Lesújtana a CÖF, mert bántják a mamáját

A méltán „megbecsült” Civil Összefogás Fórum (CÖF), és a „makulátlan” Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖKA) szerint a közpénzeket felhasználó civil szervezetek, így a Norvég Civil Alap pályázói sem térhetnek ki az állami ellenőrzés alól. Ez szerintük nemcsak lehetséges, hanem kötelező is, illetve ez a hitelesség feltétele. A norvég állam költségvetéséből az általa kiválasztott Ökotárs Alapítványhoz érkező civil támogatások közpénznek minősülnek, így a felhasználás kölcsönös ellenőrzése mindkét állam érdeke, mert a pénzeket csak közösen elfogadott célokra, a magyar pénzügyi és számviteli szabályozás keretei között lehet felhasználni. (Így gondolják.) Ugyanakkor – szerintük – a két állam egymás pártpolitikai viszonyaiba közvetve sem avatkozhat be. Ezt bégették a Fidesz pénzből az ellenzéket – plakátok, újságnak nevezett termékek etc. – módszeresen mocskoló álcivil kormányzati aktivisták degeszre tömött pénztárcáikat lapogatva.

Felidézték, hogy a magyar civil törvény szigorú szabályok alapján előírja a civil szervezetek működésének feltételeit, a pályázatok elbírásának rendjét, a nyertes pályázatok elszámoltatásának módozatait. Eközben – állítják – az Ökotárs Alapítványon keresztül húsz-negyvenmillió forinthoz jutó szervezetek folyamatosan bírálják a regnáló kormányt és a polgárság többségi támogatását bíró civil közösségeket, kiemelten a CÖF-CÖKA-t, amivel azt bizonyítják, hogy az ellenzéki pártokhoz kötődnek.

Ez eredendő bűn, mint tudjuk mindannyian. A Cöfök szerint ők az ellenzéki internetes médiumok működtetői, és nem riadnak vissza hamis bizonyítékok közreadásától sem. (Lidérc) Választ várnak arra, hogy az egymilliárdos keret negyven százaléka miért csupán tíz-tizenöt pályázóhoz jut el, és miként lehetséges, hogy a pályázati támogatásra szánt összegek hosszú ideig parkolnak az alapítvány számláján. Ebben a helyzetben a CÖF-CÖKA nem engedheti a „becsületes” civil közösségek besározását, és szükségesnek látja a nemzetbiztonsági ellenőrzéseket is. Így szól újabb hagymázas álmuk.

Ez itt a baj mint kiviláglik: bántják a kormányt, a CÖF-öt is magát, így ha a NAV nem jár eredménnyel, uszítsuk rájuk a nemzetbiztonságiakat, a TEK-et, mindent, csak csönd legyen már végre, mert kiderülhet a magukra kent szar eredete. Ez olyan magyar virtus, hogy magyarázni sem kell, ilyen morál mentén töltötték meg a vagonokat hetven éve, és ez a módi most emlékművet kap. Köpedelem. Meg még szükségesnek tartják megvizsgálni „a húsz-negyvenmillió forintot elnyert szervezetek külföldről érkező pénztámogatásainak szerződéses hátterét is, a bértollnokoknak kifizetett összegek adózását. A CÖF-CÖKA érdekelt a vizsgálatokban, mert lelepleződhet az álszent, esetlegesen idegen érdekek szolgálatát vállaló civil szervezetek képmutatása. Láthatóvá válik az ellenzéki erők anyagi bázisa” – közölte a CÖF-CÖKA.

Ha ezt írom, amit most, bértollnok vagyok bizonyosan, idegen érdekek kiszolgálója, így kérem magamra a NAV lesújtó öklét, de már mindegy tán. Vannak ők, meg vagyunk mi, meg én, két egymástól teljesen eltérő világ, amíg magam irkálva adom ki a bennem felgyűlő keserű epét, mert más módom nincsen embernek maradni, ezek megfojtanának sorsosaimmal együtt. Mindenkit, aki még bír és mer gondolkozni kicsinyt.

