset kérdezne tőle. Az ő terepe az a pódium, ahol szemben és alant klakőrök leledzenek. Még egy áhított amerikai utat is lemondott, mert a programban az szerepelt, hogy ott netán egyetemisták kérdéseket tehetnek fel neki. A seggéből kirángatott Navracsics ezt a luxust nem engedheti meg magának, inkább hallgat. Az Egyenes beszédben, amikor harmadjára kapott kérdést a netadóról és az éppen folyó tüntetésről, magában imát rebegve csak annyit volt képes kibökni: nem lehetne másról beszélni?
Orbán aztán, ahogy Svájcból önként hazatér, felderült kedvvel és elmével ül majd be a Kossuth Rádió stúdiójába, ahol a szervilis bértollnok nem fogja megzavarni abban, hogy előadja hagymázas álmait. Tisztára, mint Szombathelyen, ahol Puskás Tivadar sem volt hajlandó kiállni semmilyen vitára, viszont a városi tévé kamerái előtt heti rendszerességgel, senkitől sem zavartatva adhatja elő joviális böcsületességeit, a háttérben meg folyik a város ellenére való mutyi. Minden valahol a színfalak mögött dől el, ahogyan Schmitt Pál is levlapon lett kinevezve, a vezéri döntésre már csak rá kellett bólintani a meggyalázott Parlamentben.
Ez egy ilyen ország. Előttünk ugrálnak a koboldok, nyaralások közben meg eldöntik a sorsunkat. Mint ahogyan a NAV elnöke, meg a fél vezérkar is köddé vált már jóideje, amióta az USA éjjeli edényt borított. Nyaralnak, szól a szűkszavú közlemény, amely a hollétüket firtató kérdésre született, ennyit kipréselt magából a népnyúzó szerv sajtós részlege, miközben nem cáfolták, hogy Vida Ildikót is kitiltották volna a mostanában ellenséges országból. E kitiltás oka és indoka pedig éppen az volna, hogy a nagyasszony tán érintett az ebben az országban időnként el-eltűnő manusok hirtelen és lenyűgöző gazdagodásában.
Vélemény, hozzászólás?