Ez is jól van, csak ne lennének álszentek, akik ráadásul le is buknak. Ez már régen megtörtént. Bőségesen kaptak működési támogatást a büdzséből kormányközeli civil szervezetek, a dúsgazdag Teleki László Alapítványtól kezdve a fideszes képviselő Simonka György által vezetett Magyar Dinnye Szövetségen át az állami támogatásokról döntő Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) elnökéhez, a Békemenet-szervező Csizmadia Lászlóhoz köthető Polgár Portálig. A NEA nem kívánta a nyilvánosság elé tárni a döntéseket bemutató listát, pusztán a tájékozódást korlátozó módon, egy-egy szervezet eredményét megjelenítő keresőt üzemeltet. Az atlatszo.hu azonban kincsekre bukkant.

A civil szervezetek működési célú támogatására szánt állami források elosztását a Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) nevű állami szervezet végzi. Ez a szervezet – elődjével, a sokszor joggal kritizált Nemzeti Civil Alappal ellentétben – egyértelműen kormánypárti befolyás alatt áll: a szervezetet irányító kilenc tagú testületbe, a Tanácsba három tagot az Országgyűlés az illetékes szakbizottságon keresztül delegál, másik hármat pedig a területért felelős miniszter (a döntés idején ez Navracsics Tibor, a KIM minisztere volt, azóta a terület átkerült az Emberi Erőforrások Minisztériumához), és csak a maradék három tagot jelölhetik maguk a civil szerveztek. A tanács tagjait kijelölésük és megválasztásuk után a miniszter bízza meg, a Tanács munkatervét és ügyrendjét a miniszter hagyja jóvá, és a Tanács elnökét is a miniszter nevezi ki.

Az egyes pályázatokról a tényleges döntést alapesetben a NEA Kollégiumai hozzák meg. Ezek a kollégiumok a vonatkozó törvényi felhatalmazás alapján miniszteri rendelettel jöttek létre, így nem lehet kétséges a kormányt képviselő miniszter, illetve az országgyűlési többséget adó kormánypárt felelőssége a NEA működését illetően, hiszen a döntéseket meghozó tisztségviselők kétharmada a kormány, illetve a kormánypártok jóvoltából tevékenykedik a NEA-ban.

A rendelkezésre álló – a költségvetésben külön soron szereplő – forrásokhoz a civil szervezetek a NEA által elbírált pályázat útján juthatnak hozzá: a költségvetés hárommilliárd forintot biztosít erre a célra. A keret tíz százaléka fölött a miniszter rendelkezik, ezt egyedi döntésekkel, de pályázat útján juttatja az arra érdemes civil szervezeteknek. A fennmaradó rész kiosztása felől alapvetően a NEA kollégiumai döntenek, bár az új civil törvény a NEA elnökét felhatalmazza hogy azon kollégiumi döntéseket, amelyekkel nem ért egyet, „megállítsa”, azaz „hatályosulásukat” megakadályozza, és azokat végleges elbírálásra a Tanács elé vigye.

A NEA elnökének Navracsics miniszter a békemenetek szervezése révén elhíresült Csizmadia Lászlót nevezte ki. Csizmadia bonyolult felépítésű, demonstratívan kormánypárti és nemzeti érzelmű szervezetekből álló hálózat vezetője: ő a Civil Együttműködési Tanács (CET) első embere – saját állítása szerint ez a szervezet négyszáz civil szervezetet fog össze. Csizmadia a kormánypárti demonstrációkat a Civil Összefogás Fórum (CÖF) nevű, jogi személyiséggel nem bíró alakulaton keresztül szervezi, a finanszírozást pedig – részben legalábbis – a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖKA) biztosítja. Bár a civil törvény egyértelműen tiltja, hogy azon szervezetek, amelyek vezetői a NEA döntéshozó testületében tisztviselők, állami támogatást kaphassanak, Csizmadia maga büszkélkedett el azzal, hogy a kormány végre támogatja a CÖF-CET-konglomerátumot.

A norvégok, persze, meg az igazi civilek, ja, így érünk körbe, és nem szakad le az ég most sem, mint ahogyan soha. Ha volna Isten – nem az övék -, ami nincs, mindez nem mehetne büntetlenül, és mégis megy. Íme uraim a világbölcsesség foglalata ma itt, egy helyen, amit Magyarországnak neveznek: nem felrázva, keverve.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum